8. utas...

A Helmet Run néven futó összjövetel igencsak hirhedtté vált az utóbbi években. Bizonyára emlékszel arra a hírre tavalyról a magyar szaksajtó is tele volt vele, hogy egy motoros fejre esett és meghalt egy, a bukósisak-törvény ellen szervezett felvonuláson. Mivel szerencsétlen mókus a mi chapterünk tagja volt így ismerem a történetet, amit kivétel nélkük minden magyar portál szó szerint átvett valami maszatból, ezért most leírom neked mi is történt valójában. Senkit nem kapacitálok arra, hogy ne viseljen sisakot, és hogy ne öltözzön fel rendesen, ha motorra ül, épp' ellenkezőleg mint alább látni fogjuk a ruházat néha többet számít mint a sisak, főleg a strandpapucsos, rövidgatyás, fingfelezőben pucsító benzintyúkokkal a hátuk mögött egykerekező idiótáknak írom le a történetet. Csizma, kesztyű, bukó: ez az alap. Protektoros dzseki/mellény meg erősen ajánlott.



A Helmet-run egy évente megrendezett találkozó, amelyet az ABATE kezdeményezett. Ez egy rendőri felvezetéssel támogatott városon keresztül szervezett felvonulás, amelyen ideiglenesen sisak nélkül is részt  lehet venni, legálisan.  Megboldogult barátunkról sokat elárul, hogy tornacipőben nyomta, ami már önmagában is vérgáz, de hozzá ráadásul nyitott primer hajtása volt. A történet innen kezd banális lenni, a cipőfűzőjét bekapta a primer, ő pedig mellkassal előre levette a kormányt, majd eldőlt. "Hát van ilyen?" kérdezem - van. A halálát a mellkasába becsapódó kormány okozta, azonban a lényegen semmit nem változtat: ne legyünk hülyék, öltözzünk fel.

Na ennyit az edukálásról, lássuk mi volt idén, bár ma sem fog kiderülni kié a rózsaszín fejkupak.
A rendezvény a tavalyi fiaskó óta a Freedom of Choice nevet viseli, azaz a "Választás szabadsága". Mivel én éjjel-nappal viselek sisakot, abban is alszom,  így számomra a választás szabadsága az volt, hogy kukásmellény legyen-e rajtam, vagy ne :-)

"de"

No de kezdjük azzal, hogy a buli most is "High Noon"-ra volt meghirdetve, tehát pont délben, napsütéses előrejelzéssel. Azonban szombat reggel éppen csomizom ki Bumblebee-t mikor nagy cseppekben esni kezdett az eső. Nosza előszedtem a bőrdzsekit, az "assless chaps"-et és beleerőltettem dagadó csülköcskéimet. Rain or shine, sosem érdekelt. És ez az a pont, amikor eldől ki a legény a gáton, amikor a klubház elé tolattam, ahol már többszáz bringának kellett volna dekkolnia, ez a látvány fogadott.

Nézzük is  a kemény magot. Balról jobbra: kék bringával valami random alkoholista, aztán Seargant at Arms, Master at Arms, President, Road Captain. Slussz. Odabent amíg arra vártunk, hogy feltűnjenek az arcok, azt találgattuk, hányan fognak eljönni. Az utóbbi években mindig jó idő volt, 3oo-6oo fős felvonulások voltak, most meg indulás előtt fél órával sehol senki, és azon morfondíroztunk kellenek-e egyáltalán road guardok (azok az önkéntesek, akik jólláthatósági mellényben leblokkolják a kereszteződéseket, hogy a menet folyamatosan haladhasson), mert 5 bringáért talán nem érdemes lezárni a fél várost. Az indulást elhalasztottuk délután fél kettőre. Az eső közben elállt, az út az utóbbi napok rekkenő hőségének köszönhetően pillanatok aladt felszáradt, indulásra készen voltunk. 65 motor indult el, ami egyfajta negatív rekord, de legalább az "esőben nem motorozok" mazsolák otthon maradtak. Magam mellé kaptam Mike-ot, beálltunk az elejére és hajrá, vegigdübörögtünk a városon.  Megkaptuk a 2o-as utat blokkolásra Lafayette-nél, de 65 bringa is kevés volt, hogy leszálljak, elővegyem a fényképezőt és lekapjam a menetet, huss már vissza is kellett pattanom, és csatlakoznom a  végére.

Az utat viszonylag hamar megtettük, hiszen az elhagyatott 11-esen , majd a még elhagyatottabb 41-esen közelítettük meg Lake Como-t. Nagy sikerünk lehetett, mert további 5o(!) bringát szedtünk fel útközben, akik random csatlakoztak hozzánk. Az életmentő sör után megrohamoztuk a konyhát. ahol hotdogok, pulled pork szendvicsek és különböző majonézes vackok várták a megfáradt vándorokat. Ekkor jöttem rá, hogy ezt a bájker életmódot egy olyan szétválasztó/9o napos diétához tudnám hasonlítani, ahol csak fehérje és szénhidrát nap van, amely ráadásul egy napra esik.
A hely mindenesetre gyönyörű, Lake Como egy tó partján fekszik  -tudom hihetetlen- amelyben a bátrabbak meg is mártózhattak, bár többen harapdáló halakra panaszkodtak, na ja, de ez itt nem az Aquapark, b@szod, swim hard, or stay home.

Az idő és a társaság most is remek volt, igazi fűben fetrengős, sörivós röhögcsélős arconpörgés. Észrevétlenül ment el a délután a tombolákkal, és az egyéb programokkal. Alkonyatkor döntöttünk úgy hogy hazamegyünk. És pontosan ezért szeretem ezt a bandát, mert anélkül, hogy megbeszéltük volna, senki sem ment haza, hanem a klubház melletti Loop grillben -a második otthon-  még megálltunk egy pár rundra.