R.I.P.

No a mai napon ennyi történt: fogtunk három egeret, megszakítottuk a nyaki gerincvelőt (cervical dislocation), felvágtuk egy ollóval, kivettük a lépét, majd ledaráltuk ( a lépet, nem az egeret). Ezért ebben posztban megemlékezek Jerry 1, 2 és 3-ról, akik áldozatok a tudomány oltárán. Azt hiszem mára elég is ennyi, nekik küldöm az alábbi számot:

Mackóságok

Mivel az ilyen blogok halála az, amikor minden poszt úgy kezdődik, hogy "bezzeg itt....otthon meg" vagy az " Itt nincs olyan, mint otthon, hogy...." kezdetű semmitmondó ténymegállapítások, de már itt vagyok egy pár hete és azért szemet szúr ez+az. Addig is , amíg nem jön meg a kedv az előző poszthoz a tisztelt olvasóknak (akiknek már 3.33%-a (tehát két ember:-)) írt választ) és amíg eláll az eső ,valamint a nagybőgőkből kirázzák a vizet, hogy újra kezdődjön a Syracus Jazz Fest , addig írkálok különböző dolgokról.

Valamelyik nap egy buszmegállóval szemben vártam a zöld lámpámra. Egy srác állt biciklivel a túloldalon a buszmegállóban. Begördül a Citybus, a srác a busz elé ment, ott lehajtotta, az általam addig gallytörőrácsnak aposztrofált vaskeretet, ami mint kiderült egy biciklitartó. Felrakta a biciklit, de nem tudta rögzíteni. Hosszú percek múltak el, piros és zöld lámpák váltották egymást, a buszvezető miután látta, hogy nem megy, készségesen leszállt, és felrakta a bringát, majd vállon veregette a srácot. Visszaszálltak továbbindultak. Senki anyukája nem került szóba, érdekes.

Vásárlásnál fogsz egy bevásárlókocsit (ingyen), és ha akarod a bejáratnál elhelyezett fertőtlenítőkendővel a fogantyúját áttörölheted. A Wegmans-ről már írtam, tényleg csodaszép meg minden. Bevásárlás után a pénztáros megkérdezi elégedett voltam-e mindennel, miben tud segíteni, megkérdezi honnan jöttem (magyar akcentus, erről később lesz még szó), majd nagyjából be is lövi Magyarországot. Ilyenkor eszembe jutnak külhonba szakadt rokonaim, akik hazatérve betértek egy élelmiszerboltba, ne nevezzük nevén - Reál - ahol az első lebaszást azért kapták, mert 5000-es címlettel akartak fizetni ("kisebb nincs????"), a másodikat azért, mert 2 Ft-ossal ("már 1 hónapja nem lehet!!!"). A másik kedvenc sztorit itt hallottam kint, Rob hazatérvén akart venni buszjegyet a Móriczon, majd gizike az ablak mögül bemondta frankón, hogy "most nem tudok adni, mert be van krémezve a kezem"

Tegnap elmentünk bevásárolni, és betértünk egy Liquor Store-ba is. Mivel a Supermarketekben kizárólag sört lehet kapni, így körbenéztünk ott is az Erie Blvd-n. Érdekes volt, hogy belefutottam Bull's Blood néven Egri Bikavérbe :-D. Tényleg furcsa volt megszokni, hogy minden-minden azt üvölti: vásárolj! Az Erie Boulvard nagyon jó mintapéldája ennek (de tulajdonképpen mondhatnék bármely a városból kivezető utat) hosszú hosszú mérföldeken keresztül boltok, supermarketek, ameddig a szem ellát. Abszolut érthető, amit nemrég olvastam, hogy az amerikai városok 50-70%-át foglalják el az autózáshoz szükséges létesítmények. Itt egy fotó egy autós-behajtós bankautomatáról:

Ezen a hétvégén egy Chevy Cobalt volt a partner. Tűzpiros, 2,2 literes, itteni viszonyokhoz képest gazdaságos kisautó, pár impresszív kép alul:-D. A forgalom egyébként meglepően dinamikus a városon kívűl, és az 55 MPH is elegendő, sőt néha még sok is. Az autópályák lejáratai ugyanis nem minden esetben a szélső sávból válnak ki, hanem középső, és belső sávból is előfordul a letérés. A táblák egyébként logikusak, és ha tudod merre akarsz menni (kelet v nyugat, észak v dél) lehetetlen eltévedni. Az útszámozás ugyanis szintén logikus a páros számú utak kelet-nyugat irányuak, a páratlanokat nem mondom meg:) Ma eljutottam Fayettville-be is , ami az egyik itteni Lila Akác köznek felel meg, és talán egy-két fotót is sikerül feltöltenem.

képrejtvény-SOLVED!

