A tavasz első biztos jele....

ha pénteken délután püfölöd a billentyűzetet, cseng a telefonod és amikor felveszed meghallod, hogyan pöfög egy LC4-es egy nyiregyházi garázsban.

Na az.

Drum Tao

Zach-el ma este elmentünk megnézni az épp itt turnézó Drum Tao tagozatot. Gyorsan besavanyítottunk két sörrel, amíg a hihetetlenül szar, utolsó pillanatban foglalt sorvégi ülőhelyeinket a véletlennek köszönhetően az új, helyszínen módosított nézőtéren középre hozták ki. A másfél órás, akrobatikai elemekben is bővelkedő show maximálisan magábaszívott, már a harmadik percben potyogott a könnyem, annyira szíven talált. Egyébként felháborít a tény, hogy japán kislányok, akik fele olyan magasak mint én, és negyedannyit nyomnak; baseballütő méretű dobverőkkel, autó méretű dobokat püfölnek fáradhatatlanul másfél órán át, én meg elfáradok a tapsolásban. A show interaktív volt, többször bevonták a közönséget, akiknek jobb híján tappsal kellett válaszolni a feldobott ritmusra és igen, jobbára beégtünk. A dobok mellett persze tradicionális japán hangszereket és japán népdalokat is megismertünk, és másfél óra után úgy álltunk fel, hogy nekünk bizony közünk nincs a doboláshoz. Ha nem hallottál még élőben Taiko-t, Shamisen-t, vagy Koto-t, esetleg azt sem tudod miről van szó, akkor feltétlenül kapd el a következő showt, hiszen szerencsétlenek már 1o éve úton vannak.

Főzőcske, de okosan

Az elmúlt három szombatot rendre sörfőzéssel ütöttük el, így pont itt az ideje, hogy egy kicsit mélyebben is belemásszunk a témába. A sörfőzés roppant komoly előkészületeket és odafigyelést igényel így a hangulat megalapításához elengedhetetlen, hogy ha már a rettenetes mínuszok ellenére fittyet hánytunk a hóra, és kitoltuk a bölcsiből a motort, drifteljünk el Z-manhez, a sörfőzés nagy doyenjéhez. A fagyhalál ellen gyorsan verjünk be egy St.Germain-Vodka-Citrom vitaminbombát, ezzel is megolajozván a sikeres sörfőzést.

Továbbá ne hagyjuk, hogy figyelmünket elvonja az emeletről előbújó, egész este dorbézoló kócosan másnapos diáklány csoport (tehát 2 fő), fókuszáljunk a sörre.

A mai recept a Mocha Porter lesz, amit a Rogue főzdétől klónoztunk. He?

Színre a Porter a Stouthoz (pl Guiness) áll legközelebb, valamivel vilagosabb, de szerintem ezt ember nem mondja meg. Erre is van skála természetesen a European Brewery Convention (EBC), jóvoltából amely a színhez egy számot rendel, íme (Wiki):

Mondjuk a magamfajta söramatőrnek, akinek van "világos", meg "barna", annak aztán édesmindegy, lényeg, hogy buli legyen. A Mocha Porter pedig egy kis kávés ízzel is rendelkezik, annak ellenére, hogy hihetetlen tudom, de kávét nem daráltunk a gabonához. A Rouge klón pedig egész egyszerűen azt jelenti, hogy tőlük nyúltuk.

Tehát válogassunk össze hat féle gabonát, ami az alábbi öt legyen. Az arányok tekintetében nyugodtan lehetünk kreatívak, pláne ha hozzám hasonlóan még mindig zavarban vagyunk a font-kg, uncia-gramm váltásokkal.

