Boldog Karacsonyt Mindenkinek!

6almas vihar van készülőben

7végi hetvenkedések...

"Medve: -Úgy hívnak: Mad Hungarian

Pocok: -Mad Hungarian? indok?

Medve: -Úgy iszok, ahogy vezetek."

Rengeteg motoros program várt minden hétvégén, ez már csak egy ilyen nyár volt (hüpp). Igy őszbe fordulván megpróbálok egy gyors summaryt adni, amiből persze már most tudom, hogy kimaradnak dolgok, de sebaj. Kezdetnek megvolt a mi kis éves helyi swap meetingünk, ahol persze végre én is költöttem magamra, mint egy igazi belevaló pláza p!csa. 

8. utas...

A Helmet Run néven futó összjövetel igencsak hirhedtté vált az utóbbi években. Bizonyára emlékszel arra a hírre tavalyról a magyar szaksajtó is tele volt vele, hogy egy motoros fejre esett és meghalt egy, a bukósisak-törvény ellen szervezett felvonuláson. Mivel szerencsétlen mókus a mi chapterünk tagja volt így ismerem a történetet, amit kivétel nélkük minden magyar portál szó szerint átvett valami maszatból, ezért most leírom neked mi is történt valójában. Senkit nem kapacitálok arra, hogy ne viseljen sisakot, és hogy ne öltözzön fel rendesen, ha motorra ül, épp' ellenkezőleg mint alább látni fogjuk a ruházat néha többet számít mint a sisak, főleg a strandpapucsos, rövidgatyás, fingfelezőben pucsító benzintyúkokkal a hátuk mögött egykerekező idiótáknak írom le a történetet. Csizma, kesztyű, bukó: ez az alap. Protektoros dzseki/mellény meg erősen ajánlott.

9 bringa - avagy a kemény mag

10. Poker Run

Három dologhoz nem értek igazán, a pókerhez meg a matematikához. Persze a Poker Run nem szól másról csak a színtiszta szerencséről, így jó esélyekkel indultam. Egy remekbeszabott túra az egész amely 5 kocsmán keresztül vezet, és mindegyikben kapsz egy lezárt borítékot ami egy cinkelt kártyát tartalmaz. Legjobb lapkombináció nyer, slussz. Mint ebből is látjuk, ez is csak egy újabb indok az ivásra, de azért jó móka is egyben, pláne ha már 10 éve döcög. Persze a déli 12 óras "kickstands-up" most is csúszott, hiszen délelőtt 11-re már szinte mindenki besavanyított, ez van ha rugalmasan kezeljük a megengedett véralkohol szintet. 

Watchfire

Nem is tudom hol kezdjem. Az idei diplomakiosztók és ballagások bőven elláttak munkával idén is, már ami a fotózást illeti. Le is kellett passzolnom egy-két megbízást mert nem bírtam szusszal, pedig mindig jó móka annak ellenére hogy közöm sincs a fotozáshoz, csak kattingatok mint egy eszement. Felpakoljuk a cuccokat, zászlókat, kirittyentjük magunkat, és elindulunk, hogy ropogós, frissen végzett diakokat vakuzzunk szembe jól. Mondanom sem kell, hogy sztorik mindig vannak, például a perrel fenyegetőző lányról, aki tiltakozik az ellen, ha a fotója bármilyen online weboldalon megjelenjen (de ha még dögös lenne), annak ellenére, hogy 1o perccel azelőtt írta alá a pontosan erről szóló beleegyezést egészen a háttal pózoló srácig. Ő a mai napig az abszolut favorit. Mivel tudjuk, hogy nem minden egyetem köpködi magából az ifjú Einsteineket, ezért a legtöbb helyen piros szigetelőszalaggal egy négyzetet rajzolunk  a padlóra, benne egy nyillal (!!), hogy a fényképhez "ide állj és erre nézz, te szerencsétlen", de ezt a rengeteg információt nem mindenki tudja feldolgozni. Állok a színpad feljárójánál  öltönyben, kezemben a dögnehéz Nikon egy akkora fényágyúval amivel Batmant is ki lehetne csalogatni bármilyen barlangból, folyamatosan fokuszálok az előttem másfél méterre felrajzolt négyzetre, benne a nyillal ami felém mutat. Jön a srác frissen gyűrt talárjában, intek neki, hogy ő a következő, és ő jön is, és beáll a négyzetbe nekem HÁTTAL, és vár. Látom a tarkóján, hogy keresi, fürkészi, merre van a fényképész. Én is várok. Én unom meg előbb, megkopogtatom a vállát: "ne haragudj, de megfordulnál?" 

