A szombati nap sportértéke gyakorlatilag a nullával volt egyenértékű, Így jár az ember, ha reggelire toroskáposztát csinál bográcsban. El akartunk indulni a közeli csúcsokat meghódítani, de ha délután háromkor reggelizünk, az nem sejtet túl sok jót. :-)
Azért estefelé csak sikerült összeszednünk magunkat kicsit, és a meccset megnézni a panzióban, aminek természetesen szintén korai elhajlás lett a vége.
48 órás könnyed dínom-dánom után újra eljött az idő felnyergelni a paripákat.
A gyönyörû út iszonyatos károkat szenvedett a legutóbbi vihar óta, ennek nyomaival lépten nyomon találkozunk.
Mindig elbűvöl ez az erdei út, amely csendes falvakon keresztül , patakkal övezve fut le a völgybe. 
Tolcsva utan megitattuk szomjas motorjainkat, a fekete cucc mar csurom víz volt pedig hol vagyunk még a végétől? A szomszédos Olaszliszkán megálltunk, hogy tiszteletünket tegyük a 2006 -ban meglincselt Szögi Lajos emlékhelyénél. 
Tokaj volt a következõ megálló, ahol jó volt felidézni a rengeteg emléket, es a város tulajdonképpen egy gyönyörű ékszerdoboz. Tiszalök féle vettük az irányt, ahol komppal keltünk át. Itt majdnem véget vetettünk a túrának, mert miután felhajtottunk és leszálltunk, egyszerre gondolkodtunk el, hogy vajon sebességbe tettük-e a gépeket?? 
A tiszadadai pihenő utan Nagycserkesz féle húztunk vissza Nyíregyházára, már ekkor biztos volt számomra, hogy nem látom a focidöntőt, de ez a túra mindennél többet ért. Fájó szívvel állítottam le a GS-t, mert magyar tájakon sajnos még hosszú ideig nem fogok túrázni. Jövőre Veletek ugyanígy! 