1.75 lb 2-row 1.5 lb C120L 6 oz. Chocolate Malt 4 oz. Munich malt 2 oz. Black Barley Az őrölt gabonakoktélt tegyük egy hálós zokniszerű tasakba, majd kérjük meg csinos segítőnket (ez elengedhetetlen), hogy kössön görcsöt a zacsinkra, és segítse bele egy erre alkalmatlan lábasba. 2.5 gallon vízzel forraljuk fel, majd 155 Fahrenheit hőmérsékleten - bármit is jelentsen ezek -rotyogtassuk 9o percig (ezt tudom: másfél óra!) Addig verjünk be két tányér vörösboros marhapörköltet, szivarozzunk, valamint a múlt heti IPA főzetet analizáljuk, vagy kvantitatíve mossuk be. Bátrabbak a még mindig aljas bodzás vodka keverékkel ismerkedhetnek, amely azonban nem várt mellékhatásokat okozhat a későbbiekben a térbeli koordinációban. Miután elérte azt a színt, amikor az ember legszívesebben merítene benne egy korsót és/vagy fejest ugrana, forraljuk fel újra, majd adjunk hozzá 5 lbs. DryMalt malátakivonatot és keverjük el. Újabb forralás után adjunk hozzá 1 oz. liofilizált Amarillo komlót, de semmiképpen se kóstoljuk meg, vagy ha már megkóstoltuk, és túléltük legalább ne próbáljuk elszívni. Forraljuk újra a komlóval további 6o percig, ezalatt készüljünk fel az erjesztésre. Ha eddig nem tettük meg, akkor egy határozott mozdulattal püföljük meg az Wyeast élesztőszacskót, ezzel aktiválva a gombákat. Itt még valamit bele kellene tenni, de itt már ködösek az emlékek, mindenesetre az összes szűrőt, edényt, hőmérőt és valamennyi eszközt a fermentációs hordóval együtt foszforsavas oldatban (StarSan) sterilizáljuk. Ezt ne igyuk meg. A főzetet azonban 7oF-re hűtsük le a lehető leghamarabb, elkerülve a kontaminációt. Válasszunk nyugodtan tudományos megközelítést, hisz Öveges professzor is megmondta, hogy minden valamirevaló háztartásban akad egy menetes réz spirálhűtő. Egy közönséges konyhai szűrővel szabaduljunk meg a gabonából maradt szmötyitől, és próbáljuk a hordóba transzferálni a malátabambit. Ellenőrizzük a főzetet areométerrel, közben morzsoljunk el egy könnycseppet és idézzük fel az egyetemi éveket. Ha szükséges egészítsük ki vízzel, majd adjuk hozzá a mostanra már kipukkadás határán szenvedő élesztőzacskó tartalmát, és azonnal zárjuk le a hordót. A tetejére egy ventillációs kupakot tegyünk, ha nem akarjuk a későbbiekben a pinceplafonról leszürcsölni a nedűt. Kész! Legalábbis mára. Az erjesztés időtartama 2 hét, de ezt már inkább otthon várjuk meg. Egészségünkre váljék!

Syracuse Super Swap 2012

Ez a bejegyzés a márciusi Wild magazinban sokkal jobb illatú!

A kultúrsokk egy meglehetősen agresszív fenevad, a külföldre költözés során mindenki máshogy éli meg. Igazából már feladtam, hogy itt Upstate New Yorkban igazi oldschool biker arcokba botoljak és ezerszer keseregtem, hogy "nem tudjátok ti, hol lakik a rákendról". Azonban a sors furcsa fintora csak összehozott ezekkel az arcokkal most hétvégén. Nem számítottam semmire igazából, csak RUBsokra, fogorvosokra, ügyvédekre, akiknek már javában a B-oldal forog, és megpróbálják felturbózni egy kis adrenalinnal vegyített döggel unalmas hétvégéiket egy szalonból kitolt zsíros, pulykataknyos, szegecses oldaltáskás kétkerekűvel. Nem bírálom őket, az út mindenkié, intek is nekik bőszen, hiszen valahol mégis együvé tartozunk, de a rákendról még mindig nem egy tánc. A "ki a nagyobb motoros" kérdéskör boncolgatása tudom soha nem vezetett semmi jóra, de ma is felcsendül emlékeimben a pesti szervízlegenda, ahol a tulaj bevitte a 6 éves HD-t szervízre, bent a fiúk pedig kiszámolták, hogy a kilométeróra tartalmaz 6 db Alsőörsöt oda-vissza +1o km-t. De ne ítélj, hogy ne ítéltess. Szóval vegyes várakozásokkal, remények nélkül beléptem a NY State Fair szerelőcsarnokába. Harmadik éve, hogy itt kóválygok, de most csendült fel bennem először: ez az amit hiányzott!

