Hiányoztam?

 

Farmerben volt...

...én meg bőrben, de a legjobb bőr mégis csak Ő volt Worcesterben

Amit ugye legalább fél évig Vörcseszternek ejtettem hibásan, de hát ennyi azt hiszem belefér egy tenyeres talpas tirpáktól. Egyébként helyesen Worcester = Vúszter. Ne kérdezd, ne bonyolítsd. No, de hol is jártunk, hisz olyan rég elvesztettem a fonalat.
Épp egy téli Tudósklubról tartottunk hazafelé, amikor Dzsínek épp azt ecseteltük, hogy, megannyi prominens tudós és kutató előadása után űdítő színfoltként hatna, ha a legközelebbi előadásra rendhagyóan inkább a Tankcsapdát hívnánk el. Minden kívánságunk így kellene hogy teljesüljön, mert másnap már ott vigyorgott az USA-Kanada turné flájere, melyhez utoljára sikerült bepaszírozni Boston külvárosát, (amely egyébként nem az).

Merry Szöszmösz!

Nincs annyi sor a zinterneten, amiben leírhatom ezt az évet, hogy mi minden történt.  Hálás vagyok mindenkinek aki eddig is figyelemmel kísért, és mindazoknak akik segítettek és támogattak 2o15-ben. Ígérem amint kicsit lecsendesednek a dolgok jönnek a posztok, bár mintha ezt már megígértem volna egyszer :D. No puszó mindenkinek, legközelebb Tankcsapda koncertbeszámoló jön, remélhetőleg idén. Carol of the bells is lesz idén juhéj, bár mindig a hátam mögé kell néznem ha meghallom, de sebaj! Boldog Karácsonyt Mindenkinek és Köszönöm a névnapi köszöntéséket!

Itt vannak a Tankok

Drága Mélyentisztelt Nyájas Olvasótábor, (Nyamm)

Korunk egyik legnagyobb magyar dallamos rock and roll tánczenekara városunk mellé látogat.

Worcesterben a Ralph's Diner Pubban adnak koncertet November 5-én.

Jegyek elővételben kaphatók az alábbi interweb oldalon: ITT 

Az esemény Facebook oldala.

Amennyiben még nem tudod, hogy eljösz-e, ráérsz-e, vagy szereted-e a Tankcsapdát, nos én már tudom, hogy mindhárom kérdésedre igen a válasz!

Itt a remek alkalom hogy honfitársaiddal végre egyszerre üvöltsd, hogy: "Itt vannak a Tankok!"

Főleg mivel a korai madarak megszlopálhatják a képen látható üveg tartalmát.

ROKK!

Lee tábornok kitagadott ükunokája

A mai motormentes posztot orvosolandó, rázzátok a rőzsét a Picturebooks-al a stoner blogon!

Kisfiúként rajongva néztem a TV-ben Bo és Luke Duke kalandjait a vasfüggönyön túlról átcsusszant Hazárd (Hazzard) megye lordjaiban, amelyből 2oo5 körül készült egy említésre sem méltó mozifilm. Az eredeti sorozatban többnyire farmersortot és falatnyi toppot viselő  Daisy-n (Catherine Bach) kívűl mindenki kedvenc szereplője Lee tábornok volt.  Két dologban megegyeznek: mindkettejükre generációk csorgatták a nyálukat. Lee tábornok volt az ikonikussá vált narancs színű 1969-es Dodge Charger O1-es számmal az oldalán és konföderációs zászlóval a tetején. Mielőtt továbbmegyünk, álljunk meg ismét egy pillanatra és adózzunk egy perc néma csenddel a forgatás során tönkrevert 256 (egyesek szerint 321!) Dodge Charger emlékének.

Megint csak Merry Szöszmösz

Ez az év is gyorsan elment, fellőtték a karácsonyfát itt is, gondoltam írok róla, ha már szép története van. A kanadai Halifaxban ugyanis 1917 december 6-án két hadihajó összeütközött, aminek az eredményeképpen meghalt 2ooo ember és megsebesült uszkve 9ooo. Egyébként nem ez a szép rész. A dátumból nyilván gyorsan kitalálható, hogy a hajók nem azért robbantak fel, mert tele voltak friss gyümölccsel. A halifaxi katasztrófa ezzel került be a történelemkönyvekbe, mert a rakomány 2.9 kilotonnás ereje a történelem legnagyobb ember okozta robbanása volt a nukleáris fegyverek alkalmazása előtt.

Basztön

"- és tényleg a Howard-on vagy??

 - tényleg nem,"

Most már aztán tényleg

Prey zenekar - Deaf Wall

és 1.

Nyájas olvasók!

Itt lezárulnak a syracuse-i kalandok. Várhatóan hosszabb szünet következik, azonban ne menjetek messzire. Amint átköltöztem a New Kids On the Block szülővárosába, remélhetőleg jelentkezem. Addig is álljon itt egy kis hatásvadász szösszenet az elmúlt 4 esztendő legjobb pillanataiból. Csók mindenkinek, Boldog Új Évet és ügyeljetek, hogy soha, de soha ne guggoljatok le sarkantyús csizmában.

