Pár héttel ezelőtt kaptam egy intézeti e-mailt, hogy alattunk a kórházban feltünt az első hivatalosan regisztrált H1N1 páciens. Ezért a kórház, az összes alkalmazott számára kötelezővé teszi az oltást, plusz karantén a gyanús betegeknek, plusz kéz-sanyizálókat (hand sanitizer) szerelnek fel mindenütt, plusz tegyük a szánk elé a kezünket (állandóan?), valamint aki tüsszenteni akar, az jobban teszi, ha befelé csinálja.
Ámérika bázze, szabadság van, egyenjogúság van, édzs van, en van.
Sokat tanakodtunk, hogy mi legyen ezzel az oltással. Személy szerint én nem vagyok hive ezeknek, nem is sokszor kaptam oltást, mégis milyen szép nagy ember lett belőlem. Tudom, vannak szájról szájra járó történetek a mellékhatásokról, de ezek nagy része alaptalan. Aztán mivel számot vetettem, hogy napi 50-60 ml vért veszünk le, és dolgozunk fel különböző betegektől, ezért a "direct patient contact" az én esetemben eléggé felszorzódik. Plusz nemsokára hazamegyek, és nem szivesen vinnék magamban semmi kellemetlen szuvenirt.
Ezért elbaktattunk a Jacobson Hall-ba, hogy ledöfjenek, keményen és durván. Mégsem igy történt.
Az oltásokat 16:00-ig osztogatták, ezért taktikusan 16:05-re érkeztünk. Még a kezünkbe nyomták a form-ot, hogy töltsük ki -de gyorsan! - , és várjunk itt amig keritenek valakit, aki beolt. Mert ugye délután 4-kor fecskendő elenged, kabát felvesz, és csá.
Gyorsan kitöltöttem, beixeltem mindent, még a "nem vagyok terhes"-t is, nehogy ezzel menjen az idő. Majd megjött Uhura hadnagy, és kacéran közölte kövessem a hármas vizsgálóba. És én követtem, közben már dobáltam is le magamról a felesleges göncöket, dzsekit, inget, majd behúzott hassal, megfeszitett tricepszekkel felkináltam magam, bizva abban, hogy hamar túlesünk rajta, még mielőtt megfulladok az oxigénhiánytól. Nagy fekete szemeivel rámnézett, és mondta: "ez szükségtelen".
Mivel messzeföldön hires vagyok gyors helyzetfelismerő képességemről, és felkészültségem most már az orvostudomány majd minden szegletében több, mint kielégitő, profeszionálisan visszakrédeztem:
"öööö......mi?"
"Nem szükséges a ruhát levenni, ez egy I. N. vakcina lesz"
Háhá, rajtam nem fogsz ki. Én, aki egereket oltok minden nap i.v. (intravénásan), i.p. (intraperitoneálisan), és sub-q (bőr alá), nekem te nem tudsz újat mondani. Ezért megőrizve a hideg vérprofizmust, lezseren visszakérdeztem:
"most komolyan.......mi?"
"Intra nazális (NAZÁLIS, bázze!) vakcina lesz, kérem lélegezzen mélyeket". Megsemmisülve ültem a széken garfield-os atlétámban, végignézve, amig ez a fekete tündér 2x100 mikroliter vakcinát fecskendez orrlyukaimba. Ezzel meg is volnánk, az ID kártyámra kaptam egy lila matricát (ezzel jelezve a beoltást) és "we are all set!"
Igy ma azt is megtudtam, hogy én tudom legkönyebben kellemetlen helyzetbe hozni magam :-D
Kábe egy hónappal ezelőtt a fejemet csapkodtam, hogy lemaradtam egy Down koncertről Rochesterben, igy gyorsan csekkoltam, hogy ha már Syracuseban nem él a rákendról, akkor hol máshol. Akkor bukkantam a Metallica honlapján a két novemberi koncertdátumra Buffalo-ban , illetve Albanyban (igen Syracuse a kettő között van, tehát rajtunk csak átutaznak a srácok) Hosszas tanakodás után a buffalo-i koncert mellett döntöttünk. Megbeszéltük, hogy én szervezem az autót, és hogy meglegyen a kezdőrugás az útra, megpróbálok kibérelni valamit, ami odab@asz. Egy pick-up truck-kal szemeztem, de mivel csak 2 személyes volt, mi pedig hárman voltunk, nem lett volna ildomos valakit a platóra küldeni az autópályán 3 órára, két okból: 1, november van 2,nem egy kilencvenes évekbeli tinivigjátékban szereplő kalifornai tinédzserek vagyunk akik a tengerparta mennek strandröpizni.
