Bár egész hétvégére esős viharos időt mondtak, de verőfényes napsütésre ébredtem. A 92-esen Cazenovia felé vettük az irányt, de előtte megálltunk az IHOP-nál, hogy egy teljesen egészségtelen amerikai brunchot bepusziljunk. A hely természetesen dugig volt (három napos ünnep a Labor Day miatt, plusz vasárnap volt), így hát továbbindultunk a vízesés felé. A forgalom nyugodt volt, gyönyörű sziklás-erdős úton hamar oda is értünk. Találtunk egy jó helyet, ahol gyönyörű kilátás mellett tudtuk fotózni a tavat, és etetni a vadkacsákat. Szemmel láthatólag ide voltak szoktatva, mert gyakorlatilag a kezünkből ettek. Nemsokkal ezután hatalamas robajjal egy bőrbecsavart társaság is érkezett, akik boldogan pózoltak nekem, de előtte megkérdezték, hogy véletlenül nem a Rolling Stone magazintől vagyok-e :-)
A tó tökéletes kristályvíz tisztaságú volt. A partról Rob ki is szúrt egy éttermet nem messze, ahol évekkel ezelőtt már megfordult, szóval be is kanyarodtunk, és bejelentkeztünk Brunchra. Mesebeli, gyönyörű helyen van, egy igazi kis ékszerdoboz, a pincérnők is nagyon kedvesek voltak, és sikerült is egy másfél kiló proteint bevinni tojás, bacon, hús és hal formájában.
Egy kicsit kigömbölyödve faroltam vissza a 13-as útra észak felé. Cazenovia gyönyörű igazi amerikai kisváros hófehér házakkal, tiszta utcákkal és zöld gyepekkel. Az út ha még lehet még csodásabb volt, sziklás hegyoldalak között közeledtünk a Chittenango vízesés felé. A parkolóban leraktuk a kocsit, és az ösvényen végigszökkeltünk. Sok csodaszép dolgot láttam életemben, de ez a vízesés mintha egy mesekönyvből került volna ide.
Körbejártuk minden irányban, nagyon szépen kiépített ösvény segített ebben, majd miután kipróbáltuk a hintákat a játszótéren, újból kocsiba vágtuk magunkat.:-) A13-ason tovább krúzoltunk észak felé Chittenangoba, ahol balra ráfordultam a Genesee-re, amely olyan hosszú, hogy azon eljutottunk volna a nyugaton lévő New York State Fair-re. De felmentünk inkább a 69o-es autópályára, amelyen gyorsabban odaérünk. Először azt hittem, ez egy kis városi vidámpark lesz, amit körbejárunk 2o perc alatt, eszünk egy Corn dog-ot, ami az igazi fesztiválkaja itt, és végeztünk is. Már akkor gyanússá kezdett válni a dolog, amikor a parkolóból egy külön shuttle busszal lehetett csak eljutni a bejáratig. Bent igazi vidámparki hangulat fogadott, óriási tömeg, céllövöldék, bingotermek, kajáldák, kirakodóvásár, színpadok miegymás. Körbejártuk az egészet, órákon át csavarogtunk atömegben, íme:
Körbejártuk minden irányban, nagyon szépen kiépített ösvény segített ebben, majd miután kipróbáltuk a hintákat a játszótéren, újból kocsiba vágtuk magunkat.:-) A13-ason tovább krúzoltunk észak felé Chittenangoba, ahol balra ráfordultam a Genesee-re, amely olyan hosszú, hogy azon eljutottunk volna a nyugaton lévő New York State Fair-re. De felmentünk inkább a 69o-es autópályára, amelyen gyorsabban odaérünk. Először azt hittem, ez egy kis városi vidámpark lesz, amit körbejárunk 2o perc alatt, eszünk egy Corn dog-ot, ami az igazi fesztiválkaja itt, és végeztünk is. Már akkor gyanússá kezdett válni a dolog, amikor a parkolóból egy külön shuttle busszal lehetett csak eljutni a bejáratig. Bent igazi vidámparki hangulat fogadott, óriási tömeg, céllövöldék, bingotermek, kajáldák, kirakodóvásár, színpadok miegymás. Körbejártuk az egészet, órákon át csavarogtunk atömegben, íme:
Volt külön pavilon, ahol a az amerikai gyerekeknek elmagyarázták, hogy a tej tulajdonképpen egy tehén nevű állatból jön ki, és nem a dobozban terem. Kis szépséghiba, hogy a pavilonnal szemben egy barbecue büfé és egy bőrruházati pavilon volt, gondolom ez a tehén utóélete miatt került pont oda :-) Pheobe Buffay is megénekelte a Jóbarátokban: "a tehén azt mondja, hogy múúúú, a tehén azt mondja, hogy múúúú, de jön a gazda fejbevágja, azután meg ledarálja, így készül a hamburger" :-) .Elméletemet az is alátámasztja, hogy nem messze ettől egy bárányos pavilon volt, ahol gyapjas kis barikat lehetett simizni, ezzel szemben viszont egy gyapjúpulóvereket árusító sátor volt, ahol kötés-horgolást is lehetett tanulni.
Elértünk a vidámpark szekcióhoz is, ahol igazi vursli hangulat uralkodott, emberek számomra felfoghatatlan gépekben refluxoltatták a junk-foodot. Nekem a földről nézve is elég volt:
Betértünk a Dairy Products pavilonba is, ahol minden évben elkészítenek valamilyen kompozíciót színtiszta vajból (böeh), íme az idei versenyző:
Nem próbáltuk ki az " igazi" olasz kolbászt:
de benéztünk a Pan African városba is, valamint az Americraft pavilonba is, ott viszont ez a homokvár tisztelgett a Beatles előtt:
de benéztünk a Pan African városba is, valamint az Americraft pavilonba is, ott viszont ez a homokvár tisztelgett a Beatles előtt:
Még megnéztünk egy felvonulást,
És el is indultunk a buszhoz. A 8. (!) megállónál volt az autónk, hazagurultunk a 69o-esen, majd felpattintottam egy Margaritát. Jó kis nap volt, még ilyet!
