Májusi mókázások

Végre megtaláltuk a törzshelyünket. Mac's Bad Art Bar nevet viseli, és bár a weblapján erősen késdobáló jellegü helyre számítottunk, ahol a zenekar drótkerítés mögött játszik, de kellemes csalódás volt. Tökös, kemény hely, teljesen rendben van, kör alakú pult, színpad, előtte dühöngő, (ahol általában csak bólogatnak), extrovertált WC kabinok (mivel nincsenek ajtajai így akár egy könnyü csokizás közben is ördögvillázhatsz a színpad felé :-). Este a Grind nevü banda tolta arcunkba a feldolgozásokat. Nagyon profin nyomták Disturbed -Godsmack -Pantera vonalon egyensúlyozva, fáradhatatlanul. Éjfél körül Gabi rábökött egy fejkendős, bőrbe csavart Kuplung Nusira, hogy mit szólok hozzá. Szó ami szó tényleg csinos volt, és mivel nem Magyarországon vagyunk, ez itt élményszámba megy, (magyar nők mindörökké!) de mint kiderült, hogy a rövidesen megjelent Vaslovasok motorosbanda Vice Presidentjének babája volt, ezért nem akartam egy HD sárhányójához kötve, majd végighúzva Mattydale aszfaltján elkezdeni amerikai motoros karrierem. Hamarosan felcsendült az Enter Sandman, majd a Walk, úgyhogy inkább mi is beálltunk bólogatni. Hajnal 2 ig bírtuk, aztán úgy döntöttünk öregek vagyunk már ehhez, (legalábbis én mindenképpen) és hazakocsikáztunk.
Valahol itt bologatunk mi is:
-

-

Születésnapomra drága magyar barátaim megleptek egy fantasztikus vacsorával, tortával, tapssal, éljenzéssel a Dinosaur BBQ-ban, amely felejthetetlen élmény volt.Így én is átestem az első amerikai születésnapomon. Örök hála! Persze azért az egy kicsit rosszul esett, hogy nem várt kint a zsír új Land Rover, hahahaha :-)

Beugrott floridai nagybácsim is, aki annyira rákendról, hogy magyarországi kiruccanása után felautózott New Yorkból, hogy egy ilyen laza 5oo mérföldes kitérővel menjen vissza Floridába. Egy könnyü csirkepaprikás fölött megtárgyaltuk a dolgokat 56tól napjainkig. Este azonban úgy döntött, hogy ha keddre oda akar érni Sunshine State-be, akkor visszaindul, na ez a nem semmi, le a kalappal. Még megmutattam neki a várost, majd búcsút intettem a matricának:

Az elmúlt hétvégére béreltem autót, hogy körbejárjam az autókereskedéseket. Amikor betoppantam már azzal fogadtak, hogy nincs a lefoglalt kategóriában autó, de tudnak adni egy fullos bíl-t. Persze mivel nem figyeltem eléggé, ezért elegánsan vissza is kérdeztem, hogy "mit mit mit?" Majd készségesen hátrakísértek, ahol egy árva kis VW Beetle ácsorgott. Mivel este moziba készültünk Johnnal és Charles-al, akik két kosaras méretével vetekednek, mondtam, hogy talán nem ez a megfelelő közlekedési eszköz. Jól tettem, mert cserébe kigurultak ezzel a tankkal, hogy akkor vigyem inkább az Equinoxot, felár nélkül.


Deal! Ez volt az első olyan autó amelyben elférek, juhú. Nagyon tetszett, leszámítva a középkonzolt amit Pirx kapitány is megirigyelhetne, de ne hasogassunk szőrszálakat. Az autópiac viszont elszomorító volt. Elnyütt, rozsdás autók, volt amelyiken konkrétan át lehetett látni, viszont legalább drága volt. A jó vételek pillanatok alatt elkelnek a craiglist-en, szóval észnél kell lenni.
De legalább a kilométerórapörgetés nem megy olyan szinten mint otthon. Minden autó rendelkezik egy VIN számsorral (Vehicle Identification Number), amellyel egy csekély összeg befizetéséért bárki lekérheti az adott autó adatait onnantól, hogy legördült a gyártósorról. Hány tulajdonos, volt-e sérülés, szervízintervallumok, regisztrálás időpontjai. Persze trükközni ezzel is lehet, de azért az esetek nagy részében megbízható.

