A tegnapi flow fájlok értékelése után este egy gyógysörrel hoztuk helyre a "well-balanced lifestyle"-t, hiszen mostanában annyit dolgozunk, hogy kezd az ivás rovására menni. A mai meccsre való tekintettel az egyetem körül minden kocsma szinültig megtelt narancssárga idiótákkal (a hivatalos Syracuse mez), így egy távolabbi kricsmiben terveztük bedobni a malátabambit. Nem akarom bő lére ereszteni, így néz ki kívülről:
És így belülről: Ne tévesszen meg, hogy kísértetiesen hasonlít egy templomra, mert az. Na most valljatok színt...
Reggel labmeeting, ezért a 6:30as napsugarak nem őszinte mosolyt varázsolnak arcomra. A tegnap esti html kódfejtés még mindig zakatol az agyamban, de rájövök, hogy nem a webprogramozás lesz az első dolog amihez nem értek. Készülődés közben tényleg felébredek, és "kulcs-pénztárca-ellenőrző" szentháromság után be is húzom az ajtót. Az ébredező városon keresztül most Patti Smith énekel, közben azon morfondírozok, hogy Amerika lakosságának 9o%-ának kezébe valakik reggelente forró pléhbögrét cuppantanak, hogy azzal fixen egyensúlyozzanak munkába, mint valami életnagyságú LEGO emberkék. A kórházba érve 2-3 helyen kell felvillantanom az ID kártyám, hogy elhiggyék, én nem doktort játszom, az vagyok. A bubbleroom*-ba betoppanva forró kávé (regular/d-caff), narancslé, és egy muffin-bagel hegyomlás fogad, mint teljesen általános csoportmegbeszélés-kellék, valamint Ricardo, aki már prezentálja is, hogy a milyen sejt milyen fehérjékkel, milyen dolgokat művel. Belemerülök az előadás alapjául szolgáló cikkbe, néha-néha felkapom a fejem, amikor a népek azon vitatkoznak, melyik betű, melyik aminosavnak felel meg, közben kezembe kerül a jelenéti ív, amit kedvem lenne "Dr Alanin Aszparaginsav született Alanin Metionin" névvel aláírni, de nem teszem, hátha még tréfának gondolnák:-D De már teljesen máshol járok, a középső laborban már 7 előkészített páciens vár, ez sajnos azt jelenti, hogy a hagyomány szerint hétszer kell elmondanom:
"forgive me my little friend, I am a terrible, terrible person"
Egy órával később már 7 lépszuszpenzióval a kezemben készülök a sejtszámoláshoz. Közben persze brainstorming, utolsó pillanatban változtatások, de a 4 órás stimuláció elméletileg elég arra, hogy teljesen új festési kombinációt dolgozz ki (nem elég) még ezt is, azt is meg kellene mérni, így a tesztcsövek száma 36-ról sitty sutty megduplázódott. A stimuláció lejár, elkezdődik a 6 órás protokoll, kezdve a sejtfelszíni receptorok festésével 65 csőben, majd fixálás, permeabilizálás, és jöhetnek a intracelluláris mókák. 12 féle ellenanyagot használok, a hüvelykujjam a pipettától már csak digitálisan működik, lehet hogy mégis péknek kellett volna mennem? cipó?kalács? hipp hopp már itt is az este 8, amikor legfoglaltam a flowt. Vicki megértően nyugtázza, hogy az utolsó ember a mai napon tényleg megjelent, és nem neki kell lekapcsolni a készüléket. Gyakorlott mozdulattal cserélgetem az optikai szűrőket, és ezredjére is elmosolyodom a réges-régi jótanácson:
"Don't look into the laser, with your remaining eye"
A 72 cső lefuttatása 8 csatorna kompenzálásával szűk 2 órába kerül, ami után a készülék 3o perces leállítási protokollja már csak sétagalopp. Már nem nézem az órát, amikor bekapcsolom az UV lámpákat a fülkékben, és leoltom a villanyokat. 12 órás kísérlet, és egy gyönyörő interleukin szignál a jutalmam, ami elődömnek egyszer sem sikerült az elmúlt években. "Ez jó mulatság, férfimunka volt".