UPDATE:Gratulálok feco-nak, ki megfejtette a képrejtvényt. És persze nyubo-nak,aki a feladás után két nappal beküldte a helyes választ msn-en. Gratula a nyerteseknek!!Ajándékcsomagok átvehetők "majd ha fagy":-D


Mivel dübörög a munka, így csak egy rövid poszt jön. A kérdés az, hogy mi látható a képen?



A nyertes kommentelő fantasztikus, teljesen egészségtelen, színes-szagos mindenízű amerikai csemegékből választhat.

Chillax

Mivel megjött a 14-es méretű (49 érted?, 49!) Converse csukám, így 14 éves amerikai iskolás fiúnak öltözve munkába indultam. A Clinton Square-en áthaladva a hétvégi Blues Festival nyomait takarították el. Jó kis muri volt, bár a koncertek alatt az első 4-5 sor kempingszékekből volt, de azért megvolt a hangulat. Ropta a rocker, ropta a biker, ropta a hétvégi motoros (RUBs - tanuljuk ma ezt is meg: Rich Urban Bikers), ropta minden korosztály 10-től 70-ig. Mivel mindenhol találok ismerőst, így nemsokára már a színpad mögött diszkutáltuk a dobos kollégával, hogy Zildjian, vagy Sabian, de arra a nevezőre jutottunk, hogy Budweiser.
És már szaladt is fel, hogy 8 tagú zenekarával és a képen (alig) látható, gyönyörű hangú énekesnővel a bőrökbe csapjon.
A fesztivál Emcee-je (tényleg így írták) Dan Aykroyd volt,

Aki színpadi mackóságban még mindig utolérhetetlen. Íme a szombati produkció:

Syraucuse éjjel-nappal

Rent-a-bálna

Eljött a nap hogy végre kivegyem részem az amerikai életforma jelentős részéből, az autózásból.
Így hát szombat reggel frissen (hány sör is volt tegnap?) kipattantam King Size XL matracomról/ból és összeraktam a pakkomat, amire szükség lesz a mai napon. várostérkép, check. Útlevél, check. Nemzetközi jogosítvány, ami kizárólag magyarul van és olyan ronda mint a szar, check. EU jogsi, check, Visa nyomtatvány, check....és így tovább. Már egy teli hátizsáknál jártam, de még mindig csak a papírokat pakoltam. A jogsi megszerzése egy ördögi kör miatt most egyelőre áll. Az egyetlen hely ahol jogsit lehet csinálni a Dept. of Motor Vehicle, amely eléggé kint van a városból, és kocsit kell bérelni hozzá, lehetőleg hétköznap, hogy megirhassam a tesztet, amiben leírják, hogy ha 4 stoptábla van egy útkereszteződésben, akkor az áthaladási sorrend megegyezik az érkezési sorrenddel. Tehát nincs egyenrangú útkereszteződés egy darab sem, ezzel szemben 4 stoptáblás minden második sarkon:-D Egyébként van valami ironikus abban, hogy kocsit bérelsz, hogy jogsit szerezz :-)
Az autókölcsönző pár sarokra van, úgyhogy bevártam a többieket, és a millió dolláros mosolyommal benyitottam. Persze nem ment minden simán, mert a mosolyognivaló nemzetközi jogsim, és az itteni bankkártyám nem győzte meg először a kölcsönzőt, hogy tisztességes ember vagyok, és nem lépek le egyből Kanadába, amit el is hiszek. De most komolyan, hát hogy néz ez ki??
De lépjünk is ezen túl. Már tegnap délután bejelentkeztem a weboldalon egy autókölcsönzésre, és a papírokkal is rendben volt a végén minden. A kölcsönzős srác szóllt, hogy lesz egy kisz gond, nincs a megadott kategóriában autó, de tud adni egy minivan-t. Mondom nekem ezzel semmilyen problémám sincs, ha el tudok vezetni egy targoncát, akkor ezzel sem lesz gond. Aztán várakoztunk egy fél-háromnegyed órácskát, mert elég nagy volt a forgalom, aztán hirtelen besötétedett. Nem, nem vihar jött (még) hanem a szerelősrác begurult a bejárat elé egy őrületesen nagy autóval. Egy Kia Sedona volt. Nem igen ismertem eddig a Kiákat, de a múltkori és a mostani út is azt bizonyítja egész jó autók ezek. Ez pedig ráadásul őrületesen nagy volt.

