Egy szerdai nap...

Reggel labmeeting, ezért a 6:30as napsugarak nem őszinte mosolyt varázsolnak arcomra. A tegnap esti html kódfejtés még mindig zakatol az agyamban, de rájövök, hogy nem a webprogramozás lesz az első dolog amihez nem értek. Készülődés közben tényleg felébredek, és "kulcs-pénztárca-ellenőrző" szentháromság után be is húzom az ajtót. Az ébredező városon keresztül most Patti Smith énekel, közben azon morfondírozok, hogy Amerika lakosságának 9o%-ának kezébe valakik reggelente forró pléhbögrét cuppantanak, hogy azzal fixen egyensúlyozzanak munkába, mint valami életnagyságú LEGO emberkék.
A kórházba érve 2-3 helyen kell felvillantanom az ID kártyám, hogy elhiggyék, én nem doktort játszom, az vagyok. A bubbleroom*-ba betoppanva forró kávé (regular/d-caff), narancslé, és egy muffin-bagel hegyomlás fogad, mint teljesen általános csoportmegbeszélés-kellék, valamint Ricardo, aki már prezentálja is, hogy a milyen sejt milyen fehérjékkel, milyen dolgokat művel. Belemerülök az előadás alapjául szolgáló cikkbe, néha-néha felkapom a fejem, amikor a népek azon vitatkoznak, melyik betű, melyik aminosavnak felel meg, közben kezembe kerül a jelenéti ív, amit kedvem lenne "Dr Alanin Aszparaginsav született Alanin Metionin" névvel aláírni, de nem teszem, hátha még tréfának gondolnák:-D De már teljesen máshol járok, a középső laborban már 7 előkészített páciens vár, ez sajnos azt jelenti, hogy a hagyomány szerint hétszer kell elmondanom:

"forgive me my little friend, I am a terrible, terrible person"

Egy órával később már 7 lépszuszpenzióval a kezemben készülök a sejtszámoláshoz. Közben persze brainstorming, utolsó pillanatban változtatások, de a 4 órás stimuláció elméletileg elég arra, hogy teljesen új festési kombinációt dolgozz ki (nem elég) még ezt is, azt is meg kellene mérni, így a tesztcsövek száma 36-ról sitty sutty megduplázódott. A stimuláció lejár, elkezdődik a 6 órás protokoll, kezdve a sejtfelszíni receptorok festésével 65 csőben, majd fixálás, permeabilizálás, és jöhetnek a intracelluláris mókák. 12 féle ellenanyagot használok, a hüvelykujjam a pipettától már csak digitálisan működik, lehet hogy mégis péknek kellett volna mennem? cipó?kalács? hipp hopp már itt is az este 8, amikor legfoglaltam a flowt. Vicki megértően nyugtázza, hogy az utolsó ember a mai napon tényleg megjelent, és nem neki kell lekapcsolni a készüléket. Gyakorlott mozdulattal cserélgetem az optikai szűrőket, és ezredjére is elmosolyodom a réges-régi jótanácson:

"Don't look into the laser, with your remaining eye"

A 72 cső lefuttatása 8 csatorna kompenzálásával szűk 2 órába kerül, ami után a készülék 3o perces leállítási protokollja már csak sétagalopp. Már nem nézem az órát, amikor bekapcsolom az UV lámpákat a fülkékben, és leoltom a villanyokat.
12 órás kísérlet, és egy gyönyörő interleukin szignál a jutalmam, ami elődömnek egyszer sem sikerült az elmúlt években. "Ez jó mulatság, férfimunka volt".

*:három oldala üveg

Számvetés

Elrepül felettünk az idő vasfoga....

