Mivel korábban már próbálkoztam a Buttermilk Waterfalls parkkal, de akkor zárva volt, ezért most nekifutottunk mégegyszer a hétvégén. Rekordiőben fél 10kor rá tudtunk kanyarodni az 5-ös útra Auburn felé, mert az autópálya helyett inkább egy csendesebb vidéki mellékutat választottuk. Auburn után ráfordultunk az Ithaca felé vezető 34-esre, és a tök kihalt úton, elhagyatott tanyák és szántóföldek mellett vágtattunk a célig.
Ithacaba érve a szalonnás omlett receptorunk reggeliért kiáltott, igy be is tértünk a város leghiresebb kifőzdéjébe az Ithaca State Dinerbe
A pincérnőnk nagyon kedves volt ugyan, és minden megtett, de több mint fél órás várakozás után kaptunk asztalt, és rá még fél órára kaját, igy azt rekordidő alatt pusziltuk be, és álltunk tovább, mert délután meg egy hangversenyt is el akartunk csípni 'Cuse-ban.
A parkhoz érve felmálháztuk magunkat, és elindultunk az összesen 150 méteres szintkülönbségű szorosnak. A vizesés -ugyanúgy mint múltkor-gyönyörű volt, beszéljenek helyettem inkább a képek.
A visszafelé vezető ösvényen nagyon hamar, -tehát pár óra alatt- el is értem amatőr fotós karrierem csúcsát makrofotózásban, úgy érzem innentől már csak lefelé lesz :-)
Érdekes módon még a koncertet is elcsíptük, sőt utánna még elvonszoltuk magunkat az On the hill kricsimbe, ahol (Gösser híján) pár pitcher Yuenglinget is felszívtunk, hjaj, ez is kerek nap volt...
--