Az autókereskedők pedig itt is autókereskedők, idéznék is egy könnyed dialógust szombatról:

-Tudna mutatni listát az autók áráról, kérem?
-Nincs ilyen lista
-Akkor megmondaná mennyibe kerül a Honda?
-hogyne
majd elővette a listát a zsebéből.

Most komolyan, Te vennél tőle autót?

Májusi képrejtvény

Az alábbi képen hatszor tíz a huszonharmadikon darab apró hibát rejtettem el. Megtalálod őket?

Hús hús hús...

Íme az új KFC csirkeszendvics, és a csirkeszendvics itt valóban csirkeszendvicset jelent.

Ez itt a reklám helye 2

Ismét érdekes gyöngyszemre bukkantam. A reklám persze nem új (csak nekem), de valamelyik nap az XBox franchise HALO újabb részének spotjára kaptam fel a fejem mert kitűnt a szokásos maszlagból, ugyanis pontosan ebben a formában ment le a tv-ben.

-

-

Nem tudom megfejteni, hogy azért szólal meg magyarul a reklám, mert nálunk olcsóbb volt leforgatni, vagy az itteniek számára egzotikus hangzása miatt. De mivel utószinkron nem született, ezért hajlok inkább a második megoldásra, és idézném is a Szárnyas fejvadász ide vonatkozó jelenetét:

-

-

I szív NY

"Az igazi new york-i szerint, aki máshol él,

bizonyos értelemben csak viccel..."

(Keeping the Faith)

Péntek hajnalban kivételesen nem kihömpölyögtem, hanem "New york Bébi!" felkiálltással kiszaltóztam az ágyból. Majd miután a térdemet visszaraktam a helyére, összeszedtem a motyeszomat, hogy fél órával később már fel is markoljam a Chevy Impalát (ez már szerelem) az Enterprise-nál.

A kölcsönzős csaj most is feltette a kérdést, hogy elhagyjuk-e az államot, és büszkén feleltük, hogy igen, hiszen Pennsylvanián keresztül egészen New Jersey-ig nyomni fogjuk a pedált. Voksolni megyünk, mert parlamenti választások vannak most Magyaroszágon, és New York településén a konzulátuson élhetünk szavazati jogunkkal. Ebből valószínűleg több kifejezést nem értett, de egy "happy revolution" felkiálltással átadta a papírokat (talán sejt valamit?), és értetlenkedve próbálta feldolgozni patriotizmusunkat, hisz nem sok mindenkit ismer, aki 5 órát vezet egy ikszért. Reggel még bementünk az egyetemre, hogy a szokásos pénteki tennivalók mellett megnézzük a Nobel díjas Phillip A. Sharp előadását a mikroRNS-ekről. Az előadás után bepakoltunk az autóba, kulcs fordít, motor pöcc-röff, 4ooo köbcenti várja, hogy hátbarúgjam: indulás. A 81-es autópályán dél felé haladva gyönyörő sziklás tájak mellett suhanunk el, hüvelykujjam az égbe mutat, csizmámon vastag a por.

