A Jeep zászlóshajója, a Wrangler az ősidőktől árult modell, -alapja a második világháborúban is használt Bantam BRC - amely legendás megbízhatóságáról és kiváló terepképességeiról híres. Azonban az eredeti modell mellett igény mutatkozott egy nagyobb beltérrel rendelkező, négyajtós, de hasonló terepjáró képeségű változatra is. Ez lett a JK széria, amit 2oo7-től szerepel az immáron Chrysler tulajdonú Jeep palettáján. A modell egy 3.8 literes V6-os motorral rendelkezik, amely 2o5 lóerőt présel ki magából. Elég iszákos, fogyasztást nem mértem, de kétszer kellett tankolnom a hétvége alatt, ez nem sejtet túl sok jót. Az első képzavar a négyfokozatú automata váltó volt, de valójában nincs min meglepődni, hiszen Amerikában az autók nagy része automata, csak elég stílusidegen egy hard-core terepjáróban. A második meglepetés a légkondi volt, ami persze szinte alapfelszereltségnek számít, de egy ponyvás autóban kicsit fura.A futómű rettentően feszes, sima aszfalton is bólintottunk minden kátyunál, igazán terepen (otthon) érzi jól magát. Kár hogy az itteni vásárlók 95%-a aszfalton használja, amelyre viszont teljeséggel alkalmatlan. Kényelemről, és kényelmi extrákról felesleges beszélni, mert ez az autó a funkciónak készült. Például utoljára a Trabantos-Ladás korszakban járkáltam körbe autót, ellenőrizve hogy minden ajtó és a csomagartó is be van-e zárva. Egyébként az ajtókban gyakorlatilag semmi nincs a letekerhető ablaküvegen kívűl, még a hangszórók is a műszerfalon kaptak helyet. (természetesen rendelhető elektromos ablak, de ekkor azt a műszerfalról kell vezérelnünk) Az ajtók tehát minden gond nélkül eltávolíthatók, ha valaki erre tart igényt, csak le kell emelni a zsanérról. Az oldalvédelmükről nem tudok nyilatkozni, hál istennek, de gondolom nem tart vissza sokmindent. Az egész karosszériára jellemző a magas építés, nagyon magasan ülünk, gyakorlatilag fel kell mászni az ülésbe. A belső tér kialakítása is a funkcióról szól , sima fénytelen műanyag felületek mindenhol. A műszerfal meglepően meredek, szinte függőleges, és mögötte közvetlenül a motortér van. 2oo centi körüli vezetőnél a fej már-már beleütközik a bukókeretbe, szóval nyakiglábúak nem fogják magukat jól érezni benne. A lábtér szűkös, a kormány nem állítható, kaszáspókok, vegyetek mást. Hátul sem rózsás a helyzet, magam mögé képtelen voltam beülni, De legalább van csomagtartó, a normál rövid Wranglerre jellemző jelzésértékű csomagtartó helyett, itt rendes méretű rakodótér van. Kis szépséghiba, hogy ha a tető fent van, akkor csak egy kis résen tudunk bepakolni, miután a nem túl magas csomagtérajtót, a teljesértékű pótkerékkel jobbra kinyitottuk.
Röviden öszefoglalva, ha elfogynak az utak, jön az itéletidő, vagy kapatos vadász/műsorvezető lennék, semmi másra nem számíthatnék jobban mint a Jeep Wranglerre, mindennapi használatra azonban feszes és kényelmetlen. Tető nélkül viszont minden negatívumot elfeledtett az igazi élményautózás. Rákendról!
