Megint pentek

Vegy egy nagy sebessegu rotort, rakj ra ket pufifoliaval toltott gumikesztyut, es regulazd meg vele a lusta kollegakat. Ime, a Slapping machine!

Medve menni Németország

Hatalmas pacsi a németországi olvasóknak, akik a mai napon átvették a vezetést oldalletöltésben.

Házibuli és a Sziget

Péntek este Charles szülinapi bulijára voltunk hivatalosak. Kései érkezést szavaztunk meg, de pont jókor érkeztünk, mert épp az ünnepeltet kenték be tortával. Hatalmas tömeg tombolt a tornácon, az amerikai házibulik minden egyes kötelező kellékével. Egyedül a sörtölcsér hiányzott,de kint ment a Beerpong, amit Delicious Andy rögtön el is magyarázott. Tulajdonképpen semmi értelme, mert csak labdákat kell poharakba dobni, és a vesztes iszik, szóval csak egy ujabb indok az ivásra. Odabent ment a billiárd, ahol egy indiai válogatott el is ruházott minket rendesen, a konyhában pedig a piálás ment masszívan. Találkoztam Josh-al , akiről azt kell tudni, hogy még egyszer sem láttam józanul, másrészt nemrég tért vissza Európából (neki tanítottam meg az "egészségedre" és "feles" kifejezéseket, amiket sikerrel el is sajátított). Csak pár napot töltött Budapesten, de elismerően szólt mindenről a Szigetről, a magyar zenékről, a magyar lányokról (naná), csak egy szívfájdalma volt, hogy betért egy étterembe, szigorúan a "Goulash" miatt, de nem kapott, mert "Sold-out" volt :-))) Nemsokkal éjfél után öregesen hagytuk ott a már pázsiton is tomboló tömeget, és végighaladva az egyetemi városrészen konstatáltuk, hogy gyakorlatilag minden házban ugyanilyen buli van. A történethez hozzátartozik, hogy másnap megnéztük egy késői előadáson a Devilt, és utána ismét az Al's barban kötöttünk ki, ahol két White Russian között ismét összefutottunk Josh-al, aki nagy kedvvel újra elmesélte magyarországi kalandjait.....ugyanúgy:-) Na ez a rákendról...

.

.

ROADTRIP: Fillmore Glen State Park és Skaneateles

.

.

Kihasználva a nyárból hátramaradt, valószínűleg megszámlálható napos hétvégéket ismét autóba vágtuk magunkat, hogy egy igazi new yorki State Parkot is megnézzünk. Reggel 1o körül a 81-esen dél felé indultunk el. A reggelit egy igazi kisvárosi Dinerben vettük magunkhoz. Ismerős jelenet játszódott le: idegenek belépnek (az ajtón szigorúan csengő), majd az egész csehó rájuk figyel, egy pillanatra elhallgatnak, majd tovább falatozik mindenki. Nos barátaim ez nem csak a Zs kategóriás amerikai akciófilmekben van így, hanem a való életben is. Nem tudom, hogy a sokkot az okozta, hogy idegen átutazók vagyunk, vagy hogy a fejem és a plafon között már csak kb 3 centi maradt, esetleg mindkettő, de hamar visszatért az élet a szokványos kerékvágásba. Kikértük a helyi specialitást , ami emberes adagban tartalmazott tojást, szalonnát, piritóst és sült krumplit(?). Választhattunk volna mondjuk könnyebb kaját is a túra előtt, de mint tudjuk kihívások nélkül lehet élni, de nem érdemes.

A Fillmore Glen State Parkot (Millard Fillmore az USA 13. elnöke, aki a szomszédeos Moravia-ban született, a Glen pedig szurdokot jelent) hamar megtaláláltuk és 7$-ért cserébe be is engedtek. Leparkoltunk, összepakoltuk a hátizsákokat, magunkhoz vettünk némi vizet és uzsgyi fel. Kapásból a legnehezebb fokozatú 5 mérföldes Gorge ösvényt választottuk, ami már az elején egy 1oo méteres ugrással kezdődött felfelé, de megérte, mert olyan helyeken vezetett át, mintha egy Indiana Jones film díszletei közé kerültünk volna.

A trail végén felmásztunk a déli hágóra, és azon vágtattunk vissza a startnál lévő természetes medencéhez, ami ugyan nem volt most felzsilipelve (vége a nyárnak :-(), de egy szolid pancsit még össze lehetett hozni a szikrázó napsütésben.



Visszakanyarodtam a 38-asra, immáron észak felé, hogy megnézzük Skaneatelest. A környék kedvenc nyaralóhelye, persze csak aki megengedheti magának. Kimentünk a mólóra, ahol -annak ellenére, hogy kikötő - méteres mélységig átlátszó a víz.

