Én voltam a legboldogabb kissrác a világon amikor Apukámtól megkaptam Csepel gyártmányú "Tacskó" típusú biciklimet. Gyönyörő barna színű, ape-hanger kormánnyal (bár akkor még nem tudtam, hogy így hívják) vagány kis gép volt.
Együtt bandáztam a többiekkel, BMX-esekkel, versenybringásokkal, és a mütymürüty triciklisekkel. Azóta persze felnőtt a korosztály, és ki-ki vérmérséklete szerint választott bringát. A tacskósok maradtak a majomkormánynál, BMX-esek enduróra, versenybiciklisek speed gépekre izgultak, a triciklisek vagy autóba ültek, vagy trike-ra, vagy ami a legrosszabb: quadra. Eme hosszas bevezető után térjünk is rá a tárgyra, ami nem más, mint a Syracuse utcáit egyre jobban ellepő új mutáns, a CAN-AM trike. Hazafelé láttam is egyet egy kávézó előtt és meg is interjúvoltam a tulajt, hogy ez miért jó neki?
A cég a BRP (Bombardier Recreational Product- ez később még fontos lesz) szárnyai alá tartozik, amely 2-1 kerékelosztású trikeokkal, quadokkal árasztja el Amerikát. Ezt a típusú trikeot Roadsternek hívják, nem tudni miért.
Egyetlen motor van a palettán egy 998 cm3-es 2 hengeres Rotax, amely 1o8 lóerőt ad le. Ötfokozató manuális, vagy félautomata váltóval rendelhető. Elől 165/55r14-es autógumikon gördül, ami nagyon jó tapadást biztosít, az impresszív hátsót pedig a 225-ös gumi garantálja. A három fék természetesen integrált rendszerrel volt összekötve, ABS-sel támogatva. Rengeteg extrával kérhető, például markolatfűtés az utasnak (érted átkarolni a rájdert már nem menő). A tulaj elmondása szerint későn kezdett el motorozni, és nem érzi magát biztonságban két keréken, ezért döntött emelett. A feleségével sokat túráznak az Államokban utánfutóval felszerelve. Az útfekvése remek, bár nem tud vele akkorákat dönteni a kanyarban (nem? érdekes) mint a szintén garázsában pihenő Electra Glide Classic-kal (köszi), de kényelmesebb mint a mellette pihenő Gold Wing (köszike, akkor meg is van 60k$ csak motorokból)..
Nem tudom, én egyszer gondolkodtam el azon, hogy jobb lenne két keréknél több, amikor az Izabella utcán egy kavicságyon próbáltam bekanyarodni, mit is beszélek, én bekanyarodtam, csak a motor nem, és a szomszédos kávézóból egy emberként felugrott embereknek csak annyit dörmögtem, miután felpattantam, hogy "nyugalom, én így szoktam leszállni" Amúgy örök hála Kismocsoknak valamelyik Való Világból hogy segített összeszedni a szétgurult sebváltómat.
Tehát a lényeg: motorozni tetszik vagy nem, de két keréken kell, három kerék biztos könnyebb, biztonságosabb, és modernebb, de a klasszikust idézve: "ütögetheted a falnak a labdát, de az még nem tenisz, az nem tenisz"
A slusszpoént majdnem lehagytam, bár motorosoknak nem új hír. Érdekes a Bombardier víziója, amelyben nem hozzáadnak, hanem elvesznek. De hát lehet-e elvenni két kerékből? Lehet:
Tehát a lényeg: motorozni tetszik vagy nem, de két keréken kell, három kerék biztos könnyebb, biztonságosabb, és modernebb, de a klasszikust idézve: "ütögetheted a falnak a labdát, de az még nem tenisz, az nem tenisz"
A slusszpoént majdnem lehagytam, bár motorosoknak nem új hír. Érdekes a Bombardier víziója, amelyben nem hozzáadnak, hanem elvesznek. De hát lehet-e elvenni két kerékből? Lehet:
Kicsit hajmeresztő, de nézzük a koncepciót. Üzemenyagcellás, giroszkópos seggrakéta, amit Flash Gordon is megirigyelhetne. A kezelése valahogy így néz ki: Előremenet bal markolat(??), ha eléred a 2okm/h-t, akkor a segédkerekek (landing gear) felhúzódnak. Kanyarodni az adott irányba való dőléssel kell, fék a jobb markolaton 2okm/h alatt a segédkerekek automatikusan újra leereszkednek.Kösz egyik sem, maradok a majomkormánynál....