Az üléselosztás 2-2-3 (tehát leghátul van hármas-ülés) amik mögött még szorítottak helyet egy elég nagy és mély csomagtartónak, van kétoldali tolóajtó, választható automata, vagy szekvenciális váltó, ezerzónás légkondi, meg tudja a tököm. A kölcsönzősráccal körbejártuk a kocsit, majd átadta a kulcsot, és utunkra engedett. Nem kifordultam, inkább kihömpölyögtem a West Genesee útra, a 3800 cm3 -is V6-os felhörgött, és kövér gázzal elindultunk a szokásos shopping körútra. Nagyon megszerettem ezt a kocsit, annak ellenére, hogy nem nyert nálam szépségversenyt, de belülről egy hihetetlenül jól összrakott autó.
A Guitar Outletben végre beröffentettem az Ibanezt egy kis HARTKE-n, csak hogy jól induljon a nap, de még mindig a Fenderek a legjobbak:-D Még mielőtt az egész bolt körbeállt volna, hogy csodálatos egyedi slap-pop-top technikámat csodálja (am I blushing?;-)) gyorsan megköszöntem a lehetőséget és leléptünk. Mivel kevés benzinnel kaptam meg a kocsit, ezért egy kút felé vettük az irányt, akkor már szakadó esőben. Az időjárás egész héten ilyen volt, szikrázó napsütés, majd pár perc alatt beborul és elkezd esni az eső, mindezt olyan 2 órás váltásban. Ezért a "veri az ördög a feleségét" egész gyakori jelenség itt. Megkérdeztük az egyik indiai kolleginát, hogy náluk van-e erre a jelenségre kifejezés, és azt mondta van, és most figyuzz: "Dogs and foxes are getting married".
Még egy szokatlan amerikai dolog: a tankolás. Beállsz a kúthoz, kiválasztod, cash, vagy hitelkártya, leveszed a pisztolyt, és nyomkodod a gombot, de nem jön semmi. persze. Mert előtte bemész és megmondod, hogy 10 dollárért kérsz benzint. Kifizeted, visszatotyogsz, és újra leemeled a pisztolyt. Most már jön a nafta és csodák csodájára 10$-nál megáll. Ha nem fér bele 10 dollárnyi benzin? visszatotyogsz, és kifizetik a különbözetet. Érted? én nem. Sebaj gurulás tovább. A nagybevásrlás után elmentünk a város "Little Italy" részébe, és egy isteni cukrászdában zártuk a napot. Hazavittem a többieket, majd futottam még pár kört a városban. Bár minden kanyarban rá tettem a kezem a váltóra, hogy visszahúzzam kettesbe, de a végére már eléggé megszoktam. A szekvenciális váltó bár érdekesnek tűnik, de ebben inkább csak játék, mint komoly dolog. Az automata minden helyzetet megold, 45 fokos emelkedőt, kigyorsítást, mondjuk 244 LE-vel ez nem is olyan nehéz.
Az autó egyébként tényleg nélkülözhetelen itt a távolságok miatt, sokkal sokkal több lehetőség nyílik meg, mintha gyalog, vagy busszal járnál, és a használtautópiac is őrületesen nagy. Az autóbérlés viszont lehetőséget ad arra, hogy kiválaszd milyen méret, milyen típus felel meg a legjobban, mindezt igen szerény napidíjért cserébe. A bérlés egyébként nagyon magas színvonalon megy, lemosva, kitakarítva, tiptop állapotban kapod meg az autót (ezért is kellett ennyit várnunk rá), a benzint bejelölik a szerződésen, hogy nagyjából hol áll a mutató, és illik annyival is visszahozni, de senki nem csinál belőle problémát, naná ha 150 ft egy liter benzin. ha nincsenek nyitva amikor visszaviszed, akkor beállsz a parkolójukba, ahol egy külön kulcsleadó dobozba bedobod a kulcsot. Ennyi. Zárásképpen pár extranagy kép a "kicsikéről"