majd' 1o hónapja koptatom Syracuse utcáit, lassan itt az ideje döntést hozni, hogyan tovább. Rengeteg mindent nem láttam még nyilván, és még szeretném bepótolni. Ugye aki Amerikába jön dolgozni, nyilván fel van rá készülve, hogy tényleg dolgozni jön. Ez sajnos azzal jár, hogy a szabadidőd szinte nulla. Rengeteg mindent tanultam itt, és csak most látom mennyi mindent lehetne még, hiszen ebben a szakmában nincs olyan, hogy "na akkor készen vagyunk", az alkotó nem pihen, mert mindig újabb utak, újabb rejtélyek (scientific mysteries :-D) jönnek elő. Persze most már fél kézzel kicsontozok egy egeret, lazán lefuttatok egy 16 szinü citometriát, csukott szemmel gélelektroforizálok, GFP-t termeltetek Jurkatekkel, térbeli sejtképeket analizálok fejenállva , meg hasonló mókák, de mindig van tovább. A tempó sem nagyon enged lazsálást, most kedd estéről szerda reggelre kellett kísérletet tervezni, napközben megmérni, estére kiértékelni. Ismeretlen fogalom a "majd holnap", mert megvan minden:bármilyen szinű fluoreszcens antitest? kétezer dolláros bead assay? itt van a hütőben. ha nincs, akkor rendeld meg "Overnight" kiszállítással. Közben persze előjön a honvágy néha. Ami persze kicsit túlzás, mert gyakorlatilag félig Magyarországon élek: Reggel megnézem a Tények Délbent :-D, munkába menet Tankcsapdát hallgatok, magyar hírportálokat olvasok, én is izgultam Csikósért, hogy elhozza az immár meggyürt 48 éves Mercedest Svédországból, csirkepaprikást főzök, áprilisban elmegyek szavazni, magyarul álmodom. Persze az időm jelentős részében magyarul beszélek a diszlokátor kollégáimmal, akikkel vállt váll vetve próbáljuk terjeszteni azt a magyar laborkultúrát, amit évek alatt tanultunk, és szoktunk meg. Hogy egy sterilfülkét úgy hagyok ott, ahogy odaültem (tisztán, sterilen), hogy nem pazarolom a vegyszert, hogy vigyázok a PCR-ra , mert tudom milyen érték. De ahogy mondani szoktuk: nem mindenkit mi csináltunk:D Közben próbálom megfejteni hogy mi folyik otthon. Hogy hogy kerülhet egy 4o dolcsis Columbia bakancs 7o ooo forintba mire hazaér? de hagyjuk is, mert még valami politikai örvénybe kerülnék, és megfogadtam, hogy ez a blog nem lesz szintere ennek.
Beszéljünk inkább sikertörténetekről.
A dIREKT zenekar amely idén lesz 1o éves, és melynek egykoron én is oszlopos tagja voltam (hüpp), a zenekar, amely annyira karmikus volt, hogy a ritmusszekció tagjai egy napon születtek (hüpp-hüpp), valamint David egy számot is írt nekem, miután eljöttem (hüpphüpphüpp) új énekessel és új basszerossal kiegészülve debütáltak a Zappa kávéházban Március 14-én , a következő húrmorzsolás pedig április 3-án lesz a Delíriumban. A dolog pikantériáját az adja, hogy az énekesi poszton az ir Conor McSharry angolul edukál. Szóval ha tudsz menj el, és nézd meg őket. Én sajnos nem tudok, mert New Yorkban a nagykövetségen élek majd szavazati jogommal, (tudom, szar nekem) de lehet, hogy majd élőben jelentkezem a Time Squareről:-D A postaláda újra üzemel, szóval ötleteket, kívánságokat, és a liverpooli olvasó jelentkezését örömmel várjuk. Addig Tamásnak és a debreceni klubnak küldöm az alábbi számot egy szezonindító gumiégetéshez az Alabama Thunderpussy-tól, ami joggal érdemelte ki nálam a "második leghülyébb amerikai zenekarnév" titulust( közvetlenül az Atomic Bitchwax után:-D)
Széles utat, ingyen benzint, papírrendőrt, gumifákat!
Értesítem, hogy az országgyűlési képviselők 2o1o. évi általános választásának 1. fordulóján Amerikai Egyesült Államok New York településén működő külképviseleti névjegyzékébe felvettem,...
Természetesen szombatra is akadt munka, Ptx injekciót kellett adnom 16 szőrős páciensnek, ami után a kicsit eresztő anasztézia rendszernek köszönhetően enyhén kábultan, de jókedvüen indultam útnak a felvonulás felé. Szent Patrick napja itt nem számít munkaszüneti napnak, de jelentős esemény szerte az Államokban, és mivel filmen már rengeteg ilyen felvonulást láttam, izgatotva vártam, hogy élőben is lássak egy ilyet. Zöld színek kavalkádjában úszott a város, és mindenki a Salina st felé tartott, hogy végignézhesse a parádét. Pont időben értünk oda, amikor megszólalt az ágyú, ezzel jelezve, hogy a parádé elindul. Bár valószinűleg ezt mindenki tudta, rajtam kivűl így csak én rezdültem össze, meg az összes rendőr, aki a tömeget figyelte, no nekik sem lehet könnyű dolguk. Meglepő volt, hogy Syracuseban legalább 4 ír tánciskola van, akik ki is hozták a tanitványokat, hogy a csontig hatoló szélben is végiggalopozzák a várost északtól délig. Voltak politikusok, akik megafonból osztották az észt, kadétok, veteránok, tűzoltók, rendőrök, motorosok, civil szervezetek Egész jól bírtuk az időt, ami egyébként az utóbbi napos időjáráshoz képest meglehetősen hideg volt, de két órával később úgy döntöttünk itt az idő egy igazi ír Jamesont felszippantani a mai napra kiadott gyönyörű alumínium palackos Bud Lighttal, szóval a Kitty Hoynes kricsmiben találtunk menedékre, ahol a hideg sör, forróvérű vörösek, és pattogós élő ír muzsika hatására sikerült pillanatok alatt szétcsúszni. Rövid nap volt:-D .
És így belülről:
Ne tévesszen meg, hogy kísértetiesen hasonlít egy templomra, mert az.