Nos az ilyenekre mondják, hogy nem ők a legélesebb kések a fiókban.

No de megint elkalandoztam a tárgytól. A lényeg, hogy fotózások alatt elég sokat megtudtam az amerikai zászlóról, hiszen sokszor nekünk is vinni kell magunkkal a potrékhoz és egyéb installációkhoz. A hajtogatás külön procedúra, amiben minden mozdulatnak jelentősége van, nem csak hajtogatjuk amíg el nem fogy ahogy naívan én gondoltam, hanem 13 hajtásból kell megoldani ami a 13 eredeti államot szimbolizálja.

Nagyon fontos továbbá, hogy egyszer sem érintheti a földet, még hajtogatás közbem sem, ami azért igényel némi gyakorlatot. No és itt jön a fordulat, ha érinti a földet akkor bizony el kell égetned. Hogymi? Igen. Szigorúan tilos kidobni. A csillagos-sávos lobogót vagy elégeted vagy eltemeted, több opció nincs.

Évente ez egyszer történik hivatalosan, Memorial day környékén. Az amerikaiak összeszedik az elégetésre szoruló zászlókat, amik lehetnek szakadtak, elhasználódottak, vagy amikre már nincs szükség és egy hatalmas máglyán elégetik.

Ez olyan dolog, amit mindeképpen látnom kellett. Természetesen a chapter szervezett is erre külön egy  gurulással egybekötött bulit, szóval betolattam én is a klubház elé.

Imádom ezeket az arcokat, ők tudják, hogy kell bulizni. Én meghatottan készülök, hogy megmutatnak nekem egy ilyen bennsőséges amerikai hagyományt, közben pedig elindulunk a Bridge Street Tavern kricsmibe, aminek hátsó kertjében a röplabda pályán napbarnított bikinis bigék püfölik a labdát és fetrengenek a homokban. No nem mintha kifogásom lenne az ilyen frissítő-pontok ellen, csak első körben nem erre készültem :-)

a hős medve mindenkit bevezet a málnásba

De egy-két rund után továbbindultunk és megpóbáltunk újra nekifutni a zászlóégetésnek hátrahagyva a bikinis csajokat.  A NY State Fair parkolójában már vártak a fenntartott parkolóhelyek, sorban beálltunk, mintha ezt gyakoroltuk volna egész nap, és vártunk. 

Kérdezem mikor kezdődik a buli? "Hát olyan alkonyat körül". De mivel ütjük el az addig hátralévő 3-4 órácskát? Ekkor fordult be Holly a kisteherautóval aminek platóján 2-3 hűtőláda szuszogott sörökkel megtöltve. Egyre jobban tetszik ez az amerikai hagyomány. 

Lassacskán befutott a többi tag is, múlattuk az időt, peregtek a sztorik, figyeltük a hömpölygő tömeget és sütkéreztünk a lemenő nap fényében.

Alma és Körte őrmester ügyet sem vetnek a háttérben megbúvó medvére

Miután lement a nap, felcsendült a himnusz, majd a katonák alágyújtottak, és mi végignéztük, hogy több tucat amerikai zászló a lángok martalékává válik. Nem mondom furcsa érzés volt. Egyrészt hat órát várni egy 15 perces tábortűzre, másrészt eltekintve a zászlóégetést negatív vonzatától most már látom, hogy egy szép hagyományt is lehet belőle kreálni. Felnyergeltünk amíg még el tudtuk hagyni a parkolót a tömegtől, és visszagurultunk a klubházba. Kerek nap volt ez is, még ilyet!

Speciálkollégium: Gyárlátogatás

Címszavakban:

Reggel álmosan motorra pattanás, lefulladás, értetlen nézés.
Huszadik próbálkozás után támasztó felhajtás, arc tenyérbe temetés, senkinek nem elmondás (hopsz).
Z-man-nél találkozás, eszpresszó hátradobás.
20as  úton kelet felé örömmotorozás
28ason délre szénikus rúton krúzolás (jaj) Cooperstownba érkezés.
Ommegang sörgyár meglátogatás, 6 féle sör kóstolás, gyors beb@szás, röhögcsélés.
FlyCreek csehó meglátogatás, cipóban felszolgált chilli arcba pakolás.
Cider Mill átruccanás, szirup, öntet, almabor kóstolás, émelygés.
90es autópályára felhajtás, hazatépés.
Loop Grill-ben megállás, újabb barátokra szert tevés.
Korai lefekvés.
Vigyorgás.

