Watchfire

Nem is tudom hol kezdjem. Az idei diplomakiosztók és ballagások bőven elláttak munkával idén is, már ami a fotózást illeti. Le is kellett passzolnom egy-két megbízást mert nem bírtam szusszal, pedig mindig jó móka annak ellenére hogy közöm sincs a fotozáshoz, csak kattingatok mint egy eszement. Felpakoljuk a cuccokat, zászlókat, kirittyentjük magunkat, és elindulunk, hogy ropogós, frissen végzett diakokat vakuzzunk szembe jól. Mondanom sem kell, hogy sztorik mindig vannak, például a perrel fenyegetőző lányról, aki tiltakozik az ellen, ha a fotója bármilyen online weboldalon megjelenjen (de ha még dögös lenne), annak ellenére, hogy 1o perccel azelőtt írta alá a pontosan erről szóló beleegyezést egészen a háttal pózoló srácig. Ő a mai napig az abszolut favorit. Mivel tudjuk, hogy nem minden egyetem köpködi magából az ifjú Einsteineket, ezért a legtöbb helyen piros szigetelőszalaggal egy négyzetet rajzolunk  a padlóra, benne egy nyillal (!!), hogy a fényképhez "ide állj és erre nézz, te szerencsétlen", de ezt a rengeteg információt nem mindenki tudja feldolgozni. Állok a színpad feljárójánál  öltönyben, kezemben a dögnehéz Nikon egy akkora fényágyúval amivel Batmant is ki lehetne csalogatni bármilyen barlangból, folyamatosan fokuszálok az előttem másfél méterre felrajzolt négyzetre, benne a nyillal ami felém mutat. Jön a srác frissen gyűrt talárjában, intek neki, hogy ő a következő, és ő jön is, és beáll a négyzetbe nekem HÁTTAL, és vár. Látom a tarkóján, hogy keresi, fürkészi, merre van a fényképész. Én is várok. Én unom meg előbb, megkopogtatom a vállát: "ne haragudj, de megfordulnál?" 

Nos az ilyenekre mondják, hogy nem ők a legélesebb kések a fiókban.

No de megint elkalandoztam a tárgytól. A lényeg, hogy fotózások alatt elég sokat megtudtam az amerikai zászlóról, hiszen sokszor nekünk is vinni kell magunkkal a potrékhoz és egyéb installációkhoz. A hajtogatás külön procedúra, amiben minden mozdulatnak jelentősége van, nem csak hajtogatjuk amíg el nem fogy ahogy naívan én gondoltam, hanem 13 hajtásból kell megoldani ami a 13 eredeti államot szimbolizálja.

Nagyon fontos továbbá, hogy egyszer sem érintheti a földet, még hajtogatás közbem sem, ami azért igényel némi gyakorlatot. No és itt jön a fordulat, ha érinti a földet akkor bizony el kell égetned. Hogymi? Igen. Szigorúan tilos kidobni. A csillagos-sávos lobogót vagy elégeted vagy eltemeted, több opció nincs.

Évente ez egyszer történik hivatalosan, Memorial day környékén. Az amerikaiak összeszedik az elégetésre szoruló zászlókat, amik lehetnek szakadtak, elhasználódottak, vagy amikre már nincs szükség és egy hatalmas máglyán elégetik.

Ez olyan dolog, amit mindeképpen látnom kellett. Természetesen a chapter szervezett is erre külön egy  gurulással egybekötött bulit, szóval betolattam én is a klubház elé.

Imádom ezeket az arcokat, ők tudják, hogy kell bulizni. Én meghatottan készülök, hogy megmutatnak nekem egy ilyen bennsőséges amerikai hagyományt, közben pedig elindulunk a Bridge Street Tavern kricsmibe, aminek hátsó kertjében a röplabda pályán napbarnított bikinis bigék püfölik a labdát és fetrengenek a homokban. No nem mintha kifogásom lenne az ilyen frissítő-pontok ellen, csak első körben nem erre készültem :-)

a hős medve mindenkit bevezet a málnásba

De egy-két rund után továbbindultunk és megpóbáltunk újra nekifutni a zászlóégetésnek hátrahagyva a bikinis csajokat.  A NY State Fair parkolójában már vártak a fenntartott parkolóhelyek, sorban beálltunk, mintha ezt gyakoroltuk volna egész nap, és vártunk. 

Kérdezem mikor kezdődik a buli? "Hát olyan alkonyat körül". De mivel ütjük el az addig hátralévő 3-4 órácskát? Ekkor fordult be Holly a kisteherautóval aminek platóján 2-3 hűtőláda szuszogott sörökkel megtöltve. Egyre jobban tetszik ez az amerikai hagyomány. 

Lassacskán befutott a többi tag is, múlattuk az időt, peregtek a sztorik, figyeltük a hömpölygő tömeget és sütkéreztünk a lemenő nap fényében.

Alma és Körte őrmester ügyet sem vetnek a háttérben megbúvó medvére

Miután lement a nap, felcsendült a himnusz, majd a katonák alágyújtottak, és mi végignéztük, hogy több tucat amerikai zászló a lángok martalékává válik. Nem mondom furcsa érzés volt. Egyrészt hat órát várni egy 15 perces tábortűzre, másrészt eltekintve a zászlóégetést negatív vonzatától most már látom, hogy egy szép hagyományt is lehet belőle kreálni. Felnyergeltünk amíg még el tudtuk hagyni a parkolót a tömegtől, és visszagurultunk a klubházba. Kerek nap volt ez is, még ilyet!