A flyerek alapján nem tudtam mire számítsak, de itt tudatosult bennem, ez egy igazi hús-vér börze, a jobb fajtából. Ezek az arcok, akik hófehér szakállal nem restek merev vázas szörnyekkel a szakadó hóban ide driftelni a halál f@szára február közepén, és árulni a felbecsülhetetlen kincseiket, mert kincsek ezek bárki bármit mondd. Nosza felpattintottam egy Budweisert és komótosan körbejártam a csarnokot, hogy felszívjam a vintázs életérzést.

A zenekarok sorra váltották egymást a koszos countrytól a füstös bluesig bezáróan a színpad előtt is válogató közönségnek. Tankok? merev vázak? üdítőautomata az 5o-es évekből? mindent megtalálsz. Természetesen a nagyobb klubbok is képviseltették magukat, de a patchkészítők és varrók is készségesen álltak rendelkezésünkre, így kaptam az alkalmon és megkértem ezt a jóembert, hogy finalizálja a bőrömet. Kisebb tömeg állta körbe, értetlenül bámulva a mestert aki számukra ismeretlen feliratokat és szimbólumokat lyugatott fel nekem.

Késöbbiekben gazdagodva egy tombstone hátsó lámpával meg egy 9 inches kormánykiemelővel betértem a kiállítókhoz is. Az első gondolat az volt, hogy tényleg a hetvenes évek reneszánsza jön most a magasba húzott, párnázott sissy barokkal, gyönyörűen giccses metálfényekkel, meg a biciklikerekekkel, nem is baj, szép időszak volt, legalábbis gondolom, hisz jómagam csak 1 évet töltöttem benne.

Persze a számomra teljesen érthetetlen színes-szagos, neonfényes terrorbarbie-k is ki voltak állítva, hátha valami ízlésficamos bájgúnár ráharap.

Persze nem hazudtolom meg magam, nyírségi gyerek lévén számomra legmegkapóbb egy redneck trike volt, aminek receptje nagyon egyszerű: végy egy V8ast, tedd bele egy házilag összeeszkábált vázba, a végére mehet egy kerti pottyantós, aztán hajrá, lehet menni a fonóba.

Ha már csajok, körbe is néztem mi újság hostess ügyben. Ketten voltak, lekaptam nektek a csinosabbat. Tanulság az nincs, max annyi, hogy magyar nők mindörökké!

Nagyon hamar teltek az órák, és a tömeg is lassan szétszéledt, így bánatosan, de legalább odafértem a húzónévhez, a Knuckelbusterhez, amit egész nap megközelíthetetlen volt, nem véletlenül. Az alapja egy 193o-as, tehát egy csaknem utolsó szériás Henderson volt, amely csupaszon is kívánatos, lásd:

de amit O. Ray Courtney 1934-ban köré álmodott, nos az jóval túlmutatott a korán. Elképszetően gyönyörű 8o éves custom motor hibátlan, menetkész állapotban, amelynek a willendorfi vénuszt megszégyenítő art deco formáitól minden halandónak elakadt a szava.

"Ride together, die together" mondja a mondás, de nem hittem, hogy külön iparág épül arra, ha elmegyünk -márpedig egyszer elmegyünk- akkor motorosként menjünk el. A "The Final Ride" cég pedig teljeskörű szolgáltatást nyújt bárkinek a végső túrára, ha a "Pille" típusú utánfutó kicsinek bizonyul.

