Syracuse Super Swap 2012

Ez a bejegyzés a márciusi Wild magazinban sokkal jobb illatú!

A kultúrsokk egy meglehetősen agresszív fenevad, a külföldre költözés során mindenki máshogy éli meg. Igazából már feladtam, hogy itt Upstate New Yorkban igazi oldschool biker arcokba botoljak és ezerszer keseregtem, hogy "nem tudjátok ti, hol lakik a rákendról". Azonban a sors furcsa fintora csak összehozott ezekkel az arcokkal most hétvégén. Nem számítottam semmire igazából, csak RUBsokra, fogorvosokra, ügyvédekre, akiknek már javában a B-oldal forog, és megpróbálják felturbózni egy kis adrenalinnal vegyített döggel unalmas hétvégéiket egy szalonból kitolt zsíros, pulykataknyos, szegecses oldaltáskás kétkerekűvel. Nem bírálom őket, az út mindenkié, intek is nekik bőszen, hiszen valahol mégis együvé tartozunk, de a rákendról még mindig nem egy tánc. A "ki a nagyobb motoros" kérdéskör boncolgatása tudom soha nem vezetett semmi jóra, de ma is felcsendül emlékeimben a pesti szervízlegenda, ahol a tulaj bevitte a 6 éves HD-t szervízre, bent a fiúk pedig kiszámolták, hogy a kilométeróra tartalmaz 6 db Alsőörsöt oda-vissza +1o km-t. De ne ítélj, hogy ne ítéltess. Szóval vegyes várakozásokkal, remények nélkül beléptem a NY State Fair szerelőcsarnokába. Harmadik éve, hogy itt kóválygok, de most csendült fel bennem először: ez az amit hiányzott!

A flyerek alapján nem tudtam mire számítsak, de itt tudatosult bennem, ez egy igazi hús-vér börze, a jobb fajtából. Ezek az arcok, akik hófehér szakállal nem restek merev vázas szörnyekkel a szakadó hóban ide driftelni a halál f@szára február közepén, és árulni a felbecsülhetetlen kincseiket, mert kincsek ezek bárki bármit mondd. Nosza felpattintottam egy Budweisert és komótosan körbejártam a csarnokot, hogy felszívjam a vintázs életérzést.

A zenekarok sorra váltották egymást a koszos countrytól a füstös bluesig bezáróan a színpad előtt is válogató közönségnek. Tankok? merev vázak? üdítőautomata az 5o-es évekből? mindent megtalálsz. Természetesen a nagyobb klubbok is képviseltették magukat, de a patchkészítők és varrók is készségesen álltak rendelkezésünkre, így kaptam az alkalmon és megkértem ezt a jóembert, hogy finalizálja a bőrömet. Kisebb tömeg állta körbe, értetlenül bámulva a mestert aki számukra ismeretlen feliratokat és szimbólumokat lyugatott fel nekem.

Késöbbiekben gazdagodva egy tombstone hátsó lámpával meg egy 9 inches kormánykiemelővel betértem a kiállítókhoz is. Az első gondolat az volt, hogy tényleg a hetvenes évek reneszánsza jön most a magasba húzott, párnázott sissy barokkal, gyönyörűen giccses metálfényekkel, meg a biciklikerekekkel, nem is baj, szép időszak volt, legalábbis gondolom, hisz jómagam csak 1 évet töltöttem benne.

Persze a számomra teljesen érthetetlen színes-szagos, neonfényes terrorbarbie-k is ki voltak állítva, hátha valami ízlésficamos bájgúnár ráharap.

Persze nem hazudtolom meg magam, nyírségi gyerek lévén számomra legmegkapóbb egy redneck trike volt, aminek receptje nagyon egyszerű: végy egy V8ast, tedd bele egy házilag összeeszkábált vázba, a végére mehet egy kerti pottyantós, aztán hajrá, lehet menni a fonóba.

Ha már csajok, körbe is néztem mi újság hostess ügyben. Ketten voltak, lekaptam nektek a csinosabbat. Tanulság az nincs, max annyi, hogy magyar nők mindörökké!

Nagyon hamar teltek az órák, és a tömeg is lassan szétszéledt, így bánatosan, de legalább odafértem a húzónévhez, a Knuckelbusterhez, amit egész nap megközelíthetetlen volt, nem véletlenül. Az alapja egy 193o-as, tehát egy csaknem utolsó szériás Henderson volt, amely csupaszon is kívánatos, lásd:

de amit O. Ray Courtney 1934-ban köré álmodott, nos az jóval túlmutatott a korán. Elképszetően gyönyörű 8o éves custom motor hibátlan, menetkész állapotban, amelynek a willendorfi vénuszt megszégyenítő art deco formáitól minden halandónak elakadt a szava.

"Ride together, die together" mondja a mondás, de nem hittem, hogy külön iparág épül arra, ha elmegyünk -márpedig egyszer elmegyünk- akkor motorosként menjünk el. A "The Final Ride" cég pedig teljeskörű szolgáltatást nyújt bárkinek a végső túrára, ha a "Pille" típusú utánfutó kicsinek bizonyul.