"Akkor elvinném a feketét" felkiáltással aláirtam a kölcsönzőnél a papirokat és pár perccel később már reptettem is a West Genesee-n, hogy felvegyem a többieket ezzel a döggel: Egy veszett erős, szép nagy, 3,5 literes Chevy Impala. Egy jellemzó részlet: bedobtam a fényképezőt hátra, ami a csomagtartó végébe csúszott, úgy tudtam csak elérni (én!), hogy egyik lábam sem volt a földön :D Felvettem a többieket, majd V6 vugyvugy-al felkanyarodtam a 81-esre. GPS-t vittünk, és nagy hasznát vettük, mert bár autópálya köti össze a két várost, az autópályák kereszteződésénél kialakult spagettikben ember legyen a talpán, aki kiigazodik. Rochester után jött az első pihenő, és mivel meg is éheztünk, bágyadtan beálltunk a szénnémosott-metallicapólós sorba. Az egész parkoló a koncertre tartott, minden asztalnál hosszú hajú rockerek nyomták a kergeburgert. Egy gyors vacsora után, visszakanyarodtunk, hogy nehogy egy percet is késsünk az eseményről. Mivel a 95.7 rádióadót elhagytuk, igy Backstreet boys-ra kellett Metallica koncertre mennünk, mert annyi időnk (meg eszünk) nem volt, hogy kiirjunk egy cd-t. A csápolás igy sem maradt el :D 7 előtt nem sokkal be is futottunk Buffaloba, ami igy sötétben sokkal nagyobbnak tünt mint Syracuse :D A HSBC Arenat is hamar megtaláltuk, és a körülötte lévő hangulat azonnal ismerős volt. Tömött kocsmában headbangelés, limuzinok, a parkolóban kisebb-nagyobb csoportok készülődtek a megmérettetésre, ki teherautóplatón táncolva, ki szimplán V8 túráztatással. A bejáratnál hamarosan szembesültünk a sorral, ami ránk vár, és már temettük is az előzenekarokat. Azonban megdöbbenésünkre a sor egy gyalogos ember tempójával haladt, igy hihetetlenül gyorsan bejutottunk, le a kalappal a szervezők elött. Bár én még szivesen hallgattam volna egy kicsit a sor mellett álló, megafonnal kezében hadonászó öltönyös balfaszt, aki meg akart győzni, hogy ha bemegyünk, akkor a sátánt imádjuk.
A közel 20000 főt befogadó aréna megdöbbentő méretekkel rendelkezett, percekig csak álltunk, és csodáltuk :-D Még nem mentünk be, kint a folyosón iszogattunk, és figyeltük mégis milyen az átlag amerikai Metallica rajongó. Nos az átlag rajongó 50 éves. Ez azt jelenti, hogy 0-tól 100 éves korig (igen, volt kismama is) apukák kisfiukkal egyen-metallica pólóban, komplett családok nagymamával bezáróan minden korosztály ott volt. Beszélgettünk, hogy vajon mi is el fogjuk-e vinni a srácainkat az akkor már lehet hogy nekünk csak statikus zörejnek hallatszódó koncertre. De mivel drága jó apám elvitt tizenévesen Deep Purple-re, igy ez valószinőleg egy örök körforgás :D
Két felejthető előzenekar volt, egy glam-es szükgatyás kalapos nyálparádés, és egy sikitós-hörgős kibelezős. Ezalatt én megpróbáltam a helyünkön ülő, közel másfél kilónyi arc-piercinget viselő hölgyeményt rábirni, ugyan, üljön át. Miután nagy nehezen megpróbálta elmondani, hogy az ő helyén is ülnek ( igen, a nyelvében volt még egy fél kiló), de azok is azért ott, mert az ő székükön is más ül. Az egész kezdett valami óvodai székfoglalóra hasonlitani ,mig egy rendező oda nem jött és a rossz helyen ülő elkeveredett nyugdijas-csoportot (komolyan, nem vicc!) átkisérte a szomszéd szektorba, ahová a jegyük szólt. Jött a behangolás, és hasonlóan jártunk mint 2007-es TOOL koncerten a Szigeten. Lementek az előzenekarok (bevallom a nevükre sem emlékszem) akiknek egész jó hangzásuk volt, és elég hangos is volt, de amikor az egyik road felment és berúgta Lars dupla lábdobját, abban a pillanatban állt meg a szivünk, és a