A furcsaságok ezzel azonban nem értek véget. Szomorúan baktattam az összecsomagolódó portékák között, amikor hirtelen megragadták a karomat. Lenéztem és megláttam egy ránézésre negyvenes befüvezett hippi és egy matektanárnő keverékét, aki odáig volt, hogy milyen magas vagyok, és én biztos mindenkit megtalálok a tömegben. Megmondtam neki, hogy egyedül jöttem és nem keresek senkit. Azt mondta, úgy érzi, nagyon jó ember lehetek (nem mondtam el neki, mekkorát téved), és adni szeretne nekem valamit. Nos ilyenkor minden épeszű ember menekülőre fogná, én azonban vele tarottam. Kiderült, hogy egy keresztény motorosklubhoz tartozik, és Eve-nek hívják. Miután megtudta a keresztnevemet felnevetett. Elmondtam neki honnan jöttem, miért van akcentusom. Találomra betúrt egy dobozba, és a kezembe adott egy kártyát, hogy tegyem el, adjam tovább az igét az otthoniaknak, a magyaroknak majd megölelt és utamra engedett. Világéletemben szófogadó gyerek voltam, szóval át is adnám minden, szivében kicsit is motorosnak ( a többiek úgyse jutatottak el idáig az olvasásban)

Fear not, for I am with you; Be not dismayed, for I am your God.

I will strengthen you, Yes I will help you, I will uphold you with My righteous right hand.

Isaiah 41:1o

Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.

Ézsaiás 41,10

Csípős ügy

A Quaker Steak and Lube étteremről írt beszámolót exkluzív képekkel megtalálhatjátok a februári Wild magazinban.

Biohazard

Igazából először nem is hittem a szememnek. Van egy hely Matyidélben a Station58, aminek pislákoló neontáblája szolídan hirdette a Biohazard koncertet mikor elsuhantam mellette kedd este. Több se kellett csináltam egy rendőrkanyart, majd a kricsmi elé faroltam, és a hamisíthatatlan magyar akcentussal tört BÁJÓHEZÖRD! felkiálltással kiperdültem a Mercuryból, majdnem teljesen úgy ahogy Bruce Willistől tanultam (ppphersze):

Természetesen sokkal nagyobb ováció kísérte volna a mutatványt, ha ezt a koncert napján csináltam volna meg és nem egy nappal előtte. Így gyorsan úgy tettem, mint aki tudja hanyadikán van nyolcadika, majd behúzott fülekkel-farokkal hazasomfordáltam.

Másnap nagy nehezen végigszenvedtem a szerdát, csigalassúsággal peregtek az órák, de este 9:3okor tanulva az előző esti fiaskóból 15mph-val komótosan becsorogtam a parkolóba. Ambivalens érzések jártak át, nem hittem el hogy itt lép fel ez a zenekar. A hely maga kábé egy balatoni nyaraló és egy elfuserált Pizza Hut mutáns elegyének tűnt a fából készült terasszal meg a muskátlikkal az ablakban. Ha a Sworn Enemy nem verte volna úgy a lábdobot, hogy a töméseim is majd' kiestek, akkor bizony nem hittem volna hogy jó helyen járok. Na de beférünk-e?

A belépő 22 dolcsi volt, ami elég barátinak tekinthető. Teljesen átmotoztak, jól is esett, pillanatok alatt bejutottam, sőt bent még táncra is perdülhettem volna a lézengők között, na persze az fura lett volna. A foghíjas tömegre az okokat később a teraszon filozofálgatva egy tetoválóval és egy bőrbecsavart metálharcos matuzsálemmel vitattuk meg. 1.) Gyakorlatilag sehol nem volt hirdetve a buli, mindenki véletlenül bukkant rá 2.) Az SU kosárcsapat ma nagy meccset játszott, ami ugyan engem pont annyira érdekel mint a Super Bowl, viszont a melegitőgatyás idiótákat és a habzószájú narancsszín drukkereket legalább távoltartotta. Ennek volt köszönhető a ma esti douche-mentes, családias közeg amit a füligvarrt iszapvérű rokkerarcok na meg én alkottam.

