2010. december 18., szombat

Kalandozásaink Kulináriában 2: Mákom van!

Kezdjük talán azzal, hogy brit tudósok valószinűleg már kimutatták, hogy karácsony közeledtével a  sejtjeinkben expresszálódik a mák-receptor, amely nagyon bonyolult, eddig feltérképezetlen pathway-eken (helló)  mákbevitelre ösztönzi a szervezetet, főleg beigli formájában. Magam is így vagyok ezzel december közepén, de mivel se mákom, se mákdarálóm (éljenek a tradíciók), de még csak rendes sütőm sincs, így igazi kihívást jelent idén (?, mintha minden évben csinálnék, komolyan) a beigli sütés. A problémák ott kezdődnek, hogy az amerikai konyhában a máknak egy egészen vékony szelet jut, ez pedig nem más, mint a bagel-ek tetején a dísz:
és ezzel a mák szerepe le is zárult. Mivel ilyen csekély mennyiségben kell a háztartásokba (ha egyáltalán van még olyan elvetemült aki otthon süti a bagelt), ezért fűszerként árulják, sáfrány áron.
 Akkor kövessük az alábbi kis útmutatót a beszerzéshez.
Első megálló a Price Chopper (3 mérföld), ahol az egyetlen kiszerelés valóban csak ez:


Ne szomorkodjunk el, keressünk más megoldást ahelyett, hogy 1 kg mákot 17 ilyen üvegből rakunk össze. Ilyenkor jön a képbe az Európai bolt, ahol Szvetlána szerint akár két rossz közül is választhatunk: vagy   konzerv mák-víz masszát veszünk, amely már a dobozon lévő reklámcélú képről sem néz ki bizalomgerjesztőnek, vagy  egy alig (szeptemberben) lejárt lengyel Mak niebieski-val (kék mák) vígasztalódunk.

(fontos: mezőgazdasági boltban semmiképp ne vásároljunk poppy seed-et!:-))
Ha sikerrel jártunk ha nem, Warka Strongot mindenképpen vegyünk, mert még a probléma felénél sem vagyunk, ugyanis tradícionális mákdaráló, mint eszköz nem létezik, ismeretlen fogalom. Ezzel úgy érzem megtaláltam azt a rést, amivel betörhetek végre az amerikai piacra, és sárga műanyag kupakos, piros színű öntöttvas szocreál mákdarálókkal áraszthatom el ezt a kiaknázatlan területet. Szükség törvényt bont, szemes mákból pedig nem lesz beigli, ezért elérhető eszközökkel kell dolgozni. Ugorjunk el a Walmart-ba(6 mérföld)  és 25 dollárért vegyünk egy kis kávédarálót (már lassan 5o dolcsinál vagyunk, ennyiért már Magyarországról is utánnam küldték volna azt a k'rva beiglit, de most már ne adjuk fel!)

amely nagyon sok mindenre jó,  mákdarálásra azonban teljeséggel alkalmatlan. Önnön magában darálva a mákot ugyanis undorító szürke entitást képez, ha közben nem ég le a motor (pilot kísérlet). A trükk azután jön, miután átnyálaztuk Horváth Ilonát (fúj), amely kimondja a mák:cukor töltelék szent és sérthetetlen  arányát, amely 3:2. Így egy kis cselt alkalmazva a mákot a cukorral együtt daráljuk meg (igen Norbi, te is bekaphatod), amely heterogén elegyként már nem égeti le a darálót, és a pilot kísérletben a cukor nélküli mákból képződő trutymó sem keletkezik.
Az eredmény egyébként hihetetlen és tényleg megdöbbentő: az így készült mákos massza az égegyadta világon semmiben sem hasonlít az otthonihoz. Ezért, mivel még karácsonyig van pár nap az eljárást mákos gubán optimalizáljuk!
Egészségünkre váljék!