2011. június 22., szerda

Sapsucker Wood


Szombaton kiruccantunk a Cornell Lab of Ornithology alá tartozó szentélybe, Sapsucker Woodsba, ahol madarakat lestünk. A királyi többes persze nagyvonalúan kezelendő, mert én aki alig tudom megkülönböztetni a mókust a báránytól, a hentesnél mindig parizert kérek, és anno a két aranyhalamat Macinak és Nyuszinak neveztem el, nos én azt se tudtam mi az a Sapsucker. Ezért sereghajtóként teljesen szembe mentem az árral, és inkább a makrovilágban merültem el, a madarakat hagytam a profikra.  Ez azonban nem változtatja meg a tényt, hogy a hely gyönyörű és egyedülálló, bár ha a gondviselőd a 10. legjobb egyetem a világon, akkor nyilván nem véletlen.
Ezért tarts hát velem vándor, és járjuk be együtt Földanyánk eme háborítatlan édenkertjét, ahol az erdő neszei mellett élvezheted a csiszolatlan gyémántként heverő a természeti csodákat,  azonban ha a képeket az engedélyem nélkül használod fel, akkor bizony úgy megverlek, hogy besz@rsz.

 











 





 


2011. június 20., hétfő

Miracle Ride 2011


Syracuseban idén 17. alkalommal rendezték meg a Miracle Ride nevű jótékonysági rendezvényt, amely ez alkalommal mind a Golisano gyermekkórház, mind a már épülő rákkutató központ részére gyűjtött támogatást. A tavalyit sajnos kihagytam, de az ideire már két szerepben is eljutottam félhivatalosan mint fotós, és hobbi szinten mint motoros. A regisztráció  reggel 9kor indult, az early bird-ök már akkor javában felsorakoztak, mire én odaértem. Átvettem a szervezői pólót meg a backstage pass-eket, és ráfókuszáltam az országútra. Szépen szálingóztak a motorosok, minden érából. Tiszteletét tette a szegecselt nyeregtáskás, bőrrojtos kormányú  "évente akár 2o mérföldet is megyek" mazsoláktól kezdve egészen a merevvázas patkánybobbereken felnőtt szénnévarrt szőrös-szagos ősbájkereken át mindenki, hiszen most ezen a hétvégén nem számtott hogy ki/mi vagy, a lényeg a közös gurulás volt. Nem tudni miért, de a helyi tv még vágóképnek is berakott, ami nem tudom kinek az ötlete volt, de ne is kutassuk a miérteket.. A szervezők nem is aprózták el, a cirka 6o mérföldes karika északra indult a szépséges Oneida tóhoz, majd egy laza tóparti krúzolás után tüstént délnek fordult a mesebeli Chittenango vízesés felé a Cazenovia tóig, majd uzsgyi vissza a Spinning Wheel étteremhez. Az időzítés tökéletes volt, mert több tucat sikamlós pipi már a rúdon tekeregve várta a farkaséhes társaságot. A hangulat nemsokára a tetőfokára hágott, a zenekar csavarta a bluest, jött a tombola, tánc, és a többi kötelező program. A rendezvény abszolut sikeres volt mind hangulat, mind az összegyűjtött adományok tekintetében.  Hálából a gyerekek egy tablót is készítettek, amit  még a legmorcabb riderek is megkönnyeztek. Jó volt látni az évek alatt összejött társaságot, akikről lerítt, hogy a való életben soha nem futottak volna össze, soha nem ültek le volna meginni egy sört együtt, azonban az önzetlen segítségnyújtás összekovácsolta őket, követendő példát állítva mindannyiunk elé.

























2011. május 25., szerda

Párás piknik a Pixley-nél


Elkészítés:

Vegyél pár texasi, coloradoi keménylegényt. Semmi elkényeztett puhány langyibangyi helyi fiúkat, kizárólag fasza farmergyerekeket. Vágjátok be magatokat a kocsiba egy olyan napon, amikor nemhogy a fotellények, de még a megrögzött túrázók is otthon maradnak. Vezessetek másfél órát a szakadó esőben a 9o-esen kelet felé. Tök véletlenül fedezzetek fel egy duzzasztógátat, és fotózzátok le jól.

Töröld le az objektíved, és érkezzetek meg egyben a vízeséshez. Induljatok el az egyetlen odavezető ösvényen, ami nem elég hogy 45 fokban lejt, de legalább a viszkozitása a hónapok óta tartó esőzések eredményeként a folyékony héliuméval vetekszik. Ízlés szerint csússz el legalább háromszor, de az SLR-t mindenképpen a saját testi épséged elé helyezd. Lehetőleg méterenként állj meg és ámulj el azon, hogy a természetnél senki nem kever jobban színeket.



Semmiképp se ess pánikba, ha a folyót, ami tőled mindvégig jobbra volt, és északról délre folyt, hirtelen elhagyod, majd amikor újra megtalálod még mindig jobbra van, de most már délről folyik északra...



Találomra indulj el nagyjából visszafelé. Találd meg a vízesést, amit a pára-orkán miatt csak a point'n'shoot-al tudsz lefotózni, amire kb 20 másodperced van mielőtt teljesen elkorrodál, szóval totál feleslegesen cipelted végig a fotóstáskát. 

Próbálj tüzet rakni 48,2 napig ázott fából...

...pár óra múlva add fel, és egyél zacskós szárított marhahúst, vágd be magad a kocsiba, és indulj el letekert ablakkal, már csak brahiból is, közben dudorássz és ábrándozz száraz zokniról. 

Ha hazaértél veregesd meg a vállad, hogy a Smallville ismétlés helyett inkább éltél  egy kicsit...