Budweiserrel melegítettem, de alig volt rá szükség, mert az előzenekarok tényleg jól fűtöttek. Persze azért titokban mindenki lélegzetvisszafojtva várta, hogy mégis milyen az új Bio Seinfeld nélkül. Powerben, lendületben mit sem változott a dolog, bár Graziadei úrból nem tör elő disznóröfögés, de így is elég zord dolgok történtek a színpadon, amire a breakdownra éhes közönség bősz bólogatással válaszolt.

Régi slágerek, mint a Punishment és Urban Discipline közé sikeresen verték be ékként az új album nótáit, főleg a debütáló Reborn szám aratott nagy sikert, mialatt bátran húzták fel a színpadra az első sorokban villázó szerencsés flótásokat, akik a videón is ott kóvályognak.

A koncert hihetetlenül rövid volt, értem én hogy turnén vannak, de egy bulit éjfélkor lelőni azért mégsem rákendról, még szerdán sem. De sebaj, mert ha minden jól megy akkor Hegyalján a nagyszínpad előtt újra el lehet merülni a mocskos brooklyn-i hardcore-punk életérzésben, juhéj!

mai kérdésünk....

Vajon a hóekevezetők hogyan jutnak el reggel a munkahelyükre?

"Blindspot"

Korán reggel nyöszörögve gurultam ki az ágyból, már az órára sem kellett néznem, tudtam hogy elkéstem. Az idő mocskos volt és szomorú, kimozdulni se volt kedvem, de hát ha hív a szájensz, menni kell. Rohamléptekben kapkodtam össze magam, mert tudtam a fiúk már beöltözve, maszkban várnak, hogy felvágjunk pár egeret orrtól farokig és különböző alkatrészeket vegyünk ki belőlük, tehát a szokásos trancsírpancs a reggeli kávé mellé.

Bemelegítettem a kocsit, és elindultam a szakadó esőben. Alig láttam valamit, így természetesen azt a csókát sem kicsivel mögöttem, akinek a sávjába próbáltam besorolni, így majdnem lerontottam a kocsi "törésmentes" statisztikáját. Pfhű, megúsztuk mindketten, kaptam egy kis dudálást, de végül is senki nem anyázott (legalábbis hangosan). A történetnek itt vége is szakadna, ha nem pillantottam volna meg a visszapillantóban az ismerős piros-kék szirénákat, így a nagykönyvben írtak szerint a lehető leghamarabb lehúzódtam és leállítottam a motort.
Az alapszabályok amiket erősen ajánlott betartani, és amit a haverok belém is vertek füstös sörmérések mélyén pedig a következők: A legfontosabb, hogy semmilyen körülmények között se szállj ki a kocsiból. Ne matass az iratok után, tartsd könnyen elérhető helyen. Ha sötét van, vagy félhomály kapcsold fel a beltéri világítást. Nyisd ki a kesztyűtartót és hagyd is nyitva. Mindkét kezed legyen a kormányon és semmiképp se legyenek agydarabkák a hátsó ülésen.
Felkészültem és belenéztem a bal tükörbe. A jelenetet mintha már ezerszer láttam volna. Jótest őrmester a zuhogó esőben kiszállt a Crown Victoriából jelvényes esőkabátban, a tányérsapkán műanyag gumisvégű esővédő sapka, persze az elmaradhatatlan Ray-Ban keretes napszemüveg, fekete vasalt bőrcsizma. Annyira komótos, kimért léptekkel közeledett, hogy a nyakamat teszem rá, hogy van erre külön kurzus a rendőrakadémián. Miközben felém tartott láttam, hogy csigalassúsággal, ujjanként akkurátusan húzza le a fekete bőrkesztyűt a kezéről.
Mire az ablakomhoz ért, már pont be is csokiztam és ezen az sem segített, amikor erőteljesen hármat koppantott az ablakomon a CB rádió antennájával (pedig stukkerrel mennyivel hatásosabb lett volna). Leeresztettem az ablakot és próbáltam vigyorogni mint egy elkésett haloweeni dísztök, amit a kocsiban felejtettek. Sűrű bocsánatérések között átadtam a jogsimat, ami mondjuk elég nehéz úgy hogy a kormányon kell tartani mindkét kezed. Annyira filmszerű volt az egész jelenet, hogy majdnem megkértem, hogy kérjen már meg, hogy nyissam fel a csomagtartót. 30 éve vezetek, (ha a pedálos Moszkvicsot is beleszámítom), de a legmegalázóbb kérdést csak most kaptam meg rendőrtől, persze aki helybe megy a lóf@szért, az ne csodálkozzon.