Get drunk

Ugorjunk akkor péntekre. Mielőtt kijöttem volna, utánanéztem milyen programok is lesznek, ezért már nagyon készültem a pénteken megtartandó Empire State Brewing&Music Festival-ra. Már akkor is furcsának találtam, hogy a mulatság délután 5-től este 10-ig (mivan?) van meghirdetve, és hogy a szórólapra rá van írva " hozz magaddal széket". Na mondom tudtok bulizni. De végül bebizonyosodott, hogy tényleg.

Gyorsan be is fejeztük a munkát és futólépésekkel el is indultunk a Clinton Square-re, hogy megnézzük milyen is itt egy fesztivál. A belépő szerény 10$ volt, (tőlem nem kértek ID cardot, mert már rég nem nézek ki 21 év alattinak) szóval a belépő mellé biztonsági őr átnyújtott egy gravírozott minikorsót. Óh mondom, köszönöm, de a literes korsót preferálom. Aztán jött a felismerés, hogy a fesztiválon ingyen van a sör. Fogjuk fel sör-exponak. Hosszú-hosszú sorokban állnak a sörfőzdék standjai, és mind készségesen töltötték a minikorsókat. Nagyon jó sörök, és tényleg igazi különlegességek is felbukkantak. Mivel tudjuk, a gyors beb@szásnak az a titka , hogy minél több féle italt vegyél magadhoz, így nem is volt csoda, hogy 9 után már mindenkinek értettem az angolját, és az enyém is egyre jobb lett:-D. Közben két színpadon ment a blues és country hamisíthatatlan stílusban. Nagybőgőpörgetés, és hegedűgyilkolás a tér egyik oldalán, a másikon meg súlyosan lassú tempóban üvöltött a G-C-D. Pultról pultra járva lassan elmerültünk az amerikai popkultúrában. Érdekes módon 10:00.00-kor a pultok bezártak (hajszálpontosan), mi még a levegőben úszva rávetődtünk az utolsó standra, aki még nem csomagolta el rekordidő alatt a sörcsapját, és pukk!, véget ért a fesztivál. Mondjuk hál istennek, mert akkora már mindenki talaj részeg volt, ami valljuk be az ingyen sörmérésnek köszönhetően nem is csoda. És holnap kezdődik ugyanitt a New York State Blues Festival.. tudtok élni 'sszátok meg...

Szombat

No, szombat, újra kocsibérlés. Most egy Kia Rio-t vittünk el, ami meglepően jó autó, és négyünk nagybevásárlásának eredményét is elnyelte a csomagtartóban. Most egy rövid (4 órás :-)) bevásárlótúra volt betervezve, ami sikerült is. Az autókölcsönzés nemzetközi jogsival kicsit nehézkes, ezért is kellene a new yorki jogsi. Egyébként egy hétvégére 100$ körül jön ki, korlátlan kilométer használattal, amíg persze a környező államokban maradsz. (Vigyázz Connecticut, mert jövök!:-). Lehet hogy valamelyik héten nekifutok egy kölcsönzésnek én is, de hogy nem állok meg Dodge RAM alatt, az is biztos:-) muszáj lesz egy ilyet vezetnem...