majd' 1o hónapja koptatom Syracuse utcáit, lassan itt az ideje döntést hozni, hogyan tovább. Rengeteg mindent nem láttam még nyilván, és még szeretném bepótolni. Ugye aki Amerikába jön dolgozni, nyilván fel van rá készülve, hogy tényleg dolgozni jön. Ez sajnos azzal jár, hogy a szabadidőd szinte nulla. Rengeteg mindent tanultam itt, és csak most látom mennyi mindent lehetne még, hiszen ebben a szakmában nincs olyan, hogy "na akkor készen vagyunk", az alkotó nem pihen, mert mindig újabb utak, újabb rejtélyek (scientific mysteries :-D) jönnek elő. Persze most már fél kézzel kicsontozok egy egeret, lazán lefuttatok egy 16 szinü citometriát, csukott szemmel gélelektroforizálok, GFP-t termeltetek Jurkatekkel, térbeli sejtképeket analizálok fejenállva , meg hasonló mókák, de mindig van tovább. A tempó sem nagyon enged lazsálást, most kedd estéről szerda reggelre kellett kísérletet tervezni, napközben megmérni, estére kiértékelni. Ismeretlen fogalom a "majd holnap", mert megvan minden:bármilyen szinű fluoreszcens antitest? kétezer dolláros bead assay? itt van a hütőben. ha nincs, akkor rendeld meg "Overnight" kiszállítással.
Közben persze előjön a honvágy néha. Ami persze kicsit túlzás, mert gyakorlatilag félig Magyarországon élek: Reggel megnézem a Tények Délbent :-D, munkába menet Tankcsapdát hallgatok, magyar hírportálokat olvasok, én is izgultam Csikósért, hogy elhozza az immár meggyürt 48 éves Mercedest Svédországból, csirkepaprikást főzök, áprilisban elmegyek szavazni, magyarul álmodom.
Persze az időm jelentős részében magyarul beszélek a diszlokátor kollégáimmal, akikkel vállt váll vetve próbáljuk terjeszteni azt a magyar laborkultúrát, amit évek alatt tanultunk, és szoktunk meg. Hogy egy sterilfülkét úgy hagyok ott, ahogy odaültem (tisztán, sterilen), hogy nem pazarolom a vegyszert, hogy vigyázok a PCR-ra , mert tudom milyen érték. De ahogy mondani szoktuk: nem mindenkit mi csináltunk:D
Közben próbálom megfejteni hogy mi folyik otthon. Hogy hogy kerülhet egy 4o dolcsis Columbia bakancs 7o ooo forintba mire hazaér? de hagyjuk is, mert még valami politikai örvénybe kerülnék, és megfogadtam, hogy ez a blog nem lesz szintere ennek.

Beszéljünk inkább sikertörténetekről.

A dIREKT zenekar amely idén lesz 1o éves, és melynek egykoron én is oszlopos tagja voltam (hüpp), a zenekar, amely annyira karmikus volt, hogy a ritmusszekció tagjai egy napon születtek (hüpp-hüpp), valamint David egy számot is írt nekem, miután eljöttem (hüpphüpphüpp) új énekessel és új basszerossal kiegészülve debütáltak a Zappa kávéházban Március 14-én , a következő húrmorzsolás pedig április 3-án lesz a Delíriumban. A dolog pikantériáját az adja, hogy az énekesi poszton az ir Conor McSharry angolul edukál. Szóval ha tudsz menj el, és nézd meg őket. Én sajnos nem tudok, mert New Yorkban a nagykövetségen élek majd szavazati jogommal, (tudom, szar nekem) de lehet, hogy majd élőben jelentkezem a Time Squareről:-D

A postaláda újra üzemel, szóval ötleteket, kívánságokat, és a liverpooli olvasó jelentkezését örömmel várjuk. Addig Tamásnak és a debreceni klubnak küldöm az alábbi számot egy szezonindító gumiégetéshez az Alabama Thunderpussy-tól, ami joggal érdemelte ki nálam a "második leghülyébb amerikai zenekarnév" titulust( közvetlenül az Atomic Bitchwax után:-D)

Széles utat, ingyen benzint, papírrendőrt, gumifákat!

Tisztelt választópolgár!

