Vajh' mi hiányozhat az amerikai popkultúrából, amit még nem tettünk magunkévá? Monster Jam a Carrier Dome-ban, vagyis bazi nagy teherautók kisebb autókat zúznak porrá. Ennél haszontalanabb dolog valószínűleg a világon nincs, ami azt jelenti, hogy ott a helyünk! Kora délután oda is értünk a "Pit Party" rendezvényre, természetesen már egy Guinness-el a véráramban, mert efféle baromságot nyilván nem lehet máshogy elviselni. Percekkel később tudatosult, hogy ez bizony egy költséges "sport", mert a belépő 18$, 3 deci vizes light sör 6$, de még egy nyamvadt programfüzet is 10$ volt. A Pit Party egyébként azt jelentette, hogy a sárdagonya közepén körbe lehetett járni az autókat, és átkarolós-mosolygós képeket lehetett készíteni, az itt nemzeti hősöknek számító sofőrökkel. Grave Digger a legnagyobb favorit, minden kissrác őt akarja vezetni, ha felnő, és mivel mi is kábé ezen az értelmi szinvonalon vagyunk, kiváncsian körbe is fotóztuk.
Már akkor feltűnt a szomszédos járgány, amely a bugyirózsaszín festésével azonnal kitűnt a maszkulin forgatagból. A neve Madusa volt (vigyázat, gyilkos szójáték engaged) és egy Debra Micelli nevű sofőr/pankrátor hajtja, rákendról!
De itt voltak még a számomra teljesen ismeretlen hírességek, mint Stone Crusher, Captain's Curse, Eradicator, Maximum Destruction, meg hasonló idióta nevekkel ellátott méregdrága játékszerek. Egyik szemem sírt a másik nevetett, mikor megláttam, hogy az én autóm is szerepet kapott a versenyen, bár nem olyat, amire büszke lehetek.
Miután egy laza 2o perc alatt körbejártuk a stadiont, egy szervező segítségével tudatosul bennünk, hogy a verseny csak este 7 kor, azaz kábé 4 óra múlva kezdődik, így visszahúzódtunk a Faegen's kricsmibe ahol további Guinness-ek kíséretében múlattuk az időt. Még egy gyors vacsorát is benyomtunk egy döglöttnek látszó jávorszarvas alatt, és visszamentünk, hogy végre láthassuk a viadalt.
A verseny két részből állt, az első volt az igazi körverseny, ahol minden selejtezőben kettesével két kört kell menni, és nyilván a gyorsabb győz. A második rész, pedig a freestyle, ahol a bemutatott koreográfiát pontozták.
Az elején felcsendült a himnusz, és utána rögtön jött a bemelegítés. Szinte mindenre fel voltunk készülve, csak arra nem, hogy milyen hanggal jár az, ha zárt térben 2o darab 15oo lóerős masinát egyszerre kezdenek el túráztatni.
Hangosabb volt mint két Slayer/Megadeth duplakoncert együtt, tuti, hogy mindannyian maradandó halláskárosulást szenvedtünk. El is indult a viadal, Madusa a második körben meg is mutatta, hogy miért nincsenek nők ebben a szakmában, hiszen a három órás rendezvény tizedik percében egy szerencsétlenül vett ugratóval rögtön sikerült két kereket kitörni.
"itt a baj már nem kicsiny..."
Sorban estek ki az emberek, végül csak Stone Crusher és Grave Digger maradt (higyétek el tényleg nehéz röhögés nélkül leírni ezeket), és természetesen a favorit Sírásó nyert, aki mint megtudtuk 24(!) éve nyomja az ipart.
A pályát ezután munkagépekkel átalakították a freestyle-ra, közben freestyle krosszmotorosok mutattak be pár trükköt, ami mint mindig, most is lélegzetelállító volt, bár ha az én fiam fog ilyeneket csinálni, tuti letöröm a derekát.
Elkezdődött a második része az estnek, itt a versenyzők tetszőleges módon mehettek végig a terepakadályok között, 9o másodpercük volt arra, hogy a leghajmeresztőbb trükköket és ugratásokat mutassák be. Ennek az lett a következménye, hogy a 2o autóból gyakorlatilag 15 totálkárosra tört.
tájkép csata után
Oil Crusader így szokott parkolni, jóvan?
Még a fináléban induló örök nyertes Sírásó is megmutatta, hogy lehet gyakorlatilag 6o másodperc alatt lenullázni, egy 25o ooo dolláros autót, íme:
Vége is lett az estnek, megsirattuk Grave Diggert, kihömpölyögtünk a tömeggel a Dome-ból, és a downtown-i éjszakai élet felé vettük az irányt. Sajnos be kell vallanom, hogy bár agyatlan, esztelen, és teljes egészében értelmetlen dolog volt ez az egész, komolyan mondom nem szórakoztam ilyen jól a Kylie Minogue koncert óta ;-)
