Kalandozásaink Kulináriában 2: Mákom van!

Kezdjük talán azzal, hogy brit tudósok valószinűleg már kimutatták, hogy karácsony közeledtével a  sejtjeinkben expresszálódik a mák-receptor, amely nagyon bonyolult, eddig feltérképezetlen pathway-eken (helló)  mákbevitelre ösztönzi a szervezetet, főleg beigli formájában. Magam is így vagyok ezzel december közepén, de mivel se mákom, se mákdarálóm (éljenek a tradíciók), de még csak rendes sütőm sincs, így igazi kihívást jelent idén (?, mintha minden évben csinálnék, komolyan) a beigli sütés. A problémák ott kezdődnek, hogy az amerikai konyhában a máknak egy egészen vékony szelet jut, ez pedig nem más, mint a bagel-ek tetején a dísz:

és ezzel a mák szerepe le is zárult. Mivel ilyen csekély mennyiségben kell a háztartásokba (ha egyáltalán van még olyan elvetemült aki otthon süti a bagelt), ezért fűszerként árulják, sáfrány áron.
 Akkor kövessük az alábbi kis útmutatót a beszerzéshez.
Első megálló a Price Chopper (3 mérföld), ahol az egyetlen kiszerelés valóban csak ez:

Ne szomorkodjunk el, keressünk más megoldást ahelyett, hogy 1 kg mákot 17 ilyen üvegből rakunk össze. Ilyenkor jön a képbe az Európai bolt, ahol Szvetlána szerint akár két rossz közül is választhatunk: vagy   konzerv mák-víz masszát veszünk, amely már a dobozon lévő reklámcélú képről sem néz ki bizalomgerjesztőnek, vagy  egy alig (szeptemberben) lejárt lengyel Mak niebieski-val (kék mák) vígasztalódunk.

(fontos: mezőgazdasági boltban semmiképp ne vásároljunk poppy seed-et!:-))

Ha sikerrel jártunk ha nem, Warka Strongot mindenképpen vegyünk, mert még a probléma felénél sem vagyunk, ugyanis tradícionális mákdaráló, mint eszköz nem létezik, ismeretlen fogalom. Ezzel úgy érzem megtaláltam azt a rést, amivel betörhetek végre az amerikai piacra, és sárga műanyag kupakos, piros színű öntöttvas szocreál mákdarálókkal áraszthatom el ezt a kiaknázatlan területet. Szükség törvényt bont, szemes mákból pedig nem lesz beigli, ezért elérhető eszközökkel kell dolgozni. Ugorjunk el a Walmart-ba(6 mérföld)  és 25 dollárért vegyünk egy kis kávédarálót (már lassan 5o dolcsinál vagyunk, ennyiért már Magyarországról is utánnam küldték volna azt a k'rva beiglit, de most már ne adjuk fel!)

amely nagyon sok mindenre jó,  mákdarálásra azonban teljeséggel alkalmatlan. Önnön magában darálva a mákot ugyanis undorító szürke entitást képez, ha közben nem ég le a motor (pilot kísérlet). A trükk azután jön, miután átnyálaztuk Horváth Ilonát (fúj), amely kimondja a mák:cukor töltelék szent és sérthetetlen  arányát, amely 3:2. Így egy kis cselt alkalmazva a mákot a cukorral együtt daráljuk meg (igen Norbi, te is bekaphatod), amely heterogén elegyként már nem égeti le a darálót, és a pilot kísérletben a cukor nélküli mákból képződő trutymó sem keletkezik.
Az eredmény egyébként hihetetlen és tényleg megdöbbentő: az így készült mákos massza az égegyadta világon semmiben sem hasonlít az otthonihoz. Ezért, mivel még karácsonyig van pár nap az eljárást mákos gubán optimalizáljuk!

Egészségünkre váljék!

Pénteki Ördögvilla

Tegnap este megnéztem újra a Prey for Rock and Roll c.  filmet, amely egy lánybanda szívszorító balladája, és amiből ez a dal egész nap a fejemben járt.  Ennek a fiktív zenekarnak a képzeletbeli koncertjén valószínűtlenül én is ott ráznám nemlétező rőzsémet az első sorban a sorozatjunkie-kal együtt: doboknál: Shelly Cole (Gilmore girls), basszer: Drea De Matteo (Joey, SOA, DH), szólógitár: Lori Petty (Prison break, House), és A Száj: Gina Gershon (Rescue me)

Karácsony szelleme

hozzánk is elért...

