Amit ugye legalább fél évig Vörcseszternek ejtettem hibásan, de hát ennyi azt hiszem belefér egy tenyeres talpas tirpáktól. Egyébként helyesen Worcester = Vúszter. Ne kérdezd, ne bonyolítsd. No, de hol is jártunk, hisz olyan rég elvesztettem a fonalat.
Épp egy téli Tudósklubról tartottunk hazafelé, amikor Dzsínek épp azt ecseteltük, hogy, megannyi prominens tudós és kutató előadása után űdítő színfoltként hatna, ha a legközelebbi előadásra rendhagyóan inkább a Tankcsapdát hívnánk el. Minden kívánságunk így kellene hogy teljesüljön, mert másnap már ott vigyorgott az USA-Kanada turné flájere, melyhez utoljára sikerült bepaszírozni Boston külvárosát, (amely egyébként nem az).
Épp egy téli Tudósklubról tartottunk hazafelé, amikor Dzsínek épp azt ecseteltük, hogy, megannyi prominens tudós és kutató előadása után űdítő színfoltként hatna, ha a legközelebbi előadásra rendhagyóan inkább a Tankcsapdát hívnánk el. Minden kívánságunk így kellene hogy teljesüljön, mert másnap már ott vigyorgott az USA-Kanada turné flájere, melyhez utoljára sikerült bepaszírozni Boston külvárosát, (amely egyébként nem az).
Hónapokkal a koncert előtt megvettem a jegyeket online, bízva abban, hogy nem csúszok le róla. Nem is tévedhettem volna nagyobbat.
Lelkesen vártuk hát a csütörtököt, még szabadnapot is vettem ki aznapra, hiszen egy ilyen bulira lelkiekben és fizikailag is fel kell készülni (hah! nem vagyunk már mai csirkék) Napra nap, hétre hét jön, majd szerda magasságában meg is csörren a telefon, a vonal másik végén a TCS menedzsere fogad, hogy kellene egy kis segítség. Nosza hát, hogyne segítenénk, néztünk össze Fruval, Ne félj én előbb-utóbb kiveszem a részem abból, ami átsegít ezen az egészen
Csütörtökön délután koncert előtt uszkve 5 órával a kaotikus logisztikai stratégiánknak köszönhetően a Logan reptér E terminálján már a dobszekció prominens egyszemélyes tagját, Fejes kollégát vártuk,mert nem akartunk már mást csak füstöt és lábdobot. Szegénynek azt mondták egy nagy darab szőrös mackóra számítson, de mivel én éppen a füst részét tudtam le a dolognak a terminál előtt, így addig ez a degesz dögös vörös várta. De legyünk őszinték ha közte és köztem kellene választanom ki várjon egy reptéren, én se választanám magamat. Hál istennek egy szolíd jelzésértékű apró kis nüansznyi felirattal is biztosítottuk, hogy ne legyen kavar és dobos is legyen azért a koncerten, mert bár Fru túl van egy dobórán, az Akapulkón kívűl nem biztos, hogy mást is magabiztosan leverne.
Olyan kis apró szervezési fekete lyukak mint a backline teljes hiánya és annak megkaparintása még a koncertig hátralévő 4 órában sem késztetett unatkozásra. Hál istennek szerdán még fel tudtam venni a kapcsolatot a Bergsten Music renter kompániával, akiknek miután elküldtem két youtube koncertfelvételt, kérdés nélkül rendelkezésre bocsájtottak egy fasza pergőt, meg pár China meg Crash cint, örök hála és köszönet, hogy megmentettétek a turné nyitóállomását, bár tudom nem olvastok. Magyarul meg pláne. A többi motyót Chris a kocsmafőnök és a Soul Remnants nevű poszthardcore konglomerátum matekolta ki.