dobhártyánk vette át a funkcióját. A basszusgitárnál leesett a szőr a kezemről, és igy vesztettük el további testrészeinket és váltunk kifacsart citrommá, pedig még el sem kezdődött. A szinpad 360 fokos volt, középen forgó konzolon állt a dob, a szinpad felett pedig a lemezboritót idéző 8 koporsó lebegett. A büféknél korábban ezt a felirtatot láttuk : " A Metallica kérésére a sör árusitást 8:50kor felfüggesztjük". Ebből megfejtettük, hogy 9kor várható a kezdés, és igy is lett, 9 után nem sokkal a hires S&M intro után megérkezett a szivdobbanás, amely nyitja az Death Magnetic albumot. Vaksötétben ment le az elsö szám a "That was just your life" amit lézershow-val füszereztek, amitől inkább éreztem magam egy apagyi diszkóban, mint Metallica koncerten, leszámitva, hogy ott valószinőleg nem kereseném leszakadt, és elgurult fejem a sorok között. A második számnál már rendben voltak a dolgok. Energikus, pörgös volt az egész koncert, minden szám 1.2 szeres sebességgel ment, nem vicceltek a fiúk, megvolt a póver. Kellemes meglepetésként végigkisértük a Metallica diszkográfiát, lejjebb talán ott lesz a setlist. Hetfield hozta a hergelős hangulatot, Hammett nagyon jól kente a szólókat, Trujillo hozta a már-már jeligévé vált kosaras, térdzoknis lépegetést, Ulrich pedig legalább háromszor sértődőtt meg a közönségre:-D, tehát mindenki tette a dolgát.
Szemezzünk most a mai napon feltöltött videókból, azoktól a szerencsésektől, akiktől a bejáratnál nem vették el a kütyüket. Volt "One" iszonyú pirotechnikával, lángfestéssel: . . "Master of puppets" lézerrel, amit mellesleg mindenki kivétel nélkül üvöltött (amely velem egyidős....lenne, ha 23 éves lennék :-DDD)
"Nothing else matters", és persze az örök "Enter Sandman"
Lent a szoritóban, ahová persze leghamarabb fogytak el a jegyek meglepő rend uralkodott. Később láttuk miért. Amint kialakult egy pogó, öltönyös emberek jöttek be zseblámpákkal, és a rendbontókat(?) kitessékelték. Igy az első sorok csak szolid villázásban bontakoztak ki. Amit azért nem értek, mert ébredtem én már TCS koncert után talpnyommal a hátamon, mégse szóllt ránk senki :-D Voltak meglepő dalok, mint a No remorse, Creeping death, Damage Inc, stb. Egy perc megállás sem volt, már mi sem birtuk, nem tudom, ők hogy birták. A visszataps után jött még egy két klasszikus, majd Hetfield megkérte a szervezőket, kapcsolják fel a lámpákat, hadd lássa Buffalot, és hogy kiszúrja ki az aki nem énekli az utolsó számot, ami nagyon egyszerü lesz, mert három rövid szó kell: "Seek and destroy" Már állva tapsolta őket mindenki, amikor elkezdődött a búcsúdal és fekete strandlabdák szállingóztak le a tetőről, hogy őrületes foci vegye kezdetét a zenekar és a közönség között.
Ennyi volt, szinte észrevehetetlenül eltelt a bő két és fél óra. Még végignéztük, amint beszórnak néhány kiló pengetőt, és dobverőt, majd fájó szivvel búcsút intettünk a zenekarnak. Hazafelé megint kiálltunk egy pihenőnél, hogy beállhassunk pipilni a szénnémosott-metallicapólós sorba :-D Hajnal háromkor parkoltam le, és édes emlékekkel zuhantam az ágyba.
A videók nem tudom meddig lesznek elérhetők, de nézzétek, hallgassátok, és kommenteljetek rákendról!
Setlist
1. That Was Just Your Life 2. The End Of The Line 3. Creeping Death 4. No Remorse 5. One 6. Broken, Beat And Scarred 7. Cyanide 8. Sad But True 9. Turn The Page 10. All Nightmare Long 11. The Day That Never Comes 12. Master Of Puppets 13. Damage Inc. 14. Nothing Else Matters 15. Enter Sandman
16. Blitzkrieg 17. Phantom Lord 18. Seek & Destroy