Szóval kölcsönautóba be, ablakot fel, D-be be, irány ismét a Mall, ebéd, majd laza bevásárlás. Elmentem a DSW cipőboltba, hogy a medvetalpakra való 13-as méretű (tehát 48-as) cipőt vegyek. Nos ezen a kontinensen is nagynak számít a lábam, de legalább találtam pár darabot. Érdekes hogy a skála nagyjából 30 dollártól 100 dollárig mozog, és meglepően jó cipőket lehet találni. Találtam is egy jó kis Skechers csukát, ami sportos életmódomhoz kitünően passzol:-). Persze a bóklászás közben csak betévedtem a gitárboltba, ahol egy nagyon jó fej hosszú ősz hajú country-énekes-szerű eladó nagy szakértelemmel javítgatott egy telecastert. rákérdeztem a basszerokra, mondta ott hátul van pár darab. Megnézegettem őket, leemeltem egy 5 húros Ibanezt. Láttam rajta lifegni az árcédulát, és elszomorodtam. Mert a havi fizetésemből itt rögtön tudnék venni pár darabot, az otthoniból meg egy felet sem, és ez gáz. Mármint nem csak hogy a fizetés mosolyognivaló, hanem hogy pofátlanul drágák otthon a hangszerek (meg sok minden más is)

Aztán a PriceChopperben megejtettük a hétvégi bevásárlást. Ez is jó hely, pont a Wegmans-al szemben. Kicsit diszkont-ízű, de szerintem rendben van. Természetesen itt is őrületes nagy választék. Nem csodálom hogy a főzés már nem annyira divat, mert a boltokra jellemző, hogy 3-4 sor mélyhűtő van, amiben gyakorlatilag mindenféle kaja kész- vagy félkész változata megtalálható. Egy mikróval felszerelt konyhában így bármi előállítható.
Itthon beüzemeltem egy hangszórót a laptophoz, meg egy tv tuner kártyát, és élveztem a nyugit. A TV csatornák természetesen dögivel jönnek, bár egy másfél órás filmet nagyjából 3 órásra duzzasztanak a reklámblokkokkal, amik persze olyan 10 percenként jönnek. Nemrég ment le a House első része, és az első beteg Lisbon ügynök volt a Mentalistából, na nem mintha ez bárkit is érdekelne rajtam kívül :-D


Úgy látszik Hollywoodban tényleg forgószínpad van a sorozatokban:-) Természetesen vannak teljesen érdektelen TV-adók, ahol a nap 24 órájában próbálnak rádsózni mindenféle vackot (külön használtautócsatorna!) és egyéb mókák. Az itteni szolgáltató a TimeWarner rámszórt egy csomó csatornát, az egyik kolléga mondta, hogy 170 felett már egész jó zenecsatornák vannak. kösz. Inkább belemerülök egy jó kis Stephen King könyvbe, ami még befért a bőröndbe. Gúdnájt!

Doctor B.

No ez a hét nem volt semmi. Rögtön az első nap hajnali 2-kor mentem haza. Bizony bizony, amikor ti otthon már a reggeli kávétokat szürcsöltétek, én akkor baktattam haza Downtown-on keresztül (ami éjszaka a kivilágított szökőkutakkal nagyon szép, ígérem jövő héten végre csinálok fotókat) közben fülemben zúgott a Stone the crow a Down-tól.




Persze nem ez lesz a megszokott (remélem:-)) de így első napnak egy kicsit meredek volt:-D A hét egyébként egész jól telt, volt benne tesztkitöltés "hogyan bánjunk a laboratóriumban kísérleti állatokkal" témában, megjött a bankkártyám, hozzá 4 darab (!!) csekkkönyv a nevemre kiállítva, szóval egy lépéssel közelebb vagyok az amerikai álomhoz, plusz tegnap megjött a Social Security kártyám is , így végre jövő héten mehetek a Department of Motor Vehicle-hez new york-i jogosítványért, jessz! A SoSec Card egyébként itt mindenhez kell, nem is tudom e nélkül hogyan tudtam bankszámlát nyitni, fizetést kérvényezni, lakást bérelni. Mindegy, ügyes gyerek vagyok, és nagyon szépen tudok nézni :-)