Bepaszíroztuk kedvenc dobosunk (Portnoy után) a hátsó ülésre, bekészültünk sörrel, mert tudtuk az út Worcesterig hosszú lesz. Mondjuk egyáltalán nem bántuk, hamarosan úgy is elárverezzük az ülést az autóból, amin ült :D
A backline cég a város déli részén található, a koncert pedig nyugatra, ami delutáni csúcsforgalommal kombinálva az egyébként egy órás utat négyre duzzasztotta. Egyáltalán nem bántuk tényleg, mert elég súlyos és arcpirító sztorikat tudtunk meg az együttesről és a backstage életről, öltözői sztorikról, rajongókról, meg mi is az a rákendról, ha a nagyok csinálják pedig én sem ma kezdtem (hah, dehogynem :D) Sok sok pletyka terjeng a Tankcsapdáról, és attitűdról, de elég fasza benyomásunk lett egy olyan zenekarról, amit már eleve 2o éve hallgatunk, nem csalódtunk.
Egy gyors kávészünet után megpróbáltuk kiszedni a hónapok óta az autórádióba szorult "Urai vagyunk a helyzetnek"-et, amely meg is mutatta mennyire nem vagyunk urai igazából semminek sem. Tamásnak hál istennek nem kellett bizonygatnunk, hogy tényleg Magyarországról hoztunk eredeti CD-t, miután Fru is próbálta kicsalogatni a "gyere ki, itt van apa" édesgetéssel, mindhiába.
Worcesterben a Ralph's Rock Diner kricsmiben volt a buli, ami olyan fasza címzéssel van megjelenítve, hogy elhagyott sikátorba fordultunk, ahol még én is felhúztam az ablakot és lenyomtam az ajtógombokat. Mát láttam is a Blikk szalagcímeket: "Bostoni magyarok közreműködésével rabolták ki a Tankcsapdát" Láttunk valami neonfényt a sikátor végén, meg sötét alakokat, és a nejem mondta is, hogy tuti az, de a pillanatnyi biztonságot szem előtt tartva férfiasan kézifékes fordulóval eliszkoltam a másik irányba, na jól van várok a szennyvízzel telt árok büdösebb oldalán. Srácok, mindig hallgassatok az asszonyra, mert igaza volt. Egy-két telefon után elirányítottak minket a buli főbejáratához, ami a sikátor túloldaláról nyílt. Ejj.
Ugyanúgy világítja meg mint azon az éjszakán, mikor a McDriveot hugyoztam oldalba beszívva részegen.
Másfél órás késéssel cipekedtünk be, ahol már a zenekar és a slepp nagy része várakozott. Az előzenekar, aki ugye a motyó jelentős részét addícionálta volna a bulira, nos még sehol nem volt, így sörbe fojtottuk bánatunkat, és a kricsmi előtti placcon duzzasztottuk az egyre nagyobb számban érkező lelkes magyar közönséget. Sajnos a bostoni diaszpóra elhanyagolható számban TCS rajongó. Így igazán szeretném megköszönni azoknak, akik feláldozták a csütörtök estéjüket és másfél órát vezettek Vúszterbe, ami tényleg nem Boston külvárosa, csak hogy erősítsék a magyar közönséget. Öröm volt látni régi és új arcokat, külön köszönet a kollégának, akit a barátai elhajlott állapotban beszéltek rá a koncertre, így borgőzös reggelen 6db online jegyrendelésre ébredt, de a rokk end roll az még mindig nem egy tánc.
Sajnos ez az este sem múlt el bénázásom nélkül. Tamás benthagyta a dzsekijét a minivanben, amit fel is vittem az emeletre, ahol a fiúk egy asztal körül markolták a mikrofonokat. Én pedig naivan odasétáltam, mert azt hittem csak hangpróba van, hogy "hol van Fejes?". Persze ARRA semmiképp nem gondoltam, amiről gyakorlatilag bárki más egyből levágta volna, hogy nem hangpróba megy, hanem a fiúk épp interjút adnak. Semmi baj, csak akkor akkor esett le mekkora balfasz vagyok, amikor az interjúztató már engem kérdezgetett, aúcs! JAJelszúrtamneharagudjatok!!
