Little Italy

Zombie walk

"Persze, a hülyeség, arra van eszetek!"

Pár hete már reklámozza a kedvenc rádióadóm a 95X (hallgasd te is!) ezt a rendezvényt. A lényeg, hogy zombinak öltözve kell végigmasirozni a városon, és ha minden igaz ez világrekordkisérletnek indult, ami valószinu nem lett az. Mennyire unatkozhatott az, aki ezt kitalálta. Persze mivel a hülyeségért mi sem megyünk a szomszédba, nem is volt kérdés, hogy ott a helyünk. Előtte való nap egereztem, lép- májkivétel, perfúzió (most már sajátkezüleg) szóval az alaphangulat megvolt. Vettem müvért (pedig az igazival se lett volna gond. elhiheted), hátha jól jön még alapon. Gondoltam nem mázolom magam össze otthon, mert ilyenkor szokott az lenni, hogy felöltözöl, aztán amikor megérkezel, akkor derül ki, hogy senki nem öltözött fel a farsangi bulira rajtad kivül. Arról nem is beszélve, hogy vettem már cigit éjjelnappaliban Superman jelmezben. Persze akkor volt velem egy bohóc is, igy nem volt olyan feltünő:-D
Szóval müvér a zsebben, kulcs a zárban, indulás. A Clinton Square-en bevártam a többieket, mivel én lakom legközelebb az Armory Square-hez, ahová meg lett hirdetve a buli. Az első utcában nem találtunk senkit. Már-már megörültünk, amikor két csoszogó alak jött szembe, de közelebb érve derült csak ki, hogy egyszerü nyugdijasok.
Viszont nem kellett sokat várnunk, amig a következö sarkon szembejött egy menyasszony, akinek félig le volt tépve az arca. Követte egy csurom véres nővér és egy doktor. Eszméletlen jelmezek jelentek meg. A buli ugy volt meghirdetve, hogy bizonyos időpontok voltak megadva, bizonyos kocsmákkal, hogy ott a magányos zombik találkozhassanak. A csapat amint megérkezett egy kocsmához roppant zombis módon elkezdték verni az ablakokat. Tisztára mint egy filmforgatás. Volt aki agyat rágcsált, volt aki levágott kezet. Mivel mi is megéheztünk betértünk egy kis pizzériába, hogy együnk egy Calzone-t (ejtsd: "kalzon"...aha, a Porsche meg "pors" hihetetlen!!).

Teljesen megszokott volt ma, hogy a szomszéd asztaloknál véresszájú bohócok, hátbaszúrt élőhalottak, kútból-kimászott-vizeshajú kislányok nyammogtak a pizzájukon. Egy hapsiról, aki az asztalra rádölve aludt nem tudtuk eldönteni, hogy ő most halottat látszik, vagy csak szimplán"elhajlott", de jól kente az öreg:D Egy nő, aki éppen a pizzáját hozta ki megcsúszott a lépcsőn, és frankón lefejelte a székét. Miután mindenki odapattant hozzá, a legnagyobb probléma az volt, hogy megkülönböztessék a mü-vért az igazitól. Szerencsére komolyabb baja nem lett.
Ihletet kapva én is kipattantam a mosdóba, hogy arcomra mintegy kettő kötőjel három deci mü-vért applikáljak. Mivel öltöztem már összevert fejü bőrdzsekis BKV-ellenőrnek, egy filmes-farsangon, igy mondhatni gyakorlott mozdulatokkal tettem fel a make-up-ot. Egy nő közben rámnyitott, majd miután ránéztem, felajánlotta, hogy hiv mentőt. Igy indultunk neki ujult erővel az éjszakába. Miután kiléptem az ajtón V-alakban nyilt szét előttem egy társaság. Talán túl jól sikerült a maszk:D Az est további részét halálhörgések közepette töltöttük el, egy két Margarita társaságában. A nagy össznépi vonulás valahogy elmaradt, a zombitársadalom különböző kocsmákban darabolódott fel. Persze rengeteg szervezés volt benne, egy fodrászatban például hivatásos tetoválómüvészek álltak sorban, hogy az utca emberét 20 perc alatt tényleg zombivá maszkirozzák (nem tetoválófestékkel!). A világrekord igy elmaradt, de azért nem felejtjük el ezt az estét sem. Videók alant:

Green Lakes

Az előző hétvége három napos volt, abból kifolyólag, hogy hetfőn 517 éve egy csóka azt hitte Indiába ért, igy az itt élőket "Native Americans" helyett indiánoknak nevezte el. Megesik az ilyen. Hogyan is kell ünnepelni amerikai módra egy ilyen eseményt? "Columbus Day Sale!" Vásárolj, vásárolj!!!