Skaneateles városa nagyon szép, tele gyönyörű (Federal style) házakkal. Például megőrizték a régi bank épületét, amelyben a páncélszekrény ugyanúgy megtalálható , csak most kiállítás rendeztek benne a város történetéről. Még sétáltunk egyet, közben - mivel a reggeli még mindig kitartott- bedobtunk egy fagyit, és néztük az unatkozó igazi született feleségeket, akik a parton kacsákat etettek -nem viccelek- kisestélyiben.





Syracuseba visszaérve este elmentünk az idei Irish Festre. A Guinness meglepően drága és vizes volt, ezért egy Jamesonnal kellett pótolni , amit persze a Dinosaurban pusziltunk bele, mert ezeken a fesztiválokon rövidital forgalmazása nem engedélyezett. Visszaérve már forrósodott a hangulat, az ír zene is egyre pattogósabb lett. Még egy-két(?) sör legurult, majd közvetlenül a mikrofonba kiabált "this is the greatest country in the world!" után hagytuk el a fesztivált, és tettük át a székhelyünket az Al's bárba. Ez is hibátlan nap volt, még ilyet!

Megér egy mosolyt

Egy család kiköltözik az USA-ba, a kisgyereket beadják az oviba. Az első szülői értekezleten az óvónő mondja az anyukának:

- Vigyék el pszichológushoz a gyereket, megmagyarázhatatlan kegyetlenség, agresszivitás látszik rajta.
- Miért, miből látszott?
- Égő csigát rajzolt. - mondja az óvónő.
- Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így hívogatják ki a házukból: Csiga-biga gyere ki, ég a házad ide ki.. Talán volt más is?
- Hát, mindenféle sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak madarat. -így az óvónő.
- Hm, hogyan? Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát, hogy csip, csip, csóka, vak varjúcska.?
- Na, jó. De a csonka tehén mégis csak durva.
- Csonka tehén? Hm,..Ja, igen. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van: Boci,boci tarka, se füle, se farka..
- ...és mondja, kedves anyuka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek a magyar gyerekek?
Dehogynem. Ott van például a Süss fel nap, fényes nap, ..kertek alatt a ludaink megfagynak. ... Basszus!

ROADTRIP: Chittenango és a New York State Fair

Bár egész hétvégére esős viharos időt mondtak, de verőfényes napsütésre ébredtem. A 92-esen Cazenovia felé vettük az irányt, de előtte megálltunk az IHOP-nál, hogy egy teljesen egészségtelen amerikai brunchot bepusziljunk. A hely természetesen dugig volt (három napos ünnep a Labor Day miatt, plusz vasárnap volt), így hát továbbindultunk a vízesés felé. A forgalom nyugodt volt, gyönyörű sziklás-erdős úton hamar oda is értünk. Találtunk egy jó helyet, ahol gyönyörű kilátás mellett tudtuk fotózni a tavat, és etetni a vadkacsákat. Szemmel láthatólag ide voltak szoktatva, mert gyakorlatilag a kezünkből ettek. Nemsokkal ezután hatalamas robajjal egy bőrbecsavart társaság is érkezett, akik boldogan pózoltak nekem, de előtte megkérdezték, hogy véletlenül nem a Rolling Stone magazintől vagyok-e :-)

A tó tökéletes kristályvíz tisztaságú volt. A partról Rob ki is szúrt egy éttermet nem messze, ahol évekkel ezelőtt már megfordult, szóval be is kanyarodtunk, és bejelentkeztünk Brunchra. Mesebeli, gyönyörű helyen van, egy igazi kis ékszerdoboz, a pincérnők is nagyon kedvesek voltak, és sikerült is egy másfél kiló proteint bevinni tojás, bacon, hús és hal formájában.

Egy kicsit kigömbölyödve faroltam vissza a 13-as útra észak felé. Cazenovia gyönyörű igazi amerikai kisváros hófehér házakkal, tiszta utcákkal és zöld gyepekkel. Az út ha még lehet még csodásabb volt, sziklás hegyoldalak között közeledtünk a Chittenango vízesés felé. A parkolóban leraktuk a kocsit, és az ösvényen végigszökkeltünk. Sok csodaszép dolgot láttam életemben, de ez a vízesés mintha egy mesekönyvből került volna ide.