BBQ 101

Lassan itt a tavasz, vagy valami olyasmi, előkerülnek a kerti függőágyak, kerti bútorok, kerti törpék és a kerti grill. Itt az idő tehát, hogy a már sokszor megénekelt koszos Matyidél-i füstös sörmérések mélyén felszívott tudást átadjam, éljen! A kerti sütés, vagy stílusosan BBQ nemzeti sportnak számít, így meglepően az egyszerű átlagamerikai is gourmet chef-é változik, ha szóbajön a téma. A név eredete máig homályos, de mi most maradjunk annál, hogy a Taino őslakosok "barabicu" szavából ered, amelynek jelentése "sacred fire pit", ami szerintem elég menő.

Az igazi tradicionális szakács faszenet használ (charcoal) az elektromos kis nyünyükék ne is olvassanak tovább. Ha már alágyújtottunk, és szépen izzik akkor nem árt tisztában lenni nagyjából a hőmérséklettel, legalábbis, ha nem a szénné sült meteor és/vagy a véres cubák a cél. Hőmérőt csak a vegyészek vagy mérnökök használhatnak, de csak is akkor ha ki akarják nyírni a bulit, a cool arcok ezzel szemben tenyérrel tolják. Általánosan kimondható, hogy 190 celsius hőmérsékletű faszén jó alapnak számít a legtöbb hús grillezéséhez. Hogy meghatározzuk a hőmérsékletet, 10 centiméterrel a faszén felett tartsuk a tenyerünket bokor arccal.  Ha 5 másodpercig bírjuk az a 90-150 fok. 4 másodperc a 150-180 fok,  3 másodperc az ideális 180-190, 2 másodperc 190 felett. Mondjuk arról nem szól a fáma, hogy egy sebész és egy kőfejtő tenyere között mennyire szór a rendszer, de kiindulási alapnak jó lesz. Faszén felett forgathatjuk a virslinket, hamburgerpogácsánkat, csirkét, akár a tenger gyümölcseit, de leginkább a steak az alfája és omegája a kerti sütésnek. Mivel ezt a legnehezebb elkésziteni, ezért erre most több figyelmet forditunk

Meg is ragadnám az alkalmat, hogy a blog történetében először külső segítséget kérjek, át is adnám a szót Zitának, régi vegyész kolleginának, akinek hobbija a főzés, imádja a különböző kultúrák gasztronómiáját felfedezni, egy pici ízelítőt így kaphatunk a franciáktól is, hiszen most épp Párizsban él

Sok szeretettel üdvözlök Mindenkit! Voilà:

Akkor haladjunk is tovább, hiszen még rengeteg dolgunk van:-) 

Nézzük meg milyen húsból is érdemes steaket készíteni. Alap a marhahús, mint az közismert... Vegyük is szemügyre, hogy pontosan milyen húsok jöhetnek szóba:

             rib (USA) / fore rib (U.K.)/ entrecôte (fr.) / magastarja                                  

           Short loin (USA)  / Sirloin (U.K) / Faux-filet (fr) / hátszín

                      Round (USA) / Rump (U.K) / Rumsteack (fr.) / fartő 

                                   

Természetesen a hentes segítségét is kérhetjük, és miután megvan a számunkra szimpatikus hús, akkor más dolgunk sincs, csak szép szeleteket vágni belőle, és frissen őrölt sóval, borssal szórjuk meg. 

Ha már a ház ura elkészítette a grillt jutalmazzuk meg valami itallal és bízzuk rá a sütést, amíg a háziasszony elkészíti a szószt a vendégek kívánsága szerint. 

Általában három alapszósz ismert (bors-, mustár-, roquefort-szósz) és nem illik üvegből, zacskóból vagy éppen dobozból kínálni, adjuk meg a módját, készítsük el mert kb.15percet vesz igénybe.

Vegyünk egy serpenyőt, szóval egy ilyet:

 Hozzávalók az alapszószhoz:

 25 g vaj

1 e.k. liszt

250 ml tej

1 t.k. Mustár ( Dijoni )                                   

                  

A vajat olvasszuk meg, és adjuk hozzá az 1.e.k.lisztet,és sózzuk meg. Kevergessük és így max.1 percig sütjük és adjuk hozzá apránként a tejet úgy, hogy igyekezzünk csomómentesre elkeverni. Ha csomós lett akkor szűrjük le! Végül adjuk hozzá az 1.t.k. Dijoni mustárt. A kész mártást osszuk annyi felé, ahány félét rendeltek.