Legjobb öröm...

Jómagam régóta (közel másfél éve) foglalkozom behatóbban az amerikai sörök feltérképezésével. A kinálat azonban annyira széles spektrumon mozog, hogy ezalatt az idő alatt sem tudtam mindent kipróbálni, ezért  megkértem két fiatal partiarcot, hogy állitsák össze kedvenc söreik listáját. Ladies and gentlemen,  ime a nagy (tehát 2 ember véleményén alapuló) amerikai top sörök listája, csakhogy lássuk, a Budweiseren túl is van élet.

Brandon (24):

1. Victory Storm King Stout: 

Magas alkoholtartalom, sötét, sima, gazdag izvilág

2. Yuengling Lager:

Az egyik legrégebbi sörfőzde Amerikában, lágy, egyedi iz. Olcsó, de minőségi sör.

3.Landshark Lager:

Sokkal könnyebb és lágyabb is az előző két sörnél.

4. Magic Hat +9:

Enyhe barack iz (alig érezhető, de ott van), alkalmi sör , alacsony alkoholtartalom, borostyán szin, lágy íz.

Zach (24):

1. Sam Adams Boston Lager:

 Ez a sör egy nagyon tiszta maláta izzel rendelkezik, amelyet egy csipetnyi komló kisér. Nagyon bársonyos izvilággal, és nagyszerű borostyán szinnel rendelkezik. Minden alkalomra megfelelő. Steakhez, csirkéhez, vagy malacsülthöz egyaránt ideális.

2. Harpoon IPA:

Kesernyésebb komló izzel rendelkezik, az év bármely szakában ajánlott.

3. Dogfish Head 90 minute IPA:

Erős komló iz, kilóg a sorból, hiszen nagyon erős sör.

4. Rogue Brewery Black Magic Stout: 

Fajsúlyos, nehéz sör, jó maláta iz.

4 nap

Snowmobile

Kawasaki ZX 1400 Ninja :          13 599 $

Nelson Rigg ponyva :                             16 $
Összeszorult szív:    megfizethetetlen

UPDATE:Felkerült a ponyva!!, második éve nézem ezt a mocit esőben, hóban, fagyban, és a poszt után egy nappal fent van a ponyva. Lehet hogy a szomszédaim is olvasnak?

Újabb finálé, újabb gyöngyszem

In memoriam EPS '06

Gdansk-i sorstársaim! Ezt  lőttem ma az európai boltban. Fel is vásároltam a teljes készletet (tehát mind a két darabot).

Morzsoljunk el egy könnycseppet és gondoljunk a balti tenger forró hullámaira, a málnás sörre, a lekváros sztrapacskára, és a nedves gatyákra. "Com' in mah dear, and rest yo' soul"

fenékig!

Könnyed karika délre

Múlt héten a Márkiban  ki kellett cserélni egy tömítést, ami nem volt egy drága alkatrész, de viszont a vele járó 4-5 munkaóra annál inkbb. Így miután a szervízben kifizettem egy kisebb indiai falu éves GDP-jét, elhatároztam, hogy a nagy connecticut-i túra előtt csinálok egy tesztvezetést délre, és egyben kipróbálom az új Garmin GPS-t is. Szombat reggel lecsekkoltam a hűtő- olaj- váltó- ablakmosó folyadékszinteket majd be is vágtam magam a bőrfotelbe és uzsgyi. A legtávolabbi (mutató)ujj volt a cél. Bár azt hiszem ez kicsi magyarázatra szorul. Upstate New York egyik nevezetessége, a "Finger Lakes", amely 5 párhuzamos tavat  jelent és ujjakra hasonlítanak.

A táj nemcsak szépsége miatt híres, hanem adottságai tökéletesek a szőlőtermesztéshez, ezért ez az állam legnagyobb borvidéke is. Innen jön a Glenora, és az olyan helyi kuriózumok, mint a "Nágiz" pincészet, amiről egy bulin meséltek.  Igen, pár óra alatt esett le  nekem is: a Nagy's pince bezony magyar. Visszatérve, a Seneca tó volt a cél, és annak déli csücske Watkins Glen. A 9o-es autópályán nyugatra indultam a geneva-i leágazás felé.