A buli szokás szerint csúszással kezdődött, a Soul Remnants nevű formációval, akiről semmit sem tudtunk, bár én érdeklődtem a nyakig kivarrt töltött tubicánál, aki a mörcsöndájzukat árulta kevés sikerrel, hogy mégis kik vagytok mik vagytok? Kezembe nyomta az eddig két megjelent lemezt, a "Fekete és vér" valamint az "Univerzum pestise" címmel. Hmm. Lehet hogy stíluskülönbségi audiovizuális attrocitások lesznek? felkiálltással megfordultam, mert akkor csaptak bele a srácok a leghorzsolósabb világvége utáni black metál melódiákba. A helyi rajongók csillógó szemekkel bólogattak, a magyar csapat döbbenten nézte eltakart szemmel. Géza bá, aki Ledzeppen, meg Pink Floydon nőtt fel, inkább a kapucnijában keresett menedéket. Ekkor lépett oda hozzám Chris, hogy a csapos panaszkodott, hogy a fura, érthetetlen nyelven beszélő vendégek közül néhányan a parkolóban iszogatnak. "Az kizárt" -mondom- "rögtön utánanézek", majd szorgos léptekkel csatlakoztam én is a magyar különítményhez: odakint.
A helyi metálos arcok csak nem fáradtak ki, ledarálták a műsort, velük együtt minket is, így párás szemmel kilencven percnyi dupla lábdob és screamoval a fülünkbe égetve búcsút intettünk egymásnak.
Monty Pythonnal élve, and now something completely different. Felcsendült az intro, ami szerintem kísértetiesen hasonlít a Fűrész fináléjára, de lehet tévedek. Sebaj, átszellemülésnek megfelel, mert rögtön utána felcsendült a rock and roll rugója. Szolíd kutatókból, konszolidált orvosokból, csendes irodistákból, higgadt programozókból és egyéb országút söpredékeiből egyszerre ugrott elő az oly régen elfojtott szőrőstalpú rokker. Ráztuk a rőzsét, dobáltuk hátra a söröket, hirtelen mindenki ismerőse lett mindenkinek, és ez volt a legjobb része az egésznek. Jöttek az új album krémjei is a "Csak bennem bízz" és a "Köpök rátok" amit egyelőre csak mi énekeltünk, de előbb utóbb csak felzárkóznak a többiek is. Sidi - a nagy mackó - elég jól adja az ütemet nagyon barátságos volt és tényleg jó fej.
Hajnal felé fordult már az idő, berekedve, összetörve, izomlázzal küszködve próbáltuk az utolsó poharakat felhörpinteni, és kérdezgettük a zenekart, hogy hol szállnak meg. A válasz az volt, hogy sehol, mert már indulnak is Kanadába. Szóval hölgyeim és uraim, itt álljunk meg egy percre- Összehasonlításul: én egy dIREKT próba után mialatt megittam 3 sört, hazamentem és elaludtam kabátban, basszerrel a hátamon, addig ezek az emberek repültek 1o órát, lenyomtak egy koncertet, majd autóval elindulnak Torontoba hajnal háromkor, mert másnap (azaz aznap) este már jön a következő buli, aztán rögtön tipli Clevelandbe, onnan közvetlenül New York, és ez csak a turné fele. Négy este, négy koncert zsinórban, le a kalappal! Még ilyet, fantasztikus este volt, és bár a magyar közönség kis számban, de képviseltette magát, köszönjük mégegyszer ezt az estét és gyertek vissza hamar ám!
Csütörtökön délután koncert előtt uszkve 5 órával a kaotikus logisztikai stratégiánknak köszönhetően a Logan reptér E terminálján már a dobszekció prominens egyszemélyes tagját, Fejes kollégát vártuk,mert nem akartunk már mást csak füstöt és lábdobot. Szegénynek azt mondták egy nagy darab szőrös mackóra számítson, de mivel én éppen a füst részét tudtam le a dolognak a terminál előtt, így addig ez a degesz dögös vörös várta. De legyünk őszinték ha közte és köztem kellene választanom ki várjon egy reptéren, én se választanám magamat. Hál istennek egy szolíd jelzésértékű apró kis nüansznyi felirattal is biztosítottuk, hogy ne legyen kavar és dobos is legyen azért a koncerten, mert bár Fru túl van egy dobórán, az Akapulkón kívűl nem biztos, hogy mást is magabiztosan leverne.
a bostoni srácokkal is találkozom holnap...