Roquefort-szósz:

 Helyezzük vissza a meleg lapra a serpenyőt és az alapszószba morzsoljuk bele a roquefortot, annyit, hogy érezzük a sajt ízét amikor megkóstoljuk.

 Ennél a változatnál az ún. alapszósz lehet egyszerűen tejszín is! Így a serpenyőbe csak öntsük bele a tejszínt, melegítsük és utána már mehet is bele a sajt. Elég gyorsan meglesz:-)

Bors-szósz:

Az alapszószba őröljünk bele jó sok borsot, csípésig! Ha csak borsmártás rendelésünk van, ne habozzunk az elolvadt vajba már beleszórni és abban megsütni, érezhető lesz a különbség ízben:-)

Mustár-szósz:

Figyelem! Csak is minőségi mustárral készítsük el, mert különben semmilyen lesz! Itt még egy pici száraz, gyümölcsös ízvilágú fehérbort is keverhetünk hozzá(max.1 dl, érzéssel!).

Ha már megvannak a szószok akkor jöhet  a köret! Nemcsak sült krumplival, vagy steak burgonyával lehet enni. Javaslom a zöldbabot, melyet jól megfőzünk, leszűrjük és egy kis vajjal átpároljuk és apróra vágott petrezselyemmel ízesítjük. Továbbá, készíthetünk tavaszi salátát retekből, póréhagymából,paradicsomból, salátából, sózzuk, adjunk hozzá olívaolajat és citromlevet is. Adjunk módot  a tálalásra is! Legyen mindenkinek külön pici szószos tálja melyet a tányérra helyezünk és nem mellé:-)

Ne felejtsünk el választani kísérő italt sem! Egy testes vöröbor igazán hozzáad az ízek kiteljesedéséhez.

Egészségünkre!

Ádi! Köszönöm a lehetőséget! :-)

                     

Köszönöm Zitának a kooperációt, még hozzátenném, hogy a tehén bolti bontása országonként eltérhet, tehát mielőtt a hentest moron (USA) / twit (U.K) / bête (FR) / Azt a fűzfán fütyülő, jégen kopogó rézangyalát annak a hétszínű szitán keresztül szűrt sistergő ménkűnek, hogy a birsalmakombájn akadjon a torkodon, te szerencsétlen (HUN) szavakkal illetjük, tájékozódjunk a helyi robbantási ábrákból

A steak mint látjuk sokféleképpen elkészíthető, és épp ezért az egyik legnehezebben kivitelezhető a rare-medium-welldone vonalon egyensúlyozva. No, de hogy állapítsuk meg hol járunk a sütésben, anélkül, hogy félbevágnánk a húst? A megoldás arcpirítóan egyszerű. Vegyük elő ismét tenyerünket, és a képen nyíllal jelölt területet, vagy más néven a Vénusz dombot (ezt egy ezoterikus oldalról tudtam meg) kezdjük nyomogatni. (Vigyázat, az ellenkező nem Vénusz dombjának nyomogatása nem hozza meg a várt eredményt )

Ha ezt a területet megtaláltuk és értelemszerűen a másik kezünk mutatóujjával nyomogatjuk, akkor jó úton járunk. Mondjuk hülyének fog nézni mindenki a bulin, de ha tudományos arcot vágunk hozzá, tompíthatjuk a szituáció élét. Nos, ha most összeérintjük a hüvelyk és mutatóujjunkat, akkor a terület keménysége megmutatja, milyen érzés a steak "rare" azaz "angolos" állapota. Menjünk tovább, középső ujj-hüvelykujj kombó a "medium/rare". Gyűrűsujj-hüvelykujj összeérintés a "medium" szint, tehát a félig átsült. Végül a kisujj-hüvelykujj összeérintésére a Vénusz dombod "well-done" azaz "jól átsült" szintre keményedik. Egyszerű és nagyszerű. Mondjuk, hogy közben a harmadik kezeddel hogyan ellenőrzöd a sütőlapáttal a hús keménységét, az nem deült ki.

Ha kedvet kaptál a kerti sütögetéshez de nincs kerted, (ahogy nekem sincs) akkor se add fel, helyette ajánlom a társasház-barát megoldást, amellyel akár kisgatyában is hódolhatsz a szabadon sütés élvezetének az erkélyen. Hajrá!

