Májusi mókázások

Végre megtaláltuk a törzshelyünket. Mac's Bad Art Bar nevet viseli, és bár a weblapján erősen késdobáló jellegü helyre számítottunk, ahol a zenekar drótkerítés mögött játszik, de kellemes csalódás volt. Tökös, kemény hely, teljesen rendben van, kör alakú pult, színpad, előtte dühöngő, (ahol általában csak bólogatnak), extrovertált WC kabinok (mivel nincsenek ajtajai így akár egy könnyü csokizás közben is ördögvillázhatsz a színpad felé :-). Este a Grind nevü banda tolta arcunkba a feldolgozásokat. Nagyon profin nyomták Disturbed -Godsmack -Pantera vonalon egyensúlyozva, fáradhatatlanul. Éjfél körül Gabi rábökött egy fejkendős, bőrbe csavart Kuplung Nusira, hogy mit szólok hozzá. Szó ami szó tényleg csinos volt, és mivel nem Magyarországon vagyunk, ez itt élményszámba megy, (magyar nők mindörökké!) de mint kiderült, hogy a rövidesen megjelent Vaslovasok motorosbanda Vice Presidentjének babája volt, ezért nem akartam egy HD sárhányójához kötve, majd végighúzva Mattydale aszfaltján elkezdeni amerikai motoros karrierem. Hamarosan felcsendült az Enter Sandman, majd a Walk, úgyhogy inkább mi is beálltunk bólogatni. Hajnal 2 ig bírtuk, aztán úgy döntöttünk öregek vagyunk már ehhez, (legalábbis én mindenképpen) és hazakocsikáztunk.
Valahol itt bologatunk mi is:
-

-

Születésnapomra drága magyar barátaim megleptek egy fantasztikus vacsorával, tortával, tapssal, éljenzéssel a Dinosaur BBQ-ban, amely felejthetetlen élmény volt.Így én is átestem az első amerikai születésnapomon. Örök hála! Persze azért az egy kicsit rosszul esett, hogy nem várt kint a zsír új Land Rover, hahahaha :-)

Beugrott floridai nagybácsim is, aki annyira rákendról, hogy magyarországi kiruccanása után felautózott New Yorkból, hogy egy ilyen laza 5oo mérföldes kitérővel menjen vissza Floridába. Egy könnyü csirkepaprikás fölött megtárgyaltuk a dolgokat 56tól napjainkig. Este azonban úgy döntött, hogy ha keddre oda akar érni Sunshine State-be, akkor visszaindul, na ez a nem semmi, le a kalappal. Még megmutattam neki a várost, majd búcsút intettem a matricának:

Az elmúlt hétvégére béreltem autót, hogy körbejárjam az autókereskedéseket. Amikor betoppantam már azzal fogadtak, hogy nincs a lefoglalt kategóriában autó, de tudnak adni egy fullos bíl-t. Persze mivel nem figyeltem eléggé, ezért elegánsan vissza is kérdeztem, hogy "mit mit mit?" Majd készségesen hátrakísértek, ahol egy árva kis VW Beetle ácsorgott. Mivel este moziba készültünk Johnnal és Charles-al, akik két kosaras méretével vetekednek, mondtam, hogy talán nem ez a megfelelő közlekedési eszköz. Jól tettem, mert cserébe kigurultak ezzel a tankkal, hogy akkor vigyem inkább az Equinoxot, felár nélkül.


Deal! Ez volt az első olyan autó amelyben elférek, juhú. Nagyon tetszett, leszámítva a középkonzolt amit Pirx kapitány is megirigyelhetne, de ne hasogassunk szőrszálakat. Az autópiac viszont elszomorító volt. Elnyütt, rozsdás autók, volt amelyiken konkrétan át lehetett látni, viszont legalább drága volt. A jó vételek pillanatok alatt elkelnek a craiglist-en, szóval észnél kell lenni.
De legalább a kilométerórapörgetés nem megy olyan szinten mint otthon. Minden autó rendelkezik egy VIN számsorral (Vehicle Identification Number), amellyel egy csekély összeg befizetéséért bárki lekérheti az adott autó adatait onnantól, hogy legördült a gyártósorról. Hány tulajdonos, volt-e sérülés, szervízintervallumok, regisztrálás időpontjai. Persze trükközni ezzel is lehet, de azért az esetek nagy részében megbízható.

Az autókereskedők pedig itt is autókereskedők, idéznék is egy könnyed dialógust szombatról:

-Tudna mutatni listát az autók áráról, kérem?
-Nincs ilyen lista
-Akkor megmondaná mennyibe kerül a Honda?
-hogyne
majd elővette a listát a zsebéből.

Most komolyan, Te vennél tőle autót?