-Ugye tudja, hogy van ez a dolog, amire figyelnie kell autóvezetés közben?

-Igen,  micsoda?
-Holttér

Boldog és Békés Karácsonyt Mindenkinek!

és persze az idei Carol of the bells:

2009  2010

Év végi levélmustra

Minden évben számos levél jön elképesztő kérdésekkel kérésekkel, némelyik szomorú, némelyik megnevetett, ezért elhatároztam hogy idén nektek is megmutatom az évi termés egy szeletét, hogy lássátok miért nem lehet kommenteket írni ezen a blogon. Elferdült kérdések és vaskosan mocskos válaszok alant:

"Fogadjunk hogy nem is az USAban vagy, hanem itthon és lopott képekhez meg videókhoz írsz posztokat nagyon átlátszó"

Igen, mint azóta faszbukkon is kiderült: egy kőbányai panel nappalijában egy egészfalas erdőposzter előtt írom ezeket a sorokat, és egy rám kísértetiesen hasonlító csokkert küldtem ki, hogy motorozzon, utazgasson és pöcsvakarjon  helyettem.

"Tudsz munkát? megcsinálok bármit, értek mindenhez"

ki? én? hát milyen kis porszem vagyok én egy polihisztorhoz képest?

"...ha hallasz valami jót, szólj!"

tessék: Stonedirt - Whiskey

"Kedves Blogger!

Érdekelne linkcsere lehetősége honlapjával.Én a következő oldalon tudok megjelenést biztosítani link vagy cikk formájában:http://www_________.org  Cserébe a http://medvemenniamerika.blogspot.com/2009_08_01_archive.html oldalon a "penisznoveles" szóra szeretném, ha betenné linkünket:a href="http://www_________.org">pénisznövelés

Üdv:M..."

Tisztelt hölgyem, ez övön aluli volt! Még csak az kellene, hogy az egész világ az én kis pöcsömön csámcsogjon 

"...Miért nem írsz a munkádról? Ez önzőség azokkal szemben akik ki akarnak menni! Mivel is a foglalkozásod?(sic!)"

Karosszérialakatos

"...jó a blogod, kúrnálak!"

ööö köszi?

"Hey Medve Menni Amerika,



I hope you're doing well. I'm from the Chicago based band... ...and recently stumbled upon your webzine  and was really intrigued at the nice pieces you have on many of the bands we feel in tune with...Having shared 
the stage with Toxic Holocaust in Chicago recently as well as others in the stoner rock, doom, punk and metal scene, we were curious if you might have interest in reviewing.....new album "

Wow, köszi srácok, de nem beszélni engléze well

"...egyébként láttalak a Westendben tegnap..."

Óh, láttak már engem Kowa mögött is dobolni

"...Leírnád, hogy koncertünk lesz jövő pénteken?"

koncertünk lesz jövő pénteken

"...Miért nem harlit (sic!) vettél? Az igazi férfiak harlival járnak!!!!!!"  

Tévedsz kisbarátom, az igazi férfinak SENKI nem mondja meg mivel járjon.