2 henger

mindörökké. Persze a 250-es MZ, meg a 750-es CB kivételével. Nyár van, blogoljon a f@szom, hisz annyi út maradt még motorozatlanul, hogy egy élet is kevés lenne. De kezdjük idei szokásos nyári gurulások összefoglalójával, amely remélhetőleg rekordhosszúságú lesz video-dömpinggel fűszerezve.

3 a magyar...

igazság szerint Amerikával csak annyi a baj hogy túl amerikai. Reggel álmosan vakarom a pöcsmögöm kisgatyában, amikor az NBC reggeli műsorában egy tüsszentés-szakértőt faggattak a tüsszentés jelentéstartalmáról avagy lelkünk tükre-e a tüsszentésünk? Kezemben a szobaventillátor távirányítójával mélyet szippantottam a konyhából beáramló hosszú kávé és makadámdiós pancake illatából, miközben kinéztem az ablakon a tesztoszteron kúrán átesett  majd' két literes V2esemre, amin jobbhíján Justin Bieberes ducktape-el ragasztottam vissza a kilazult indexet, és azon gondolkodtam, vajh' nem lettem én is egy kicsit  amerikai? bitch please! vágtam rá az ősmagyar szófordulatot. Miközben egy ásítás-szakértő érkezett a tüsszentés-szakértő mellé láttam hogy érdemi tudást ma sem szívok fel a reggeli műsorból, eldöntöttem pont most jött el az idő, hogy elinduljak inkább a washingtoni magyar jamboree-ra hagyományt tisztelni.

Kettő a 4!

A mai duplaposztban a menü hús és metál.
A stoner muzsika iránt fogékonyak kattintsanak IDE, a húsimádók olvassanak tovább. Ha mindkettő vagy, akkor előbb kezd azzal, addig ezt lassan írom tovább.

5letbörze

Phersze. Tavaly miután zéró hó esett amely kútbadobta hószán terveinket, idén megkaptuk azt a hav mennyiséget amit szenilis Frau Holle barátnénk múlt évben egész egyszerűen elfelejtett kirázni. Tökre kösz mégegyszer.

Boldog Karacsonyt Mindenkinek!

6almas vihar van készülőben

7végi hetvenkedések...

"Medve: -Úgy hívnak: Mad Hungarian

Pocok: -Mad Hungarian? indok?

Medve: -Úgy iszok, ahogy vezetek."

Rengeteg motoros program várt minden hétvégén, ez már csak egy ilyen nyár volt (hüpp). Igy őszbe fordulván megpróbálok egy gyors summaryt adni, amiből persze már most tudom, hogy kimaradnak dolgok, de sebaj. Kezdetnek megvolt a mi kis éves helyi swap meetingünk, ahol persze végre én is költöttem magamra, mint egy igazi belevaló pláza p!csa. 

8. utas...

A Helmet Run néven futó összjövetel igencsak hirhedtté vált az utóbbi években. Bizonyára emlékszel arra a hírre tavalyról a magyar szaksajtó is tele volt vele, hogy egy motoros fejre esett és meghalt egy, a bukósisak-törvény ellen szervezett felvonuláson. Mivel szerencsétlen mókus a mi chapterünk tagja volt így ismerem a történetet, amit kivétel nélkük minden magyar portál szó szerint átvett valami maszatból, ezért most leírom neked mi is történt valójában. Senkit nem kapacitálok arra, hogy ne viseljen sisakot, és hogy ne öltözzön fel rendesen, ha motorra ül, épp' ellenkezőleg mint alább látni fogjuk a ruházat néha többet számít mint a sisak, főleg a strandpapucsos, rövidgatyás, fingfelezőben pucsító benzintyúkokkal a hátuk mögött egykerekező idiótáknak írom le a történetet. Csizma, kesztyű, bukó: ez az alap. Protektoros dzseki/mellény meg erősen ajánlott.

9 bringa - avagy a kemény mag

10. Poker Run

Három dologhoz nem értek igazán, a pókerhez meg a matematikához. Persze a Poker Run nem szól másról csak a színtiszta szerencséről, így jó esélyekkel indultam. Egy remekbeszabott túra az egész amely 5 kocsmán keresztül vezet, és mindegyikben kapsz egy lezárt borítékot ami egy cinkelt kártyát tartalmaz. Legjobb lapkombináció nyer, slussz. Mint ebből is látjuk, ez is csak egy újabb indok az ivásra, de azért jó móka is egyben, pláne ha már 10 éve döcög. Persze a déli 12 óras "kickstands-up" most is csúszott, hiszen délelőtt 11-re már szinte mindenki besavanyított, ez van ha rugalmasan kezeljük a megengedett véralkohol szintet. 

