.
Kihasználva a nyárból hátramaradt, valószínűleg megszámlálható napos hétvégéket ismét autóba vágtuk magunkat, hogy egy igazi new yorki State Parkot is megnézzünk. Reggel 1o körül a 81-esen dél felé indultunk el. A reggelit egy igazi kisvárosi Dinerben vettük magunkhoz. Ismerős jelenet játszódott le: idegenek belépnek (az ajtón szigorúan csengő), majd az egész csehó rájuk figyel, egy pillanatra elhallgatnak, majd tovább falatozik mindenki. Nos barátaim ez nem csak a Zs kategóriás amerikai akciófilmekben van így, hanem a való életben is. Nem tudom, hogy a sokkot az okozta, hogy idegen átutazók vagyunk, vagy hogy a fejem és a plafon között már csak kb 3 centi maradt, esetleg mindkettő, de hamar visszatért az élet a szokványos kerékvágásba. Kikértük a helyi specialitást , ami emberes adagban tartalmazott tojást, szalonnát, piritóst és sült krumplit(?). Választhattunk volna mondjuk könnyebb kaját is a túra előtt, de mint tudjuk kihívások nélkül lehet élni, de nem érdemes.
A Fillmore Glen State Parkot (Millard Fillmore az USA 13. elnöke, aki a szomszédeos Moravia-ban született, a Glen pedig szurdokot jelent) hamar megtaláláltuk és 7$-ért cserébe be is engedtek. Leparkoltunk, összepakoltuk a hátizsákokat, magunkhoz vettünk némi vizet és uzsgyi fel. Kapásból a legnehezebb fokozatú 5 mérföldes Gorge ösvényt választottuk, ami már az elején egy 1oo méteres ugrással kezdődött felfelé, de megérte, mert olyan helyeken vezetett át, mintha egy Indiana Jones film díszletei közé kerültünk volna.
Visszakanyarodtam a 38-asra, immáron észak felé, hogy megnézzük Skaneatelest. A környék kedvenc nyaralóhelye, persze csak aki megengedheti magának. Kimentünk a mólóra, ahol -annak ellenére, hogy kikötő - méteres mélységig átlátszó a víz.
Skaneateles városa nagyon szép, tele gyönyörű (Federal style) házakkal. Például megőrizték a régi bank épületét, amelyben a páncélszekrény ugyanúgy megtalálható , csak most kiállítás rendeztek benne a város történetéről. Még sétáltunk egyet, közben - mivel a reggeli még mindig kitartott- bedobtunk egy fagyit, és néztük az unatkozó igazi született feleségeket, akik a parton kacsákat etettek -nem viccelek- kisestélyiben.
Syracuseba visszaérve este elmentünk az idei Irish Festre. A Guinness meglepően drága és vizes volt, ezért egy Jamesonnal kellett pótolni , amit persze a Dinosaurban pusziltunk bele, mert ezeken a fesztiválokon rövidital forgalmazása nem engedélyezett. Visszaérve már forrósodott a hangulat, az ír zene is egyre pattogósabb lett. Még egy-két(?) sör legurult, majd közvetlenül a mikrofonba kiabált "this is the greatest country in the world!" után hagytuk el a fesztivált, és tettük át a székhelyünket az Al's bárba. Ez is hibátlan nap volt, még ilyet!