Mivel Obama béke-Nobeldijat kapott, ez többek szerint azt jelenti, hogy kemény telek jönnek (természetesen teljesen tudományos alapokon). Nekem pedig téli cuccokra volt szükségem, igy fel is kerekedtünk, hogy a Waterloo Outletben töltsem fel téli ruhatáramat. Nem hittem, hogy lesz olyan nap az életemben amit teljes egészében vásárlással töltök, de ez olyanra sikeredett. Egyuttal meg is értettem a plázacicákat, ebben tényleg el lehet fáradni.

Az idő is megjavult, igy meg is beszéltük, hogy a vasárnapi program egy kis kirándulás lesz a közeli Green Lakes-hez. Másnap tehát fitten kipattantam az ágyból, majd bementem gyorsan megnézni, hogy az egereim - akiket már 10 napja beoltottam- megbetegedtek-e már. A kis öcsiknek semmi bajuk nem volt az álmosságon kivül. Volt amelyiket nekem kellett felébreszteni "vizitre" délelőtt 11-kor! Van egy elméletem, mely szerint ezek egész éjjel buliznak, és nappal csak megjátszák, hogy kisérleti egerek. Magam előtt látom, amint az utolsó technikus leoltja a villanyt és kimegy, akkor a mouse-houseban leereszkedik egy diszkógömb , és már indul is a bugi. A sarokban megy a kocka, meg a póker, meg az ereszdelahajam, repülnek a csikkek. No mindegy, szóval álmosak voltak, de egészségesek, igy fogtam a motyómat és az épület előtt csikorogva fékezö Subaruba pattantam, hogy a többiekkel együtt egy kis kalóriát épitsek be az Applebee's-ben. Jó kis hely, igazi amerikai boxos, beülős, "csoki-shaket-iszom-mert-férfi-vagyok" hely. Ebéd után elmentünk a Green Lakes-hez kirándulni. A lenti fotókon látszik, hogy mennyire csúnya környék, például a vizen undoritó barna falevelek úszkáltak, pfejj.

Meglepő volt. Meglepő, hogy Amerika sokmindenről hires és hirhedt. Ha meg kellene neveznem mely ország vigyáz legjobban a környezetére, biztos nem USA lenne az első. De a második sem. Mégis jó volt látni, hogy tényleg vannak helyek, amit megpróbálnak (sikeresen) megőrizni olyannak amilyen. Persze úszni és wade-elni ( ami nem tudjuk pontosan mi, de valami térdig érő vizben való pancsizás lesz) tilos. Teljesen érthető.

Körbesétáltuk a tavat (eközben mondanom sem kell, volt olyan futó aki háromszor körözött le), és csak ámultunk eme gyöngyszemen. Mivel a csapatunk tagja Magyarország legjobb fotósa is, ezért várhatóan lesznek még jobb képek, mert az ő szeme, és gépe valószinüleg többet lát mint én 4 Mpixelben:D 100 %-ban fotosoppmentes képek. A séta közben azon a tuzséri hétvégén gondolkoztam amikor a Tiszában mindig azzal fociztunk, amit hozott a viz: pillepalack, gumicsizma, telekszomszéd... Vagy amikor Gáborral órákig értetlenül álltunk az Eszkálától nem mesze egy eldobott IFA olajszürő előtt, kérdezgetve, hogy "ezt akkor most igy hogy?" Mire ezeket végiggondoltam el is értünk a tó egy addig rejtett öbléhez, ahol mit ad isten már engedélyezve volt a fürcsipancsi. A vadregényes tájnak már nyoma sem volt, helyette megtervezett föveny, mosdók, büfé, Lifeguard-torony. Ennyit az érintetlenségről.