Itt a tavasz nyavalyások!

Head For The Sun - Another Day

Mother's Cupboard

Ha a tegnap estét egy ír bárban töltöd, ahol gyönyörű ír lányok bárkinél jobban csapolják a Guinnesst, és mellette megismerkedtél az "Alamo" nevű szörnyszülöttel ( 1 1/2 oz whisky, 1 1/2 oz 100 proof tequila, 1 1/2 oz high proof rum, 1/2 oz tabasco sauce, 1 dash black pepper), akkor ne csodálkozz, ha délben kelsz, kismajmok boxolnak a fejedben, és a "gyomrodban savkatonák árkokat ásnak". Érzed, hogy nem enged az ágy, de kellene egy lökés a mai naphoz, nos akkor most jött el az idő, hogy kipróbáld Mama Szekrényét.

Syracuseban számos hely van, ahol hülyére eheted magad akár csirkeszárnyról, akár steakről van szó, de reggeliben ez a hely az egyik legerősebb. Nem is teketóriáztunk tovább, a csehó elé faroltunk, és miután stílusosan a pulthoz ültünk, hamisíthatatlanul átjárt az igazi amerikai diner hangulat, ahol idősödő, megfáradt, de jókedvű pincérnők kancsókkal járnak fel s alá, és mindenkitől megkérdezik, hogy ízlik-e a kaja.

készül a másfél kilós reggeli

A fiúk előre figyelmeztettek, hogy ha meg tudok enni egy tál Frittata-t (tojás, pepperoni szalámi, brokkoli, olasz kolbász, paprika, hagyma, burgonya,) , akkor megyek a hall of fame-re, we kid you not. Éhes voltam, de azért biztos ami biztos, nem kértem ki a teljes Frittatat, mert az usque 3 kiló (6 font) volt , hanem megpróbálkoztam a fél adaggal, aminek a felét így is be kellett a végén dobozolnom. Nos nem hittem el, hogy élő ember meg tud enni egy teljes tálat, de a második videóra kattintó erős idegzetű olvasók megnézhetik, majd ellgondolkozhatnak, hogy

a.) ez az ember miért van még életben?

b.) a támogató tömegben miért nincs senki 25-ös BMI alatt?

A tavasz első biztos jele....

ha pénteken délután püfölöd a billentyűzetet, cseng a telefonod és amikor felveszed meghallod, hogyan pöfög egy LC4-es egy nyiregyházi garázsban.

Na az.

Drum Tao

Zach-el ma este elmentünk megnézni az épp itt turnézó Drum Tao tagozatot. Gyorsan besavanyítottunk két sörrel, amíg a hihetetlenül szar, utolsó pillanatban foglalt sorvégi ülőhelyeinket a véletlennek köszönhetően az új, helyszínen módosított nézőtéren középre hozták ki. A másfél órás, akrobatikai elemekben is bővelkedő show maximálisan magábaszívott, már a harmadik percben potyogott a könnyem, annyira szíven talált. Egyébként felháborít a tény, hogy japán kislányok, akik fele olyan magasak mint én, és negyedannyit nyomnak; baseballütő méretű dobverőkkel, autó méretű dobokat püfölnek fáradhatatlanul másfél órán át, én meg elfáradok a tapsolásban. A show interaktív volt, többször bevonták a közönséget, akiknek jobb híján tappsal kellett válaszolni a feldobott ritmusra és igen, jobbára beégtünk. A dobok mellett persze tradicionális japán hangszereket és japán népdalokat is megismertünk, és másfél óra után úgy álltunk fel, hogy nekünk bizony közünk nincs a doboláshoz. Ha nem hallottál még élőben Taiko-t, Shamisen-t, vagy Koto-t, esetleg azt sem tudod miről van szó, akkor feltétlenül kapd el a következő showt, hiszen szerencsétlenek már 1o éve úton vannak.

Főzőcske, de okosan

Az elmúlt három szombatot rendre sörfőzéssel ütöttük el, így pont itt az ideje, hogy egy kicsit mélyebben is belemásszunk a témába. A sörfőzés roppant komoly előkészületeket és odafigyelést igényel így a hangulat megalapításához elengedhetetlen, hogy ha már a rettenetes mínuszok ellenére fittyet hánytunk a hóra, és kitoltuk a bölcsiből a motort, drifteljünk el Z-manhez, a sörfőzés nagy doyenjéhez. A fagyhalál ellen gyorsan verjünk be egy St.Germain-Vodka-Citrom vitaminbombát, ezzel is megolajozván a sikeres sörfőzést.