Watchfire

Nem is tudom hol kezdjem. Az idei diplomakiosztók és ballagások bőven elláttak munkával idén is, már ami a fotózást illeti. Le is kellett passzolnom egy-két megbízást mert nem bírtam szusszal, pedig mindig jó móka annak ellenére hogy közöm sincs a fotozáshoz, csak kattingatok mint egy eszement. Felpakoljuk a cuccokat, zászlókat, kirittyentjük magunkat, és elindulunk, hogy ropogós, frissen végzett diakokat vakuzzunk szembe jól. Mondanom sem kell, hogy sztorik mindig vannak, például a perrel fenyegetőző lányról, aki tiltakozik az ellen, ha a fotója bármilyen online weboldalon megjelenjen (de ha még dögös lenne), annak ellenére, hogy 1o perccel azelőtt írta alá a pontosan erről szóló beleegyezést egészen a háttal pózoló srácig. Ő a mai napig az abszolut favorit. Mivel tudjuk, hogy nem minden egyetem köpködi magából az ifjú Einsteineket, ezért a legtöbb helyen piros szigetelőszalaggal egy négyzetet rajzolunk  a padlóra, benne egy nyillal (!!), hogy a fényképhez "ide állj és erre nézz, te szerencsétlen", de ezt a rengeteg információt nem mindenki tudja feldolgozni. Állok a színpad feljárójánál  öltönyben, kezemben a dögnehéz Nikon egy akkora fényágyúval amivel Batmant is ki lehetne csalogatni bármilyen barlangból, folyamatosan fokuszálok az előttem másfél méterre felrajzolt négyzetre, benne a nyillal ami felém mutat. Jön a srác frissen gyűrt talárjában, intek neki, hogy ő a következő, és ő jön is, és beáll a négyzetbe nekem HÁTTAL, és vár. Látom a tarkóján, hogy keresi, fürkészi, merre van a fényképész. Én is várok. Én unom meg előbb, megkopogtatom a vállát: "ne haragudj, de megfordulnál?" 

Nos az ilyenekre mondják, hogy nem ők a legélesebb kések a fiókban.

No de megint elkalandoztam a tárgytól. A lényeg, hogy fotózások alatt elég sokat megtudtam az amerikai zászlóról, hiszen sokszor nekünk is vinni kell magunkkal a potrékhoz és egyéb installációkhoz. A hajtogatás külön procedúra, amiben minden mozdulatnak jelentősége van, nem csak hajtogatjuk amíg el nem fogy ahogy naívan én gondoltam, hanem 13 hajtásból kell megoldani ami a 13 eredeti államot szimbolizálja.

Nagyon fontos továbbá, hogy egyszer sem érintheti a földet, még hajtogatás közbem sem, ami azért igényel némi gyakorlatot. No és itt jön a fordulat, ha érinti a földet akkor bizony el kell égetned. Hogymi? Igen. Szigorúan tilos kidobni. A csillagos-sávos lobogót vagy elégeted vagy eltemeted, több opció nincs.

Évente ez egyszer történik hivatalosan, Memorial day környékén. Az amerikaiak összeszedik az elégetésre szoruló zászlókat, amik lehetnek szakadtak, elhasználódottak, vagy amikre már nincs szükség és egy hatalmas máglyán elégetik.

Ez olyan dolog, amit mindeképpen látnom kellett. Természetesen a chapter szervezett is erre külön egy  gurulással egybekötött bulit, szóval betolattam én is a klubház elé.

Imádom ezeket az arcokat, ők tudják, hogy kell bulizni. Én meghatottan készülök, hogy megmutatnak nekem egy ilyen bennsőséges amerikai hagyományt, közben pedig elindulunk a Bridge Street Tavern kricsmibe, aminek hátsó kertjében a röplabda pályán napbarnított bikinis bigék püfölik a labdát és fetrengenek a homokban. No nem mintha kifogásom lenne az ilyen frissítő-pontok ellen, csak első körben nem erre készültem :-)

a hős medve mindenkit bevezet a málnásba

De egy-két rund után továbbindultunk és megpóbáltunk újra nekifutni a zászlóégetésnek hátrahagyva a bikinis csajokat.  A NY State Fair parkolójában már vártak a fenntartott parkolóhelyek, sorban beálltunk, mintha ezt gyakoroltuk volna egész nap, és vártunk. 

Kérdezem mikor kezdődik a buli? "Hát olyan alkonyat körül". De mivel ütjük el az addig hátralévő 3-4 órácskát? Ekkor fordult be Holly a kisteherautóval aminek platóján 2-3 hűtőláda szuszogott sörökkel megtöltve. Egyre jobban tetszik ez az amerikai hagyomány. 

Lassacskán befutott a többi tag is, múlattuk az időt, peregtek a sztorik, figyeltük a hömpölygő tömeget és sütkéreztünk a lemenő nap fényében.

Alma és Körte őrmester ügyet sem vetnek a háttérben megbúvó medvére

Miután lement a nap, felcsendült a himnusz, majd a katonák alágyújtottak, és mi végignéztük, hogy több tucat amerikai zászló a lángok martalékává válik. Nem mondom furcsa érzés volt. Egyrészt hat órát várni egy 15 perces tábortűzre, másrészt eltekintve a zászlóégetést negatív vonzatától most már látom, hogy egy szép hagyományt is lehet belőle kreálni. Felnyergeltünk amíg még el tudtuk hagyni a parkolót a tömegtől, és visszagurultunk a klubházba. Kerek nap volt ez is, még ilyet!