Olyan kis apró szervezési fekete lyukak mint a backline teljes hiánya és annak megkaparintása még a koncertig hátralévő 4 órában sem késztetett unatkozásra. Hál istennek szerdán még fel tudtam venni a kapcsolatot a Bergsten Music renter kompániával, akiknek miután elküldtem két youtube koncertfelvételt, kérdés nélkül rendelkezésre bocsájtottak egy fasza pergőt, meg pár China meg Crash cint, örök hála és köszönet, hogy megmentettétek a turné nyitóállomását, bár tudom nem olvastok. Magyarul meg pláne. A többi motyót Chris a kocsmafőnök és a Soul Remnants nevű poszthardcore konglomerátum matekolta ki.
Bepaszíroztuk kedvenc dobosunk (Portnoy után) a hátsó ülésre, bekészültünk sörrel, mert tudtuk az út Worcesterig hosszú lesz. Mondjuk egyáltalán nem bántuk, hamarosan úgy is elárverezzük az ülést az autóból, amin ült :D
A backline cég a város déli részén található, a koncert pedig nyugatra, ami delutáni csúcsforgalommal kombinálva az egyébként egy órás utat négyre duzzasztotta. Egyáltalán nem bántuk tényleg, mert elég súlyos és arcpirító sztorikat tudtunk meg az együttesről és a backstage életről, öltözői sztorikról, rajongókról, meg mi is az a rákendról, ha a nagyok csinálják pedig én sem ma kezdtem (hah, dehogynem :D) Sok sok pletyka terjeng a Tankcsapdáról, és attitűdról, de elég fasza benyomásunk lett egy olyan zenekarról, amit már eleve 2o éve hallgatunk, nem csalódtunk.
Egy gyors kávészünet után megpróbáltuk kiszedni a hónapok óta az autórádióba szorult "Urai vagyunk a helyzetnek"-et, amely meg is mutatta mennyire nem vagyunk urai igazából semminek sem. Tamásnak hál istennek nem kellett bizonygatnunk, hogy tényleg Magyarországról hoztunk eredeti CD-t, miután Fru is próbálta kicsalogatni a "gyere ki, itt van apa" édesgetéssel, mindhiába.
Worcesterben a Ralph's Rock Diner kricsmiben volt a buli, ami olyan fasza címzéssel van megjelenítve, hogy elhagyott sikátorba fordultunk, ahol még én is felhúztam az ablakot és lenyomtam az ajtógombokat. Mát láttam is a Blikk szalagcímeket: "Bostoni magyarok közreműködésével rabolták ki a Tankcsapdát" Láttunk valami neonfényt a sikátor végén, meg sötét alakokat, és a nejem mondta is, hogy tuti az, de a pillanatnyi biztonságot szem előtt tartva férfiasan kézifékes fordulóval eliszkoltam a másik irányba, na jól van várok a szennyvízzel telt árok büdösebb oldalán. Srácok, mindig hallgassatok az asszonyra, mert igaza volt. Egy-két telefon után elirányítottak minket a buli főbejáratához, ami a sikátor túloldaláról nyílt. Ejj.
Másfél órás késéssel cipekedtünk be, ahol már a zenekar és a slepp nagy része várakozott. Az előzenekar, aki ugye a motyó jelentős részét addícionálta volna a bulira, nos még sehol nem volt, így sörbe fojtottuk bánatunkat, és a kricsmi előtti placcon duzzasztottuk az egyre nagyobb számban érkező lelkes magyar közönséget. Sajnos a bostoni diaszpóra elhanyagolható számban TCS rajongó. Így igazán szeretném megköszönni azoknak, akik feláldozták a csütörtök estéjüket és másfél órát vezettek Vúszterbe, ami tényleg nem Boston külvárosa, csak hogy erősítsék a magyar közönséget. Öröm volt látni régi és új arcokat, külön köszönet a kollégának, akit a barátai elhajlott állapotban beszéltek rá a koncertre, így borgőzös reggelen 6db online jegyrendelésre ébredt, de a rokk end roll az még mindig nem egy tánc.