Tetszett a megoldás, hogy itt érdekes módon nem kell, hogy az autópálya két ellentétes sávja egy szintben legyen, az egyik oldal néha a dombtetőn megy, addig a másik a völgyben, és az út nagy részén három sávban oldjuk meg az előrejutást. Este 7-re értünk a szállásunkhoz Jersey Cityben, ahol a szobák elfoglalása után természetesen egyből elindultunk, hogy bejárjuk a környéket. Egy kb másfél kiló sajtot tartalmazó Calzone bepuszilása után egy sportbárban zártuk az estét, ahol kitörő örömmel és jókedvvel fogadtak, sajnos nem tudtuk meg, hogy ezt az alkoholnak, vagy a vendégszeretetnek köszönhetjük:-D. Mindenesetre korán eltettük magunkat, mert másnap reggel a nyakunba kellett vennünk Manhattant.
Eljött a szavazás napja, amit galád módon összekötöttünk egy kis városnézéssel:-D. Gyors reggeli a szomszédban lévő Dunkin Donutsban (nem én foglaltam a szállást, esküszöm!) elindultunk a 125-ös buszhoz. Átrobogtunk a Lincoln alagúton, és leszálltunk a Port Authority buszállomáson. Már a kijárat megkeresése is gond volt, de amint kiléptünk egyből a 8. sugárúton találtuk magunkat, nos ahhoz az érzéshez nem sok minden fogható. Már napokkal az indulás előtt volt bennem egyfajta bizsergés, ami ismerős volt, hiszen párszor már jártam Manhattanben, de ez az érzés mindig bekuszik a bordáim alá. Ahogy ott találod magad a felhőkarcolók árnyékában a sárga taxik között a tömegben, nos az tényleg leírhatatlan. Mielőtt utolértek volna a közhelyek elindultunk

gyalog az 52-ik utcához a követséghez és engedtük, hogy magába szippantson a város. A követséget hamar megtaláltuk, és kezünkben az útlevelekkel már nyitották is nekünk az ajtót: Isten hozott, itthon vagytok. A követség gyönyörű belülről, Kossuth és Széchenyi szobrok, magyar zászló, amit a WTC romjaiból mentettek ki, többezer munkaórába került gyönyörű csipkék.

A szavazás is profin volt levezényelve, dupla boríték, amit az aláírásunkkal is hitelesíteni kellett. A hazaszeretet majd szétvetette a mellkasunkat amint kiléptünk, igen mi megtettük amit megtehettünk, most vasárnap rajtatok a sor.

A Park Avenue cseresznyefái alatt a nárciszok mentén elindultunk, hogy a Dallas BBQ-ban ebédeljünk a Time Square-en, mert az élet bizony nehéz. Ebéd után pedig irány a Metropolitan a Central Park-on keresztül.

Fantasztikus, hogy tényleg megőrizték ezt a hatalmas zöld szigetet a betondzsungel közepén, amit bejárni is lehetetlen egy nap alatt. Csak úgy mint a Metropolitan múzeumot. Ezer éve készülök megnézni, most végre ez is összejött. A belépő 2o dolcsi, ami irányár, adhatsz többet, és most figyuzz: kevesebbet is. A múzeum hatalmas, egész egyszerűen képtelenség befogadni mindent egyszerre Egyiptomtól az impresszionistákig, az ősi hangszerektől a középkori fegyverekig bezárólag. Mégis megpróbáltuk, de pár óra után a szemünk és agyunk is kiégett, és már képtelen volt befogadni több információt:-D A képeket feltöltöm a picasa albumba, szavakba úgyis nehezen lehetne önteni.

A Met-re is kellene egy hét legalább, de sajnos most csak ennyi idő jutott. Kicsit kókadtan visszaindultunk a Time Square-hez, hogy megnézzük esti pompájában. Ekkor láttuk meg mit jelent egy szombat este New York szívében. Hömpölygő tömeg, de olyan szinten, mintha egy dizsiben próbálnál eljutni a pultig. A Time Square betonján állva, ámultunk és körbe-körbe forogtunk mint valami gyári hibás búgócsigák, és lassan megértettük: ez itt tényleg a világ közepe.

