Lassan itt a tavasz, vagy valami olyasmi, előkerülnek a kerti függőágyak, kerti bútorok, kerti törpék és a kerti grill. Itt az idő tehát, hogy a már sokszor megénekelt koszos Matyidél-i füstös sörmérések mélyén felszívott tudást átadjam, éljen! A kerti sütés, vagy stílusosan BBQ nemzeti sportnak számít, így meglepően az egyszerű átlagamerikai is gourmet chef-é változik, ha szóbajön a téma. A név eredete máig homályos, de mi most maradjunk annál, hogy a Taino őslakosok "barabicu" szavából ered, amelynek jelentése "sacred fire pit", ami szerintem elég menő.
Az igazi tradicionális szakács faszenet használ (charcoal) az elektromos kis nyünyükék ne is olvassanak tovább. Ha már alágyújtottunk, és szépen izzik akkor nem árt tisztában lenni nagyjából a hőmérséklettel, legalábbis, ha nem a szénné sült meteor és/vagy a véres cubák a cél. Hőmérőt csak a vegyészek vagy mérnökök használhatnak, de csak is akkor ha ki akarják nyírni a bulit, a cool arcok ezzel szemben tenyérrel tolják. Általánosan kimondható, hogy 190 celsius hőmérsékletű faszén jó alapnak számít a legtöbb hús grillezéséhez. Hogy meghatározzuk a hőmérsékletet, 10 centiméterrel a faszén felett tartsuk a tenyerünket bokor arccal. Ha 5 másodpercig bírjuk az a 90-150 fok. 4 másodperc a 150-180 fok, 3 másodperc az ideális 180-190, 2 másodperc 190 felett. Mondjuk arról nem szól a fáma, hogy egy sebész és egy kőfejtő tenyere között mennyire szór a rendszer, de kiindulási alapnak jó lesz. Faszén felett forgathatjuk a virslinket, hamburgerpogácsánkat, csirkét, akár a tenger gyümölcseit, de leginkább a steak az alfája és omegája a kerti sütésnek. Mivel ezt a legnehezebb elkésziteni, ezért erre most több figyelmet forditunk
Meg is ragadnám az alkalmat, hogy a blog történetében először külső segítséget kérjek, át is adnám a szót Zitának, régi vegyész kolleginának, akinek hobbija a főzés, imádja a különböző kultúrák gasztronómiáját felfedezni, egy pici ízelítőt így kaphatunk a franciáktól is, hiszen most épp Párizsban él
Meg is ragadnám az alkalmat, hogy a blog történetében először külső segítséget kérjek, át is adnám a szót Zitának, régi vegyész kolleginának, akinek hobbija a főzés, imádja a különböző kultúrák gasztronómiáját felfedezni, egy pici ízelítőt így kaphatunk a franciáktól is, hiszen most épp Párizsban él
Sok szeretettel üdvözlök Mindenkit! Voilà:
Akkor haladjunk is tovább, hiszen még rengeteg dolgunk van:-)
Nézzük meg milyen húsból is érdemes steaket készíteni. Alap a marhahús, mint az közismert... Vegyük is szemügyre, hogy pontosan milyen húsok jöhetnek szóba:
rib (USA) / fore rib (U.K.)/ entrecôte (fr.) / magastarja
Short loin (USA) / Sirloin (U.K) / Faux-filet (fr) / hátszín
Round (USA) / Rump (U.K) / Rumsteack (fr.) / fartő
Természetesen a hentes segítségét is kérhetjük, és miután megvan a számunkra szimpatikus hús, akkor más dolgunk sincs, csak szép szeleteket vágni belőle, és frissen őrölt sóval, borssal szórjuk meg.
Ha már a ház ura elkészítette a grillt jutalmazzuk meg valami itallal és bízzuk rá a sütést, amíg a háziasszony elkészíti a szószt a vendégek kívánsága szerint.
Általában három alapszósz ismert (bors-, mustár-, roquefort-szósz) és nem illik üvegből, zacskóból vagy éppen dobozból kínálni, adjuk meg a módját, készítsük el mert kb.15percet vesz igénybe.