Körbejártuk minden irányban, nagyon szépen kiépített ösvény segített ebben, majd miután kipróbáltuk a hintákat a játszótéren, újból kocsiba vágtuk magunkat.:-) A13-ason tovább krúzoltunk észak felé Chittenangoba, ahol balra ráfordultam a Genesee-re, amely olyan hosszú, hogy azon eljutottunk volna a nyugaton lévő New York State Fair-re. De felmentünk inkább a 69o-es autópályára, amelyen gyorsabban odaérünk. Először azt hittem, ez egy kis városi vidámpark lesz, amit körbejárunk 2o perc alatt, eszünk egy Corn dog-ot, ami az igazi fesztiválkaja itt, és végeztünk is. Már akkor gyanússá kezdett válni a dolog, amikor a parkolóból egy külön shuttle busszal lehetett csak eljutni a bejáratig. Bent igazi vidámparki hangulat fogadott, óriási tömeg, céllövöldék, bingotermek, kajáldák, kirakodóvásár, színpadok miegymás. Körbejártuk az egészet, órákon át csavarogtunk atömegben, íme:

Volt külön pavilon, ahol a az amerikai gyerekeknek elmagyarázták, hogy a tej tulajdonképpen egy tehén nevű állatból jön ki, és nem a dobozban terem. Kis szépséghiba, hogy a pavilonnal szemben egy barbecue büfé és egy bőrruházati pavilon volt, gondolom ez a tehén utóélete miatt került pont oda :-) Pheobe Buffay is megénekelte a Jóbarátokban: "a tehén azt mondja, hogy múúúú, a tehén azt mondja, hogy múúúú, de jön a gazda fejbevágja, azután meg ledarálja, így készül a hamburger" :-) .Elméletemet az is alátámasztja, hogy nem messze ettől egy bárányos pavilon volt, ahol gyapjas kis barikat lehetett simizni, ezzel szemben viszont egy gyapjúpulóvereket árusító sátor volt, ahol kötés-horgolást is lehetett tanulni.

Elértünk a vidámpark szekcióhoz is, ahol igazi vursli hangulat uralkodott, emberek számomra felfoghatatlan gépekben refluxoltatták a junk-foodot. Nekem a földről nézve is elég volt:

Betértünk a Dairy Products pavilonba is, ahol minden évben elkészítenek valamilyen kompozíciót színtiszta vajból (böeh), íme az idei versenyző:

Nem próbáltuk ki az " igazi" olasz kolbászt:
de benéztünk a Pan African városba is, valamint az Americraft pavilonba is, ott viszont ez a homokvár tisztelgett a Beatles előtt:

Még megnéztünk egy felvonulást,

És el is indultunk a buszhoz. A 8. (!) megállónál volt az autónk, hazagurultunk a 69o-esen, majd felpattintottam egy Margaritát. Jó kis nap volt, még ilyet!

Machete

Tegnap elmentünk megnézni a Machete bemutatóját. Egy nagyon durva hack 'n' slash filmet sikerült kihozni, de ez nem is csoda, hiszen ez a film egy ál-előzetesként kezdte Tarantino és Rodriguez duplaprojektjében a Grindhouse-ban, amelyek szintén nem habos-babos matinék voltak. Úgy voltunk vele, hogy elég kemény hét volt ez, a végére jöhet egy kis darálás, és a rottentomateoes is 74%-ra értékelte, plusz volt pár meglepetéskarakter, mint pl. Robert DeNiro, Jessica Alba akkor annyira gáz mégsem lehet.

A történethez hozzátartozik, hogy múlt héten puszta kíváncsiságból megnéztük a The Expendables-filmet, amiben az azóta már híressé vált jelenetén, mikor Statham "Buda" és "Pest"-ként mutatja be magát és Sylvester Stallonet, nagyjából csak mi nevettünk a nézőtéren.
A tegnapi esti bemutatón feljött a 21th Century Fox logo, felette, hogy most 75 éves. Mindjárt eszembe jutott William Fox, aki Fried Vilmos néven Tolcsván (lásd zempléni kanyarvadászat) született kereken 1oo évvel előttem. Vagy ott van Zukor Adolf Ricséről (szintén BAZ megye), aki a Paramount Pictures-t alapította, ás akinek az irodájában volt egy tábla az álláskeresőknek:

"Nem elég magyarnak lenni" alatta kis betűvel: "de azért segíthet"

Szóval elindult a film, peregtek az események, a karok, a lábak,a fejek. A film közepén feltűnt egy nagyon ismerős biztonsági őr, aki odahajolt Danny Trejo-hoz, és magyarul szólalt meg. Ekkor esett le, hogy bizony Antal Nimród is kapott egy nyúlfarknyi szerepet. Nem akarok szentimentális lenni, de egy amerikai moziban, ahol szürcsölöd a két literes "közepes" kóládat, és ahol rajtunk kívűl csak igazi amerikai nerd-ök voltak kiváncsiak erre a filmre, igazán szívszorító tud lenni egy ilyen pillanat. Szintén csak mi nevettünk...