Péntek este Charles szülinapi bulijára voltunk hivatalosak. Kései érkezést szavaztunk meg, de pont jókor érkeztünk, mert épp az ünnepeltet kenték be tortával. Hatalmas tömeg tombolt a tornácon, az amerikai házibulik minden egyes kötelező kellékével. Egyedül a sörtölcsér hiányzott,de kint ment a Beerpong, amit Delicious Andy rögtön el is magyarázott. Tulajdonképpen semmi értelme, mert csak labdákat kell poharakba dobni, és a vesztes iszik, szóval csak egy ujabb indok az ivásra. Odabent ment a billiárd, ahol egy indiai válogatott el is ruházott minket rendesen, a konyhában pedig a piálás ment masszívan. Találkoztam Josh-al , akiről azt kell tudni, hogy még egyszer sem láttam józanul, másrészt nemrég tért vissza Európából (neki tanítottam meg az "egészségedre" és "feles" kifejezéseket, amiket sikerrel el is sajátított). Csak pár napot töltött Budapesten, de elismerően szólt mindenről a Szigetről, a magyar zenékről, a magyar lányokról (naná), csak egy szívfájdalma volt, hogy betért egy étterembe, szigorúan a "Goulash" miatt, de nem kapott, mert "Sold-out" volt :-))) Nemsokkal éjfél után öregesen hagytuk ott a már pázsiton is tomboló tömeget, és végighaladva az egyetemi városrészen konstatáltuk, hogy gyakorlatilag minden házban ugyanilyen buli van. A történethez hozzátartozik, hogy másnap megnéztük egy késői előadáson a Devilt, és utána ismét az Al's barban kötöttünk ki, ahol két White Russian között ismét összefutottunk Josh-al, aki nagy kedvvel újra elmesélte magyarországi kalandjait.....ugyanúgy:-) Na ez a rákendról...
.
.