Továbbá ne hagyjuk, hogy figyelmünket elvonja az emeletről előbújó, egész este dorbézoló kócosan másnapos diáklány csoport (tehát 2 fő), fókuszáljunk a sörre.

A mai recept a Mocha Porter lesz, amit a Rogue főzdétől klónoztunk. He?

Színre a Porter a Stouthoz (pl Guiness) áll legközelebb, valamivel vilagosabb, de szerintem ezt ember nem mondja meg. Erre is van skála természetesen a European Brewery Convention (EBC), jóvoltából amely a színhez egy számot rendel, íme (Wiki):

Mondjuk a magamfajta söramatőrnek, akinek van "világos", meg "barna", annak aztán édesmindegy, lényeg, hogy buli legyen. A Mocha Porter pedig egy kis kávés ízzel is rendelkezik, annak ellenére, hogy hihetetlen tudom, de kávét nem daráltunk a gabonához. A Rouge klón pedig egész egyszerűen azt jelenti, hogy tőlük nyúltuk.

Tehát válogassunk össze hat féle gabonát, ami az alábbi öt legyen. Az arányok tekintetében nyugodtan lehetünk kreatívak, pláne ha hozzám hasonlóan még mindig zavarban vagyunk a font-kg, uncia-gramm váltásokkal.

1.75 lb 2-row 1.5 lb C120L 6 oz. Chocolate Malt 4 oz. Munich malt 2 oz. Black Barley Az őrölt gabonakoktélt tegyük egy hálós zokniszerű tasakba, majd kérjük meg csinos segítőnket (ez elengedhetetlen), hogy kössön görcsöt a zacsinkra, és segítse bele egy erre alkalmatlan lábasba. 2.5 gallon vízzel forraljuk fel, majd 155 Fahrenheit hőmérsékleten - bármit is jelentsen ezek -rotyogtassuk 9o percig (ezt tudom: másfél óra!) Addig verjünk be két tányér vörösboros marhapörköltet, szivarozzunk, valamint a múlt heti IPA főzetet analizáljuk, vagy kvantitatíve mossuk be. Bátrabbak a még mindig aljas bodzás vodka keverékkel ismerkedhetnek, amely azonban nem várt mellékhatásokat okozhat a későbbiekben a térbeli koordinációban. Miután elérte azt a színt, amikor az ember legszívesebben merítene benne egy korsót és/vagy fejest ugrana, forraljuk fel újra, majd adjunk hozzá 5 lbs. DryMalt malátakivonatot és keverjük el. Újabb forralás után adjunk hozzá 1 oz. liofilizált Amarillo komlót, de semmiképpen se kóstoljuk meg, vagy ha már megkóstoltuk, és túléltük legalább ne próbáljuk elszívni. Forraljuk újra a komlóval további 6o percig, ezalatt készüljünk fel az erjesztésre. Ha eddig nem tettük meg, akkor egy határozott mozdulattal püföljük meg az Wyeast élesztőszacskót, ezzel aktiválva a gombákat. Itt még valamit bele kellene tenni, de itt már ködösek az emlékek, mindenesetre az összes szűrőt, edényt, hőmérőt és valamennyi eszközt a fermentációs hordóval együtt foszforsavas oldatban (StarSan) sterilizáljuk. Ezt ne igyuk meg. A főzetet azonban 7oF-re hűtsük le a lehető leghamarabb, elkerülve a kontaminációt. Válasszunk nyugodtan tudományos megközelítést, hisz Öveges professzor is megmondta, hogy minden valamirevaló háztartásban akad egy menetes réz spirálhűtő. Egy közönséges konyhai szűrővel szabaduljunk meg a gabonából maradt szmötyitől, és próbáljuk a hordóba transzferálni a malátabambit. Ellenőrizzük a főzetet areométerrel, közben morzsoljunk el egy könnycseppet és idézzük fel az egyetemi éveket. Ha szükséges egészítsük ki vízzel, majd adjuk hozzá a mostanra már kipukkadás határán szenvedő élesztőzacskó tartalmát, és azonnal zárjuk le a hordót. A tetejére egy ventillációs kupakot tegyünk, ha nem akarjuk a későbbiekben a pinceplafonról leszürcsölni a nedűt. Kész! Legalábbis mára. Az erjesztés időtartama 2 hét, de ezt már inkább otthon várjuk meg. Egészségünkre váljék!