Szombaton kiruccantunk a Cornell Lab of Ornithology alá tartozó szentélybe, Sapsucker Woodsba, ahol madarakat lestünk. A királyi többes persze nagyvonalúan kezelendő, mert én aki alig tudom megkülönböztetni a mókust a báránytól, a hentesnél mindig parizert kérek, és anno a két aranyhalamat Macinak és Nyuszinak neveztem el, nos én azt se tudtam mi az a Sapsucker. Ezért sereghajtóként teljesen szembe mentem az árral, és inkább a makrovilágban merültem el, a madarakat hagytam a profikra. Ez azonban nem változtatja meg a tényt, hogy a hely gyönyörű és egyedülálló, bár ha a gondviselőd a 10. legjobb egyetem a világon, akkor nyilván nem véletlen.
Ezért tarts hát velem vándor, és járjuk be együtt Földanyánk eme háborítatlan édenkertjét, ahol az erdő neszei mellett élvezheted a csiszolatlan gyémántként heverő a természeti csodákat, azonban ha a képeket az engedélyem nélkül használod fel, akkor bizony úgy megverlek, hogy besz@rsz.