A legnagyobb megengedett sebességre, 65 mph-ra (104km/h) állítottam a tempomatot és hallgattam a V8 duruzsolását, amely esküszöm szebben szól mióta elhoztam a szervízből. Azért érdekes, hogy valóban itt Amerikában vannak a legnagyobb lökettérfogatú autók, a sebességhatár ennél pedig sehol sem nagyobb tudtommal. Mivel óriási motorok viszonylag alacsony fordulattal képesek tartani ezt a tempót, ennek köszönhetően egy 100 000 mérföldet futott használt autóra itt még azt mondják, hogy "low miles" és van is benne igazság. Amikor ezen tűnődtem mellém is ért egy Ford Super Duty, amely hat gumin gördül és akkora lószállítót húzott, amibe két gyapjas mammut is belefért volna lapjával, az első kereke fölött, amivel épp farkasszemet néztem pedig büszkén hirdette a kis ezüsttábla: 6.7L HEMI V8. Kicsire nem adunk :-)

A Garmin 6 perces késést jelzett forgalmi dugó miatt (na nem mintha nem lett volna mindegy mikor érkezem), és láss csodát, egy pár mérföld múlva tényleg lett egy kis torlódás a fizetőkapuk miatt. Kicsengettem az útdíjat, ami 2 dollár volt, majd  befutottam Genevába ahol megálltam  nem elszívni egy cigit a tóparton.

 

Továbbindultam a tó mentén délre a 14-esen, bár útközben egy kicsit elbizonytalanodtam a Garmin képességeiben, mert kirakta Drezdát a térképre. Én meg azon morfondíroztam, vajon hol aludtam el és léptem át az Óceánt, de tényleg ott volt, semmi kétség el is mentem mellette. (Bár nem tudom Geneva után mit vártam)

Elértem Watkins Glent, hogy megnézzem a hasadékot, amit már régóta terveztem. Pechemre az alsó ösvényt épp karbantartás miatt lezárták, de felülről még meg lehetett nézni. Amikor felértem két dologra jöttem rá, egy: nem vagyok formában, kettő: felülről is fantasztikus látvány. A hasadék tényleg nagyon keskeny és mély (bár igaz, egy hasadéktól nem is várok el többet) néhol az 1 métert sem éri el, viszont gyönyörű ösvényeken körbejárható, de ez egy tavaszi bejegyzés témája lesz :-)

Tovább indultam Ithaca felé, ha már itt vagyok megnézem a Cornell egyetemet, ami ha minden igaz most a 16-ik legjobb egyetem a világon. Nem sok mindent láttam belőle, mert akkora dugó fogadott, hogy nem jutottam előre egy centit sem, így egy merész huszárvágással a Point of interestben megtaláltam a Buttermilk vízesést, és elindultam megnézni. Jó választás volt, ez a vízesés is gyönyörű, nevéhez méltóan tényleg mintha író (buttermilk) folyna le a sziklákon, azonban az ösvények itt is le voltak zárva.

Mivel már esteledett, ezért elindultam visszafelé a 37-esen Auburn felé, amely viszonylag csendes, kanyargós útnak számít, néhol hosszú egyenesekkel, tehát ideális egy igazi tesztúthoz. A Márki rezzenéstelen arccal tette a dolgát,  nagyon jól ment, a klasszikussal élve: "befekszik, mint cica az ágyba" :-). Auburn után egy enyhe erőcsúsztatással ráfordultam az 5-ös útra, amely tulajdonképpen hazáig visz.  Hálám jeléül még elvittem egy wax-al egybekötött premium mosásra, mert megérdemelte az Öregúr. Készen állunk!

Pénteki Pokol Angyalai

Több évtizedes időutazás a majomkormány, a mogyorótank, a berugókar és virsligumik hőskorába a Hell's Angels idegenvezetésével. Szinte érzem a 87-es REGULAR naftát, a bagóban pácolt whiskey-párás baritonokat, meg az oroszlánszagú bőrmellényeket :-)

-

-