A furcsaságok ezzel azonban nem értek véget. Szomorúan baktattam az összecsomagolódó portékák között, amikor hirtelen megragadták a karomat. Lenéztem és megláttam egy ránézésre negyvenes befüvezett hippi és egy matektanárnő keverékét, aki odáig volt, hogy milyen magas vagyok, és én biztos mindenkit megtalálok a tömegben. Megmondtam neki, hogy egyedül jöttem és nem keresek senkit. Azt mondta, úgy érzi, nagyon jó ember lehetek (nem mondtam el neki, mekkorát téved), és adni szeretne nekem valamit. Nos ilyenkor minden épeszű ember menekülőre fogná, én azonban vele tarottam. Kiderült, hogy egy keresztény motorosklubhoz tartozik, és Eve-nek hívják. Miután megtudta a keresztnevemet felnevetett. Elmondtam neki honnan jöttem, miért van akcentusom. Találomra betúrt egy dobozba, és a kezembe adott egy kártyát, hogy tegyem el, adjam tovább az igét az otthoniaknak, a magyaroknak majd megölelt és utamra engedett. Világéletemben szófogadó gyerek voltam, szóval át is adnám minden, szivében kicsit is motorosnak ( a többiek úgyse jutatottak el idáig az olvasásban)

Fear not, for I am with you; Be not dismayed, for I am your God.

I will strengthen you, Yes I will help you, I will uphold you with My righteous right hand.

Isaiah 41:1o

Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.

Ézsaiás 41,10

Csípős ügy

A Quaker Steak and Lube étteremről írt beszámolót exkluzív képekkel megtalálhatjátok a februári Wild magazinban.

Biohazard

Igazából először nem is hittem a szememnek. Van egy hely Matyidélben a Station58, aminek pislákoló neontáblája szolídan hirdette a Biohazard koncertet mikor elsuhantam mellette kedd este. Több se kellett csináltam egy rendőrkanyart, majd a kricsmi elé faroltam, és a hamisíthatatlan magyar akcentussal tört BÁJÓHEZÖRD! felkiálltással kiperdültem a Mercuryból, majdnem teljesen úgy ahogy Bruce Willistől tanultam (ppphersze):

Természetesen sokkal nagyobb ováció kísérte volna a mutatványt, ha ezt a koncert napján csináltam volna meg és nem egy nappal előtte. Így gyorsan úgy tettem, mint aki tudja hanyadikán van nyolcadika, majd behúzott fülekkel-farokkal hazasomfordáltam.

Másnap nagy nehezen végigszenvedtem a szerdát, csigalassúsággal peregtek az órák, de este 9:3okor tanulva az előző esti fiaskóból 15mph-val komótosan becsorogtam a parkolóba. Ambivalens érzések jártak át, nem hittem el hogy itt lép fel ez a zenekar. A hely maga kábé egy balatoni nyaraló és egy elfuserált Pizza Hut mutáns elegyének tűnt a fából készült terasszal meg a muskátlikkal az ablakban. Ha a Sworn Enemy nem verte volna úgy a lábdobot, hogy a töméseim is majd' kiestek, akkor bizony nem hittem volna hogy jó helyen járok. Na de beférünk-e?

A belépő 22 dolcsi volt, ami elég barátinak tekinthető. Teljesen átmotoztak, jól is esett, pillanatok alatt bejutottam, sőt bent még táncra is perdülhettem volna a lézengők között, na persze az fura lett volna. A foghíjas tömegre az okokat később a teraszon filozofálgatva egy tetoválóval és egy bőrbecsavart metálharcos matuzsálemmel vitattuk meg. 1.) Gyakorlatilag sehol nem volt hirdetve a buli, mindenki véletlenül bukkant rá 2.) Az SU kosárcsapat ma nagy meccset játszott, ami ugyan engem pont annyira érdekel mint a Super Bowl, viszont a melegitőgatyás idiótákat és a habzószájú narancsszín drukkereket legalább távoltartotta. Ennek volt köszönhető a ma esti douche-mentes, családias közeg amit a füligvarrt iszapvérű rokkerarcok na meg én alkottam.

Budweiserrel melegítettem, de alig volt rá szükség, mert az előzenekarok tényleg jól fűtöttek. Persze azért titokban mindenki lélegzetvisszafojtva várta, hogy mégis milyen az új Bio Seinfeld nélkül. Powerben, lendületben mit sem változott a dolog, bár Graziadei úrból nem tör elő disznóröfögés, de így is elég zord dolgok történtek a színpadon, amire a breakdownra éhes közönség bősz bólogatással válaszolt.

Régi slágerek, mint a Punishment és Urban Discipline közé sikeresen verték be ékként az új album nótáit, főleg a debütáló Reborn szám aratott nagy sikert, mialatt bátran húzták fel a színpadra az első sorokban villázó szerencsés flótásokat, akik a videón is ott kóvályognak.

A koncert hihetetlenül rövid volt, értem én hogy turnén vannak, de egy bulit éjfélkor lelőni azért mégsem rákendról, még szerdán sem. De sebaj, mert ha minden jól megy akkor Hegyalján a nagyszínpad előtt újra el lehet merülni a mocskos brooklyn-i hardcore-punk életérzésben, juhéj!