Gyorsan be is fejeztük a munkát és futólépésekkel el is indultunk a Clinton Square-re, hogy megnézzük milyen is itt egy fesztivál. A belépő szerény 10$ volt, (tőlem nem kértek ID cardot, mert már rég nem nézek ki 21 év alattinak) szóval a belépő mellé biztonsági őr átnyújtott egy gravírozott minikorsót. Óh mondom, köszönöm, de a literes korsót preferálom. Aztán jött a felismerés, hogy a fesztiválon ingyen van a sör. Fogjuk fel sör-exponak. Hosszú-hosszú sorokban állnak a sörfőzdék standjai, és mind készségesen töltötték a minikorsókat. Nagyon jó sörök, és tényleg igazi különlegességek is felbukkantak. Mivel tudjuk, a gyors beb@szásnak az a titka , hogy minél több féle italt vegyél magadhoz, így nem is volt csoda, hogy 9 után már mindenkinek értettem az angolját, és az enyém is egyre jobb lett:-D. Közben két színpadon ment a blues és country hamisíthatatlan stílusban. Nagybőgőpörgetés, és hegedűgyilkolás a tér egyik oldalán, a másikon meg súlyosan lassú tempóban üvöltött a G-C-D. Pultról pultra járva lassan elmerültünk az amerikai popkultúrában. Érdekes módon 10:00.00-kor a pultok bezártak (hajszálpontosan), mi még a levegőben úszva rávetődtünk az utolsó standra, aki még nem csomagolta el rekordidő alatt a sörcsapját, és pukk!, véget ért a fesztivál. Mondjuk hál istennek, mert akkora már mindenki talaj részeg volt, ami valljuk be az ingyen sörmérésnek köszönhetően nem is csoda. És holnap kezdődik ugyanitt a New York State Blues Festival.. tudtok élni 'sszátok meg...
2009. július 10., péntek
Get drunk
Ugorjunk akkor péntekre. Mielőtt kijöttem volna, utánanéztem milyen programok is lesznek, ezért már nagyon készültem a pénteken megtartandó Empire State Brewing&Music Festival-ra. Már akkor is furcsának találtam, hogy a mulatság délután 5-től este 10-ig (mivan?) van meghirdetve, és hogy a szórólapra rá van írva " hozz magaddal széket". Na mondom tudtok bulizni. De végül bebizonyosodott, hogy tényleg.
Gyorsan be is fejeztük a munkát és futólépésekkel el is indultunk a Clinton Square-re, hogy megnézzük milyen is itt egy fesztivál. A belépő szerény 10$ volt, (tőlem nem kértek ID cardot, mert már rég nem nézek ki 21 év alattinak) szóval a belépő mellé biztonsági őr átnyújtott egy gravírozott minikorsót. Óh mondom, köszönöm, de a literes korsót preferálom. Aztán jött a felismerés, hogy a fesztiválon ingyen van a sör. Fogjuk fel sör-exponak. Hosszú-hosszú sorokban állnak a sörfőzdék standjai, és mind készségesen töltötték a minikorsókat. Nagyon jó sörök, és tényleg igazi különlegességek is felbukkantak. Mivel tudjuk, a gyors beb@szásnak az a titka , hogy minél több féle italt vegyél magadhoz, így nem is volt csoda, hogy 9 után már mindenkinek értettem az angolját, és az enyém is egyre jobb lett:-D. Közben két színpadon ment a blues és country hamisíthatatlan stílusban. Nagybőgőpörgetés, és hegedűgyilkolás a tér egyik oldalán, a másikon meg súlyosan lassú tempóban üvöltött a G-C-D. Pultról pultra járva lassan elmerültünk az amerikai popkultúrában. Érdekes módon 10:00.00-kor a pultok bezártak (hajszálpontosan), mi még a levegőben úszva rávetődtünk az utolsó standra, aki még nem csomagolta el rekordidő alatt a sörcsapját, és pukk!, véget ért a fesztivál. Mondjuk hál istennek, mert akkora már mindenki talaj részeg volt, ami valljuk be az ingyen sörmérésnek köszönhetően nem is csoda. És holnap kezdődik ugyanitt a New York State Blues Festival.. tudtok élni 'sszátok meg...
Gyorsan be is fejeztük a munkát és futólépésekkel el is indultunk a Clinton Square-re, hogy megnézzük milyen is itt egy fesztivál. A belépő szerény 10$ volt, (tőlem nem kértek ID cardot, mert már rég nem nézek ki 21 év alattinak) szóval a belépő mellé biztonsági őr átnyújtott egy gravírozott minikorsót. Óh mondom, köszönöm, de a literes korsót preferálom. Aztán jött a felismerés, hogy a fesztiválon ingyen van a sör. Fogjuk fel sör-exponak. Hosszú-hosszú sorokban állnak a sörfőzdék standjai, és mind készségesen töltötték a minikorsókat. Nagyon jó sörök, és tényleg igazi különlegességek is felbukkantak. Mivel tudjuk, a gyors beb@szásnak az a titka , hogy minél több féle italt vegyél magadhoz, így nem is volt csoda, hogy 9 után már mindenkinek értettem az angolját, és az enyém is egyre jobb lett:-D. Közben két színpadon ment a blues és country hamisíthatatlan stílusban. Nagybőgőpörgetés, és hegedűgyilkolás a tér egyik oldalán, a másikon meg súlyosan lassú tempóban üvöltött a G-C-D. Pultról pultra járva lassan elmerültünk az amerikai popkultúrában. Érdekes módon 10:00.00-kor a pultok bezártak (hajszálpontosan), mi még a levegőben úszva rávetődtünk az utolsó standra, aki még nem csomagolta el rekordidő alatt a sörcsapját, és pukk!, véget ért a fesztivál. Mondjuk hál istennek, mert akkora már mindenki talaj részeg volt, ami valljuk be az ingyen sörmérésnek köszönhetően nem is csoda. És holnap kezdődik ugyanitt a New York State Blues Festival.. tudtok élni 'sszátok meg...