(vizsgáld meg a Pepsi reklámot ezen a képen)

Hazafelé még beültünk a Villa-ba vacsorázni, és utánna a Port Autorithybe visszatérve megkerestük a buszunkat vissza Jerseybe. Közben elhaladtunk egy kilométeres sor mellett, akik az Operaház Fantomjára akartak bejutni/jegyet venni. Fájó szívvel, és lábakkal zötyögtünk vissza a Garden State-be. A sportbárban még beszürcsöltünk egy lightsört, hogy az alvással tényleg semmi gond ne legyen, közben néztük, ahogy a Duke alázza a nemtudomkit 11 plazmatévén keresztül. Másnap reggel elautóztunk a partra megnézni Manhattant a másik oldalról, majd visszaindultunk Syracuseba.
Az út ugyanolyan nyugis volt, a tempomat nagyon jól jött, összvissz kétszer kellett a gázra illetve a fékre lépnem egész úton (az ebédhez, és a tankoláshoz), egyébként a kormány nyomógombjairól igazítottam a sebességet a forgaloméhoz, így az egész inkább hasonlított egy videojátékhoz, aminek szuper a grafikája, mint autóvezetéshez :-D Több helyen megálltunk, hiszen nem siettünk és az idő is gyönyörű volt. Este leállítottam a kocsit a ház előtt, és a motoszkáló gondolattal lefeküdtem aludni: azért csak le kellene húzni New Yorkban pár évet....

Isten háza

A tegnapi flow fájlok értékelése után este egy gyógysörrel hoztuk helyre a "well-balanced lifestyle"-t, hiszen mostanában annyit dolgozunk, hogy kezd az ivás rovására menni. A mai meccsre való tekintettel az egyetem körül minden kocsma szinültig megtelt narancssárga idiótákkal (a hivatalos Syracuse mez), így egy távolabbi kricsmiben terveztük bedobni a malátabambit. Nem akarom bő lére ereszteni, így néz ki kívülről:

És így belülről:
Ne tévesszen meg, hogy kísértetiesen hasonlít egy templomra, mert az.
Na most valljatok színt...

Egy szerdai nap...

Reggel labmeeting, ezért a 6:30as napsugarak nem őszinte mosolyt varázsolnak arcomra. A tegnap esti html kódfejtés még mindig zakatol az agyamban, de rájövök, hogy nem a webprogramozás lesz az első dolog amihez nem értek. Készülődés közben tényleg felébredek, és "kulcs-pénztárca-ellenőrző" szentháromság után be is húzom az ajtót. Az ébredező városon keresztül most Patti Smith énekel, közben azon morfondírozok, hogy Amerika lakosságának 9o%-ának kezébe valakik reggelente forró pléhbögrét cuppantanak, hogy azzal fixen egyensúlyozzanak munkába, mint valami életnagyságú LEGO emberkék.
A kórházba érve 2-3 helyen kell felvillantanom az ID kártyám, hogy elhiggyék, én nem doktort játszom, az vagyok. A bubbleroom*-ba betoppanva forró kávé (regular/d-caff), narancslé, és egy muffin-bagel hegyomlás fogad, mint teljesen általános csoportmegbeszélés-kellék, valamint Ricardo, aki már prezentálja is, hogy a milyen sejt milyen fehérjékkel, milyen dolgokat művel. Belemerülök az előadás alapjául szolgáló cikkbe, néha-néha felkapom a fejem, amikor a népek azon vitatkoznak, melyik betű, melyik aminosavnak felel meg, közben kezembe kerül a jelenéti ív, amit kedvem lenne "Dr Alanin Aszparaginsav született Alanin Metionin" névvel aláírni, de nem teszem, hátha még tréfának gondolnák:-D De már teljesen máshol járok, a középső laborban már 7 előkészített páciens vár, ez sajnos azt jelenti, hogy a hagyomány szerint hétszer kell elmondanom:

"forgive me my little friend, I am a terrible, terrible person"