Sajnos ez az este sem múlt el bénázásom nélkül. Tamás benthagyta a dzsekijét a minivanben, amit fel is vittem az emeletre, ahol a fiúk egy asztal körül markolták a mikrofonokat. Én pedig naivan odasétáltam, mert azt hittem csak hangpróba van, hogy "hol van Fejes?". Persze ARRA semmiképp nem gondoltam, amiről gyakorlatilag bárki más egyből levágta volna, hogy nem hangpróba megy, hanem a fiúk épp interjút adnak. Semmi baj, csak akkor akkor esett le mekkora balfasz vagyok, amikor az interjúztató már engem kérdezgetett, aúcs! JAJelszúrtamneharagudjatok!!
A buli szokás szerint csúszással kezdődött, a Soul Remnants nevű formációval, akiről semmit sem tudtunk, bár én érdeklődtem a nyakig kivarrt töltött tubicánál, aki a mörcsöndájzukat árulta kevés sikerrel, hogy mégis kik vagytok mik vagytok? Kezembe nyomta az eddig két megjelent lemezt, a "Fekete és vér" valamint az "Univerzum pestise" címmel. Hmm. Lehet hogy stíluskülönbségi audiovizuális attrocitások lesznek? felkiálltással megfordultam, mert akkor csaptak bele a srácok a leghorzsolósabb világvége utáni black metál melódiákba. A helyi rajongók csillógó szemekkel bólogattak, a magyar csapat döbbenten nézte eltakart szemmel. Géza bá, aki Ledzeppen, meg Pink Floydon nőtt fel, inkább a kapucnijában keresett menedéket. Ekkor lépett oda hozzám Chris, hogy a csapos panaszkodott, hogy a fura, érthetetlen nyelven beszélő vendégek közül néhányan a parkolóban iszogatnak. "Az kizárt" -mondom- "rögtön utánanézek", majd szorgos léptekkel csatlakoztam én is a magyar különítményhez: odakint.
a képen mindenki Attila, kivéve Levit és Frut
Monty Pythonnal élve, and now something completely different. Felcsendült az intro, ami szerintem kísértetiesen hasonlít a Fűrész fináléjára, de lehet tévedek. Sebaj, átszellemülésnek megfelel, mert rögtön utána felcsendült a rock and roll rugója. Szolíd kutatókból, konszolidált orvosokból, csendes irodistákból, higgadt programozókból és egyéb országút söpredékeiből egyszerre ugrott elő az oly régen elfojtott szőrőstalpú rokker. Ráztuk a rőzsét, dobáltuk hátra a söröket, hirtelen mindenki ismerőse lett mindenkinek, és ez volt a legjobb része az egésznek. Jöttek az új album krémjei is a "Csak bennem bízz" és a "Köpök rátok" amit egyelőre csak mi énekeltünk, de előbb utóbb csak felzárkóznak a többiek is. Sidi - a nagy mackó - elég jól adja az ütemet nagyon barátságos volt és tényleg jó fej.
a felnőtt és felelőségteljes közönség
Hajnal felé fordult már az idő, berekedve, összetörve, izomlázzal küszködve próbáltuk az utolsó poharakat felhörpinteni, és kérdezgettük a zenekart, hogy hol szállnak meg. A válasz az volt, hogy sehol, mert már indulnak is Kanadába. Szóval hölgyeim és uraim, itt álljunk meg egy percre- Összehasonlításul: én egy dIREKT próba után mialatt megittam 3 sört, hazamentem és elaludtam kabátban, basszerrel a hátamon, addig ezek az emberek repültek 1o órát, lenyomtak egy koncertet, majd autóval elindulnak Torontoba hajnal háromkor, mert másnap (azaz aznap) este már jön a következő buli, aztán rögtön tipli Clevelandbe, onnan közvetlenül New York, és ez csak a turné fele. Négy este, négy koncert zsinórban, le a kalappal! Még ilyet, fantasztikus este volt, és bár a magyar közönség kis számban, de képviseltette magát, köszönjük mégegyszer ezt az estét és gyertek vissza hamar ám!
