Három dologhoz nem értek igazán, a pókerhez meg a matematikához. Persze a Poker Run nem szól másról csak a színtiszta szerencséről, így jó esélyekkel indultam. Egy remekbeszabott túra az egész amely 5 kocsmán keresztül vezet, és mindegyikben kapsz egy lezárt borítékot ami egy cinkelt kártyát tartalmaz. Legjobb lapkombináció nyer, slussz. Mint ebből is látjuk, ez is csak egy újabb indok az ivásra, de azért jó móka is egyben, pláne ha már 10 éve döcög. Persze a déli 12 óras "kickstands-up" most is csúszott, hiszen délelőtt 11-re már szinte mindenki besavanyított, ez van ha rugalmasan kezeljük a megengedett véralkohol szintet.
Megkaptam a megtisztelő 6-os sorszámot, felpakoltuk a lányokat, és hajrá! Persze a lenagyobb arc ismét "Turtle" volt, és igen a gyorsasága miatt kapta becenevét. Amikor már mindenki túráztatta a bemelegedett blokkot, ő az egyik kezével még az utolsó csepp Pabst facsarta ki a dobozból, a másik kezével az asszonyt gumipókozta fel hátra, míg a harmadikkal a sisakját próbálta feltenni. Délután 1kor sikerült is elindulni, később a Secretary bevallotta, ez volt a hivatalos indulási időpont, ezt a plusz órát direkt rászámolták.
Side-by-side formációban indult a menet, az officerek automatikusan blokkolták a keresztforgalmat, így fittyet hányva STOP tábláknak, piros lámpáknak, meg úgy gyakorlatilag mindennek ami akadályozná a falka felaprózódását, zavartalanul tudtunk végigmenni a szakaszokon, hja olajozott gépezet ez kérem szépen. Mindegyik kocsma valami meglepetéssel várt. Meleg kajával, bikinis motormosással, élő country zenével, fő a változatosság. Egész szép karikát bejártunk, mindenhol kedvesen fogadtak (lehet másképp fogadni 1oo+ bikert?) amikor megkaptuk a lapokat.
Az utolsó állomásnál a visszatéréskor kaptuk meg az ötödiket. Mivel a boritékokat nem lehet kinyitni, csak a végállomáson, így elég nagy türelmetlenség alakult ki a klubházban, én is kiváncsi voltam mit hozok össze az első poker runomon a chapterben. Valakinek kijött egy 2-pár, amin bosszankodom kicsit, de csak addig amíg Wild Bill be nem újított előttem egy sorral. Kész, mehetünk is haza. Az esélytelenek nyugalmával lépek a szent asztalhoz, Treasurer, Secretary kérik a boritékokat, én húzom az utolsó borítékot, na akkor lássuk. Előkerül 2 hetes, 2 tízes. No "kezdőtől nem is rossz" felkiáltással kinyitom az ötödik borítékot amiben ott lapult a harmadik hetes. Full House, felröhögök hangosan, mindenki gratulál, eufóriában dörmögöm, most megtudjátok hol lakik a magyarok istene. Átruccanok a kricsmibe, hogy lehűtsem magam és igyak is a medve bőrére, majd megírjam az ünnepi köszönő beszédem (phhhersze), amikor hallom valaki pókert kiállt.
Nabazz, mindegy a második sem egy rossz hely.
5 perc sem telik el, már a következő búfelejtő sörömet iszom, amikor megint kiabál valaki "Four of a kind!" Ekkor már kimentem a kricsmi elé és rágyujtottam kedvenc nótámra, a "na most már ezt fejezzétek abba" kezdetűre.
Long story short, a fullom elég volt a 3. helyre, mert négy dáma, és négy kettes kenterbe vert. Sebaj, 25 dolcsi a nyereményem, amiről fogalmam sem volt, így pláne nem rossz. Persze ez mind lényegtelen, mert együtt töltöttük a napot, mindenki kapott egy kis biker-tan-t (ujjaknál barna, tenyérnél fehér, csuklótól könyökig bronzbarna, könyöktől felfelé hófehér bőr) szereztünk új barátokat, megismertünk új arcokat és sztorikat, és még jól el is áztunk, de egy életre megjegyeztük(tem), csak akkor dőlhetsz hátra, ha Royal Flushod van (vagy legalábbis ász pókered)