Egy órával később már 7 lépszuszpenzióval a kezemben készülök a sejtszámoláshoz. Közben persze brainstorming, utolsó pillanatban változtatások, de a 4 órás stimuláció elméletileg elég arra, hogy teljesen új festési kombinációt dolgozz ki (nem elég) még ezt is, azt is meg kellene mérni, így a tesztcsövek száma 36-ról sitty sutty megduplázódott. A stimuláció lejár, elkezdődik a 6 órás protokoll, kezdve a sejtfelszíni receptorok festésével 65 csőben, majd fixálás, permeabilizálás, és jöhetnek a intracelluláris mókák. 12 féle ellenanyagot használok, a hüvelykujjam a pipettától már csak digitálisan működik, lehet hogy mégis péknek kellett volna mennem? cipó?kalács? hipp hopp már itt is az este 8, amikor legfoglaltam a flowt. Vicki megértően nyugtázza, hogy az utolsó ember a mai napon tényleg megjelent, és nem neki kell lekapcsolni a készüléket. Gyakorlott mozdulattal cserélgetem az optikai szűrőket, és ezredjére is elmosolyodom a réges-régi jótanácson:

"Don't look into the laser, with your remaining eye"

A 72 cső lefuttatása 8 csatorna kompenzálásával szűk 2 órába kerül, ami után a készülék 3o perces leállítási protokollja már csak sétagalopp. Már nem nézem az órát, amikor bekapcsolom az UV lámpákat a fülkékben, és leoltom a villanyokat.
12 órás kísérlet, és egy gyönyörő interleukin szignál a jutalmam, ami elődömnek egyszer sem sikerült az elmúlt években. "Ez jó mulatság, férfimunka volt".

*:három oldala üveg

Számvetés

Elrepül felettünk az idő vasfoga....

majd' 1o hónapja koptatom Syracuse utcáit, lassan itt az ideje döntést hozni, hogyan tovább. Rengeteg mindent nem láttam még nyilván, és még szeretném bepótolni. Ugye aki Amerikába jön dolgozni, nyilván fel van rá készülve, hogy tényleg dolgozni jön. Ez sajnos azzal jár, hogy a szabadidőd szinte nulla. Rengeteg mindent tanultam itt, és csak most látom mennyi mindent lehetne még, hiszen ebben a szakmában nincs olyan, hogy "na akkor készen vagyunk", az alkotó nem pihen, mert mindig újabb utak, újabb rejtélyek (scientific mysteries :-D) jönnek elő. Persze most már fél kézzel kicsontozok egy egeret, lazán lefuttatok egy 16 szinü citometriát, csukott szemmel gélelektroforizálok, GFP-t termeltetek Jurkatekkel, térbeli sejtképeket analizálok fejenállva , meg hasonló mókák, de mindig van tovább. A tempó sem nagyon enged lazsálást, most kedd estéről szerda reggelre kellett kísérletet tervezni, napközben megmérni, estére kiértékelni. Ismeretlen fogalom a "majd holnap", mert megvan minden:bármilyen szinű fluoreszcens antitest? kétezer dolláros bead assay? itt van a hütőben. ha nincs, akkor rendeld meg "Overnight" kiszállítással.
Közben persze előjön a honvágy néha. Ami persze kicsit túlzás, mert gyakorlatilag félig Magyarországon élek: Reggel megnézem a Tények Délbent :-D, munkába menet Tankcsapdát hallgatok, magyar hírportálokat olvasok, én is izgultam Csikósért, hogy elhozza az immár meggyürt 48 éves Mercedest Svédországból, csirkepaprikást főzök, áprilisban elmegyek szavazni, magyarul álmodom.
Persze az időm jelentős részében magyarul beszélek a diszlokátor kollégáimmal, akikkel vállt váll vetve próbáljuk terjeszteni azt a magyar laborkultúrát, amit évek alatt tanultunk, és szoktunk meg. Hogy egy sterilfülkét úgy hagyok ott, ahogy odaültem (tisztán, sterilen), hogy nem pazarolom a vegyszert, hogy vigyázok a PCR-ra , mert tudom milyen érték. De ahogy mondani szoktuk: nem mindenkit mi csináltunk:D
Közben próbálom megfejteni hogy mi folyik otthon. Hogy hogy kerülhet egy 4o dolcsis Columbia bakancs 7o ooo forintba mire hazaér? de hagyjuk is, mert még valami politikai örvénybe kerülnék, és megfogadtam, hogy ez a blog nem lesz szintere ennek.