Szerdán például hajnali fél 5 kor eszméletlen sípolásra ébredtem. Próbáltam lenyomni a telefonom ébresztőjét, de nem az volt. Egy szál alsóban kitántorogtam a folyosóra és láttam hogy futófények futnak a padlón és villognak az EXIT lámpák. "Áh csak még 5 percet" felkiálltással visszaugrottam az ágyba, mivel még nem volt meleg a padló (Jóbarátok). Ezután befordult szirénázva 3 tűzoltóautó a parkolóba, és gázmaszkos figurák ugrottak ki őrületes nagy tömlőkkel. Na mondom, akkor menjünk, és ami ezután jött, na azt fel kellett volna venni. Egyik kézzel a gatyámat húztam fel, a másikkal a létfontosságú dolgokat (útlevél, vízum, bankártya, kulcsok, telefon, ID kártya, laptop) próbáltam minél előbb a hátizsákomba gyömöszölni. majd leszaladtam a lépcsőn. Kint álmos, unott fejű távolkeleti nővérek fogadtak (igen ők a szomszédaim, mint kiderült), akik elmondták, hogy a házban túlságosan érzékenyre van állítva a tűzjelző, és egy szelet sonkás pizzától is beindul. "Good to know" (na nem mintha sok pizzát ennék:-)). A tűzoltók persze nem találtak semmit, de egy fél órát azért ácsorogtunk a parkolóban.
2 nappal később a laborban épp kitöltöttem egy tesztet, hogy hogyan célszerű elaltatni egy egeret, amikor Kathleen megkérdezte tőlem, hogy mi az a villogó lámpa mögöttem. Hátranéztem, mondom az a tűzjelző. Teljesen elsápadt, és nem tudom mit gondolhatott rólunk. A mágnestappancsokkal rögzített ajtók ilyenkor elengednek, és bezáródnak, a liftek leállnak, folyamatos szíréna, és futófény jelzi a menekülési utakat. Közben a magyarok meg paprikáskrumplit melegítenek a mikróban és ebédhez készülődnek. A sziréna közben megjött a főnök, megkérdezte, hogy haladunk a munkával, és mi az ebéd. Kathleen egyre fehérebb lett. John mondta, hogy oké ő marad, de ha megyünk ne hagyjuk itt. Mondtuk mi sosem hagyunk hátra embereket, majd tovább kerestük az evőeszközöket. A sziréna is leállt nem sokkal később. Nem, nem vagyunk felelőtlenek csak tudjuk helyzetben mikor mi a teendő, ami ebben a szakmában hasonló esetekben mindennél többet ér.
Emlékszem amikor Pesten az egyetemen a büfénél véradás után elájult egy lány. Lefordult a székről. A barátnői azt sem tudták mit csináljanak, az egyik sikítozott, a másik elrohant a harmadik majdnem melléájult. Tök nyugodtan felálltunk a szomszéd asztaltól, míg én oldalra fordítottam és a nyelvét húztam ki, addig Rita már ki is kért egy pohár cukros vizet. Mintha megbeszéltük volna, pedig nem, 15 másodperc gyönyörű spontán koreográfia volt, amihez a laborköpeny sokat hozzáadott:-) a lány fél perc után már magánál volt, mi pedig visszaültünk és folytattuk az ebédet:-) "Ne ess pánikba" legtöbbször beválik.

No visszatérve nem volt eseménytelen a hét. Tegnap elmentem egy ún Social Eventre, ami annyit takar, hogy az itteni HR-es nő, aki segít a külföldi ösztöndíjasoknak, összehoz egy vacsorát egy étteremben. A Panda West éttermbe mentünk, mivel most több távolkeleti diák jött el.
Érdekes volt a társaság, és jó volt a kaja. Adtam egy esélyt a chop stick-nek (evőpálcika), és kb 15 perc után már egész jól ment.
"In a gentle way, you can shake the world" ez volt a szerencsesütimben- úgy legyen!

Beköltözés

No, vége megtaláltam a kecót. Csendes helyen, de 5 percre a belvárostól, és egy motoros BBQ büfétől, de menjünk szép sorjában.
Elég sok apartmentet néztem meg az utóbbi héten, már-már reménytelenné vált, hogy találok egy jó helyet. Volt itt mindenféle. Iparnegyedből átalakított Loft lakások, csendes kertvárosi baltásgyilkos emeleti apartment, apartment toronyházban, apartment medencével, apartment 170 centis belmagasággal, sok-sok apartment és szoba, például a világ legkisebb konyhájával, íme:
Hál istennek találtam egy nagyon jó helyet, ahol éppen volt szabad apartment, kettő is, és egy rövid interjú, és lakásnézés után kivettem a nagyobbat, mert egyszer élünk. "Alrighty"-csapott a kezembe a Landlord, pénteken költözöm.

