7végi hetvenkedések...

"Medve: -Úgy hívnak: Mad Hungarian

Pocok: -Mad Hungarian? indok?

Medve: -Úgy iszok, ahogy vezetek."

Rengeteg motoros program várt minden hétvégén, ez már csak egy ilyen nyár volt (hüpp). Igy őszbe fordulván megpróbálok egy gyors summaryt adni, amiből persze már most tudom, hogy kimaradnak dolgok, de sebaj. Kezdetnek megvolt a mi kis éves helyi swap meetingünk, ahol persze végre én is költöttem magamra, mint egy igazi belevaló pláza p!csa. 

 Nem, nem a sört (bár azt is, hahahah)

A nap vége felé alig vártam a motormosást, hogy végre a bőrös-szőrös maszkulim tengerből Afroditéként emelkedjenek ki a Diamond Dolls sztriptízbárból kölcsönvett őzgidák, és lemossák a hat hónapost port Bumblebeeről. Hát nem is tudom......koszosan vittem haza :-)

és akkor csodálkozunk miért van az embernek honvágya

Persze öreg tanítóm,  Nils ismét megosztotta velem baritonján az élet értelmét, amit most át is adnék, afféle nyelvlecke formájában.

                                             

Elmentünk az idei Bikers for Babies futamra is, amely a beteg gyerekek megsegítésére szolgáló adománygyűjtő rendezvény volt. Nem volt esőnap, pedig kellett volna, mert ránkszakadt az ég már korán reggel. Azonban kellemes meglepetésként ért, hogy ha a cél szent, akkor nincs se isten se ember,  ami megakadályozná a motorosokat a részvételben, és ez örömmel tölt el.

Az egyik legnagyobb élmény a nyáron mégis a Memorial Run volt, amelyet elvesztett motoros bajtársaknak rendez a klub minden évben.

A változatosság kedvéért ez is Lake Como-hoz volt szervezve, és erre is rekordszámú motoros csatlakozott.
Mint minden évben, idén is készült tabló, amelyre azok a nevek kerültek akik már nem motoroznak velünk. Az idei számomra igazán különleges volt, hiszen felkerült az első magyar motoros Papp Balázs személyében, kit örökre megőrzünk szívünkben.

Miutan a Prezi felolvasta a neveket és egy perc néma csönddel adóztunk a testvéreinknek, elkezdődtek a programok, ahol végre újra megmutathattam,  hol nem lakik a magyarok istene. Súlyosan elkalapáltak mind

hordógörgetésben (Keg Roll)

mind  lassúsági versenyben (Slow Race)

mind hordódobásban (Keg Toss)

Ez van. Felsültem. Egyetlen versenyszámban voltam sikeres, bár pont abban nem hirdettek versenyt:

Mivel éreztem, hogy a buli viharsebességgel fog a teljes összeomlásig száguldani, felvertük gyorsan a sátrakat, és nekiveselkedtünk az éjszakának. 

És akkor, amikor azt hittem, túlpakoltam magam a sátorral meg a hálózsákkal, akkor jönnek elő azok a dolgok, amiket nekem eszembe nem jutna oldaltáskába csomagolni, nem úgy mint másoknak. pl. diszkógömb

A hangulatot mindenesetre bármikor képes tovább fokozni , ha van a társaságban egy SAMMY díjra jelölt énekes is, bizony.

A hajnal még koránt sem hasadt, de az üres párlatos üvegek már annyira megalapozták a hangulatot, hogy feldobtam az éjszakai úszás ötletet. Persze egy követőt találtam Lisa személyében, de annál jobb. Miután kisgatyára vetkőztem akkor tette hozzá, hogy bizony a Lake Inn kocsmán keresztül lehet csak megközelíteni a tavat, ami akkor jó ötletnek tűnt. Persze mondanom sem kell, hogy enyhe Kék Osztriga bár utánérzésem volt, amint egy szál boxerben beléptem a bárba, és szembenéztem 5o bikerrel. A röhögés- és taps-orkánban meghajoltam, felhajtottam az ajándék Fireballt, amit a kocsmáros elismeréseként csúsztatott a pulton elém, majd mielőtt mindenkire rátört volna a mellbimbócsavargatási ösztön, Danielle-t pajzsként magam elé tartva kioldalaztam a hátsó bejáraton, ahol hál istennek egy darab motoros nem volt, viszont pechemre 5o kockásinges, Timberlakes, cowboy kalapos redneck várt. Ott ismét lejátszódott a fenti jelenet, csak nem tűzlabda, hanem Moonshine, és nem mellbimbócsavaragatás, hanem seggrepacsi közreműködésével. Szóval hosszú küzdelmek során kiverekedtem magam a partra, és a holdfényen alámerültem a 26 fokos vízben.

Miután megszárítkoztam (értsd a tábortűznél előadtam Buddha fátyoltáncát, miközben azt dúdoltam ordítva: "nem láttátok Koppány vezért?") már csörgött is a telefonunk, hogy Fluffy (azért ilyen névvel egy motorosklubban...) már az első kanyarban elszámolta magát. Motorra pattantunk, és tényleg, a tábor bejáratánál már láttuk a 6 méteres gumicsikot az aszfalton, mellette az árokban Fluffy, aki ott fáradt el, egész egyszerűen betakarózott a Sportsterével és békésen szundikált. Felkeltettük, kihúztuk a mocit, és visszavittük a táborba, ahol megágyaztunk neki egy kempingszékben. Hiába no: "Ön dönt, iszik, vagy vezet, de egyszerre a hármat ne csinálja"

Elérkezettnek láttam az időt, hogy megsüssem életem első mályvacukrát, melynek tényét hüledezve fogadták a többiek. "Sosem sütöttél még mályvacukrot?" és párás szemmel úgy néztek rám, mintha elpocsékoltam volna a gyerekkoromat. Nem kezdtem bele fiatalkori anekdotáimba, mert valószínűleg nem bírták volna feldolgozni. Tirpák vagyok, nem turista.

Egyébként nagyon fasza volt, le is csúszott egy fél zacskó csak úgy desszert gyanánt. De azért még mindig százszor inkább szalonna. Hagyjuk meg a mályvacukrot a hanyatló nyugat ópiumának.

Zárásképp pedig itt volt a Wedding Run, ami egy faja lezárása volt az augusztusnak, hiszen sosem kísértem még limót, és sosem futottam mennyasszony után (hát persze hogy nem).