Beszéljünk inkább sikertörténetekről.

A dIREKT zenekar amely idén lesz 1o éves, és melynek egykoron én is oszlopos tagja voltam (hüpp), a zenekar, amely annyira karmikus volt, hogy a ritmusszekció tagjai egy napon születtek (hüpp-hüpp), valamint David egy számot is írt nekem, miután eljöttem (hüpphüpphüpp) új énekessel és új basszerossal kiegészülve debütáltak a Zappa kávéházban Március 14-én , a következő húrmorzsolás pedig április 3-án lesz a Delíriumban. A dolog pikantériáját az adja, hogy az énekesi poszton az ir Conor McSharry angolul edukál. Szóval ha tudsz menj el, és nézd meg őket. Én sajnos nem tudok, mert New Yorkban a nagykövetségen élek majd szavazati jogommal, (tudom, szar nekem) de lehet, hogy majd élőben jelentkezem a Time Squareről:-D

A postaláda újra üzemel, szóval ötleteket, kívánságokat, és a liverpooli olvasó jelentkezését örömmel várjuk. Addig Tamásnak és a debreceni klubnak küldöm az alábbi számot egy szezonindító gumiégetéshez az Alabama Thunderpussy-tól, ami joggal érdemelte ki nálam a "második leghülyébb amerikai zenekarnév" titulust( közvetlenül az Atomic Bitchwax után:-D)

Széles utat, ingyen benzint, papírrendőrt, gumifákat!

Tisztelt választópolgár!

Értesítem, hogy az országgyűlési képviselők 2o1o. évi általános választásának 1. fordulóján Amerikai Egyesült Államok New York településén működő külképviseleti névjegyzékébe felvettem,...


ez mekkora máááár

Szent Patrik

Természetesen szombatra is akadt munka, Ptx injekciót kellett adnom 16 szőrős páciensnek, ami után a kicsit eresztő anasztézia rendszernek köszönhetően enyhén kábultan, de jókedvüen indultam útnak a felvonulás felé. Szent Patrick napja itt nem számít munkaszüneti napnak, de jelentős esemény szerte az Államokban, és mivel filmen már rengeteg ilyen felvonulást láttam, izgatotva vártam, hogy élőben is lássak egy ilyet. Zöld színek kavalkádjában úszott a város, és mindenki a Salina st felé tartott, hogy végignézhesse a parádét. Pont időben értünk oda, amikor megszólalt az ágyú, ezzel jelezve, hogy a parádé elindul. Bár valószinűleg ezt mindenki tudta, rajtam kivűl így csak én rezdültem össze, meg az összes rendőr, aki a tömeget figyelte, no nekik sem lehet könnyű dolguk. Meglepő volt, hogy Syracuseban legalább 4 ír tánciskola van, akik ki is hozták a tanitványokat, hogy a csontig hatoló szélben is végiggalopozzák a várost északtól délig. Voltak politikusok, akik megafonból osztották az észt, kadétok, veteránok, tűzoltók, rendőrök, motorosok, civil szervezetek


Egész jól bírtuk az időt, ami egyébként az utóbbi napos időjáráshoz képest meglehetősen hideg volt, de két órával később úgy döntöttünk itt az idő egy igazi ír Jamesont felszippantani a mai napra kiadott gyönyörű alumínium palackos Bud Lighttal, szóval a Kitty Hoynes kricsmiben találtunk menedékre, ahol a hideg sör, forróvérű vörösek, és pattogós élő ír muzsika hatására sikerült pillanatok alatt szétcsúszni. Rövid nap volt:-D
.