Vegyünk egy serpenyőt, szóval egy ilyet:
Hozzávalók az alapszószhoz:
25 g vaj
1 e.k. liszt
250 ml tej
1 t.k. Mustár ( Dijoni )
A vajat olvasszuk meg, és adjuk hozzá az 1.e.k.lisztet,és sózzuk meg. Kevergessük és így max.1 percig sütjük és adjuk hozzá apránként a tejet úgy, hogy igyekezzünk csomómentesre elkeverni. Ha csomós lett akkor szűrjük le! Végül adjuk hozzá az 1.t.k. Dijoni mustárt. A kész mártást osszuk annyi felé, ahány félét rendeltek.
Roquefort-szósz:
Helyezzük vissza a meleg lapra a serpenyőt és az alapszószba morzsoljuk bele a roquefortot, annyit, hogy érezzük a sajt ízét amikor megkóstoljuk.
Ennél a változatnál az ún. alapszósz lehet egyszerűen tejszín is! Így a serpenyőbe csak öntsük bele a tejszínt, melegítsük és utána már mehet is bele a sajt. Elég gyorsan meglesz:-)
Bors-szósz:
Az alapszószba őröljünk bele jó sok borsot, csípésig! Ha csak borsmártás rendelésünk van, ne habozzunk az elolvadt vajba már beleszórni és abban megsütni, érezhető lesz a különbség ízben:-)
Mustár-szósz:
Figyelem! Csak is minőségi mustárral készítsük el, mert különben semmilyen lesz! Itt még egy pici száraz, gyümölcsös ízvilágú fehérbort is keverhetünk hozzá(max.1 dl, érzéssel!).
Ha már megvannak a szószok akkor jöhet a köret! Nemcsak sült krumplival, vagy steak burgonyával lehet enni. Javaslom a zöldbabot, melyet jól megfőzünk, leszűrjük és egy kis vajjal átpároljuk és apróra vágott petrezselyemmel ízesítjük. Továbbá, készíthetünk tavaszi salátát retekből, póréhagymából,paradicsomból, salátából, sózzuk, adjunk hozzá olívaolajat és citromlevet is. Adjunk módot a tálalásra is! Legyen mindenkinek külön pici szószos tálja melyet a tányérra helyezünk és nem mellé:-)
Ne felejtsünk el választani kísérő italt sem! Egy testes vöröbor igazán hozzáad az ízek kiteljesedéséhez.
Egészségünkre!
Ádi! Köszönöm a lehetőséget! :-)
Köszönöm Zitának a kooperációt, még hozzátenném, hogy a tehén bolti bontása országonként eltérhet, tehát mielőtt a hentest moron (USA) / twit (U.K) / bête (FR) / Azt a fűzfán fütyülő, jégen kopogó rézangyalát annak a hétszínű szitán keresztül szűrt sistergő ménkűnek, hogy a birsalmakombájn akadjon a torkodon, te szerencsétlen (HUN) szavakkal illetjük, tájékozódjunk a helyi robbantási ábrákból
A steak mint látjuk sokféleképpen elkészíthető, és épp ezért az egyik legnehezebben kivitelezhető a rare-medium-welldone vonalon egyensúlyozva. No, de hogy állapítsuk meg hol járunk a sütésben, anélkül, hogy félbevágnánk a húst? A megoldás arcpirítóan egyszerű. Vegyük elő ismét tenyerünket, és a képen nyíllal jelölt területet, vagy más néven a Vénusz dombot (ezt egy ezoterikus oldalról tudtam meg) kezdjük nyomogatni. (Vigyázat, az ellenkező nem Vénusz dombjának nyomogatása nem hozza meg a várt eredményt )
Ha ezt a területet megtaláltuk és értelemszerűen a másik kezünk mutatóujjával nyomogatjuk, akkor jó úton járunk. Mondjuk hülyének fog nézni mindenki a bulin, de ha tudományos arcot vágunk hozzá, tompíthatjuk a szituáció élét. Nos, ha most összeérintjük a hüvelyk és mutatóujjunkat, akkor a terület keménysége megmutatja, milyen érzés a steak "rare" azaz "angolos" állapota. Menjünk tovább, középső ujj-hüvelykujj kombó a "medium/rare". Gyűrűsujj-hüvelykujj összeérintés a "medium" szint, tehát a félig átsült. Végül a kisujj-hüvelykujj összeérintésére a Vénusz dombod "well-done" azaz "jól átsült" szintre keményedik. Egyszerű és nagyszerű. Mondjuk, hogy közben a harmadik kezeddel hogyan ellenőrzöd a sütőlapáttal a hús keménységét, az nem deült ki.