Pénteken kiköltöztem a Genesee Grande hotel patinás lakosztályából, és egy hetvenéves, őrült taxisofőr segítségével, dupla záróvonalak megsemmisítésével, piroslámpák hosszú-hosszú sorával eljutottam Brownstone Luxury apartmentbe. Gyors szerződésaláírás, deposit leadása ( a "baltás darts" esetére) birtokba vettem lakásomat. Az itteni értelemben vett szerény lakbérben benne foglaltatik minden rezsiköltség, plusz internet, parkolóhely, konditerem(:-)). Természetesen berendezve King Size XL ággyal, szekrények, fotel, ami kell. Így a beköltözés első fázisa sikeresen lezajlott.

Szombat reggel régóta várt látogatóim érkeztek Connecticutból. Jól is jött a segítség, sok hasznos kiegészítővel, amiért örök hála megegyszer! Kezdett otthonosabb lenni az egész, de azért még hiányzott egy-két dolog (pédául 32 doboz budweiser). Ezért gyorsan be a Pontiac-ba, és gyorsan elköltöttünk egy reggeli-ebédet (brunch) az IHOP-ban. Hihetetlen mennyire illik az édes juharszirupos pancake az olasz kolbászhoz, és abszolut hihető, hogy a diabetes betegek száma 5 évente 27%-al nő. De haladjunk is tovább, hiszen már csak fél mérföld a közelebbi Walmart. Itt a maradék hiányzó kiegészítők, és egy hétre való élelmiszer beszerzése után visszajöttünk a lakásba. Berendeztem a konyhát, amely kis mérete ellenére mindent elnyelt, és még üres szekrények is maradtak. A hűtőszekrény ajtajában 6 dobozos söradagoló van, tehát éltem is a lehetőséggel. Kész, beköltöztem. A lányokat visszakísértük a hotelhez, majd egy gyors városnéző túrán megmutattam, hol dolgozom, és hogy hol szokott az egyetem dékánja baseballt játszani a diákokkal ebédszünetben (nem vicc). Majd jöjjön aminek jönnie kell, és megközelítettük az "objektumot"

Már nagyon kiváncsi voltam erre a helyre, és nem is csalódtam. A southern rock ütemeiben elmerültünk a környék legjobb kocsmájában. Motoros, és zenekari relikviák között 21 (féle!) sörcsap, amelyek segítségével fülig vart rockerlányok oltják a szomjúságot. Kint gumiégetés, és szolid wheelie-k, stoppie-k koreográfiája. Vártunk egy asztalra, hiszen elkaptuk a szombat esti tömeget (bár elképzelhető, hogy minden este ez megy), és kipróbálva néhány sörkülönlegességet megnyugtatóan konstatáltuk, amikor egy pincérlány kempingasztal méretű tálcán, méteres oldalasokkal a tömeg felett egyensúlyozva "coming through!" kiálltással, füttykíséretben próbál szervírozni. Kértünk egy kóstolót az "Ape-hanger Ale" nevű sörből, várva valami bőrbecsavart, benzinízű, füstös istencsapást a névhez méltón, erre az eredmény egy enyhe kis barackízzel kevert édeskés sörimöri lett. Sebaj, maradt még 20 féle. Mivel a hely szelleme erősen megkívánta, ezért egy kör Hennessy-vel múlattuk tovább az időt, majd egy nő a "hostess-hut"-ból mikrofonba ordította a nevünket.
Leültünk, nem tétováztunk egy gyors sült-zöldparadicsom után, kikértük a Full-rack oldalasokat, a slide-okkal. Csináltunk egy két fotót, majd Nicole a pincérünk egy két forgás után ki is hozta a rendelést. Tényleg benne van a legjobb 5 helyben NY államban, mert hibátlan volt a hangulat, a kiszolgálás, és a kaja is. Erősen éjszakába hajolván visszamentünk az apartmentbe, és egy pezsgővel felavattuk az új helyet. Beköltözem.