Értesítem, hogy az országgyűlési képviselők 2o1o. évi általános választásának 1. fordulóján Amerikai Egyesült Államok New York településén működő külképviseleti névjegyzékébe felvettem,...


ez mekkora máááár

Szent Patrik

Természetesen szombatra is akadt munka, Ptx injekciót kellett adnom 16 szőrős páciensnek, ami után a kicsit eresztő anasztézia rendszernek köszönhetően enyhén kábultan, de jókedvüen indultam útnak a felvonulás felé. Szent Patrick napja itt nem számít munkaszüneti napnak, de jelentős esemény szerte az Államokban, és mivel filmen már rengeteg ilyen felvonulást láttam, izgatotva vártam, hogy élőben is lássak egy ilyet. Zöld színek kavalkádjában úszott a város, és mindenki a Salina st felé tartott, hogy végignézhesse a parádét. Pont időben értünk oda, amikor megszólalt az ágyú, ezzel jelezve, hogy a parádé elindul. Bár valószinűleg ezt mindenki tudta, rajtam kivűl így csak én rezdültem össze, meg az összes rendőr, aki a tömeget figyelte, no nekik sem lehet könnyű dolguk. Meglepő volt, hogy Syracuseban legalább 4 ír tánciskola van, akik ki is hozták a tanitványokat, hogy a csontig hatoló szélben is végiggalopozzák a várost északtól délig. Voltak politikusok, akik megafonból osztották az észt, kadétok, veteránok, tűzoltók, rendőrök, motorosok, civil szervezetek


Egész jól bírtuk az időt, ami egyébként az utóbbi napos időjáráshoz képest meglehetősen hideg volt, de két órával később úgy döntöttünk itt az idő egy igazi ír Jamesont felszippantani a mai napra kiadott gyönyörű alumínium palackos Bud Lighttal, szóval a Kitty Hoynes kricsmiben találtunk menedékre, ahol a hideg sör, forróvérű vörösek, és pattogós élő ír muzsika hatására sikerült pillanatok alatt szétcsúszni. Rövid nap volt:-D
.

Syracuse-i csendélet

Mai müszer

26o ló 4 literben

Azt hiszem akkor ezt meg is beszéltük:-D

Kalandozásaink Kulináriában

Szombat megint az autóbérlésé volt, szóval fel is markoltam újra egy Chevy Cobaltot, majd akaratlanul végigdriftelve a várost, felvettem a többieket. A hó itt is csak esik, olvadni viszont nem akar. Ma John-t is elhivtuk, ha van kedve eltölteni a napot csatlakozzon. Fel is vettük, majd elmentünk a Carouselbe, ahol megvettem a Cartoon Guide to Chemistry cimü gyöngyszemet, nehogy a végén elbutuljak kémiából(mert persze nekem nincs olyan szerencsém, hogy a folyosón találjak kidobásra itélt Solomons-t, mint egyesek:-D, mert én sem hittem el, hogy a világnak van olyan fele, ahol az ilyen könyveket kidobják). A Carouselben meglátogattuk a frissen nyílt Teavana boltot. Sosem voltam nagy teafogyasztó, de ezek az isteni finom teák valóságos költemények voltak. A shopping után elmentünk a Red Lobsterbe, egy könnyü kis rák-ebédre. Persze nem volt könnyü, mert a rák mellé persze steak is jár, igy sikerült ismét bucira ennünk magunkat rákkal, homárral, és marhával:-D. Persze a ha-már-vétkezel-csináld-jól alapon rápakoltunk egy fogzománcbarát Warm Chocolate Chip Lava Cookie-t, melynek tetejére vaníliafagyit pakoltak. Kissé émelyegve átdrifteltünk a szemben lévő indiai boltba. Itt a már régóta áhított Chicken Tikka Masala hozzávalóit üldöztem, amelyet már oly régóta próbálok otthon összeütni. Meg is lett, hál istennek adtak hozzá receptleírást is, kár hogy 5 nyelvü volt, amiből négy annyira idegen volt, hogy nem tudtam, hogy jó irnyban tartom-e a papírt. A szokásos indiai hozzávalókon kívül az indai filmgyártás remekeiből is lehetett venni írt (!!!) DVD-t, John be is próbálkozott egy indiai akciófilmmel. Én, mivel a youtube-on láttam már pár kiragadott jelenetet híres indiai akciófilmekből, így inkább nemet mondtam. Innen átmentünk a rég áhított, Europe - Fine Foods and Delicatessen boltba. Remegő térdekkel nyitottunk be, lelki szemeink előtt már téliszalámi, és medvesajt hegyeken másztunk fel a csúcsra, ahol túró rudiból van a mennyország.........de nem így történt. A European food itt ebben a boltban az orosz és ukrán konyha remekeit jelentette. Bár találtam krémsajtot, de a múlt októberi dátum nem töltött el sok bizalommal. Szóval csalódottan körbejártunk, és búcsút intettünk a fejkendőt viselő eladólánynak, aki akcentusunkat barátságos, megértő mosollyal nyugtázta. Ha már itt vagyunk átkanyarodtunk a kínai marketbe is, ahol vettem kókusztejet és egy spéci chillikrémet, mert a kettő egyvelege valamilyen hússal együtt álltólag világbajnok. Ha már krém akkor kicsit álljunk meg e mellett:

majd ne kérdezzünk semmit, és menjünk is tovább.

És mivel a kínai bolt mellett közvetlenül a Liquor Store van, menjünk is be. Itt véletlenül beleesett a kosaramba SKYY vodka, doboz Sauza Margarita, valamint egy üveg Tomasello málnabor, és egy-két kaliforniai vörös. A skorpióval töltött Mezcalt most itt hagytam, majd egy másik alkalommal ráérünk meghalni:-D

Beugrottunk a Marshallsba körbenézni,itt találtunk egy fémtalpú üveg borospoharat (nagyon régóta szeretnék ilyet, talán a Holló címú filmben láttam) sajnos csak egy volt, de azt megkaptam:-D
A fayettville-e Wegmans-ben zártuk a bevásárlókörutat. Érdekes hogy itt is kezd előretörni a biománia, csak itt Organic hívják (hát lehetne másmilyen????), mondjuk azzal a különbséggel, hogy itt el is hiszem, hogy az. Rákaptam a brokkolira, az amerikai konyha ugyanis majd minden főétel mellé párolt brokkolit ad, ami tényleg nem rossz. Persze a hútőpult mellett ismét elcsodálkoztam ezen, hiszen ez is csak itt Amerikában lehetséges:


Annyira nincs előttem a kép, hogy vasárnap reggel odafordulok a feleségemhez, hogy "Édesem , kennél nekem egy nem-tudom-elhinni-hogy-ez-nem-vaj-as kenyeret?" Persze besöpörtem minden élelmiszert, majd a pénztárhoz faroltam, ahol az akcentusomat ma franciának hitték, ezért merci beaucoup-al köszöntem meg azt a segítséget, hogy a 6 üveg Dos Equist sikeresen a brokkolimra pakolta ez a tündér. A fiúkat kidobtam sorjában, majd hazatérvén egy gyors sushi-vacsi után, neki is készülődtem az estéhez, hiszen egy késői előadáson el akartuk kapni a Wolfman-t. 22:10kor kezdődött, egy kicsit korábban értünk oda, így még tudtunk negyedórácskát gyönyörködni az amerikai tinédzserek színe javában, akinek ugye hétvégi programjait a mall-ban való tengés-lengés képezi. A moziban furcsa volt, hogy ülésszám nem szerepel a jegyen, tehát mindenki oda ül ahová akar, nincs tolongás, feszengés, kényelmes távolságra ülhetsz, nem kell szorosan mások mellé ülni, nyugodtan kimaradhat egy-két szék. Mivel a premier tegnap volt, azt hittük tömegnyomor lesz, de elég kevesen voltak, így középről élvezhettük a filmet. A film alatt végig esett a hó, és kellemes meglepetésként a kölcsönautóhoz járt tisztítókefe, igy bemelegitettük a kicsikét, és hajrá. Miután már hazafelé tartottam egyedül azért csak sikerült keresztbeállítani a Washington és Townsend sarkán a kocsit, persze hajnal kettőkor már kihalt volt a város de azért na. Szóval vezessetek ti is óvatosan, és vigyázzatok magatokra, "örökké nem eshet" :-D (

Blizzard és a SAMCRO

bliz·zard (bliz′ərd)

noun

1. a severe snowstorm characterized by cold temperatures and heavy drifting of snow

Eljött a tél. Persze itt volt már eddig is, de a tél amit eddig annak hittem, pusztán langyibangyi őszi szellők és hópihék pajkos játéka volt. Mint bizonyára tudjátok itt már egy hete hóviharok sorozata tombol (persze, hogy tudjátok, hiszen jobb dolgotok sincs mint az időjárást lesni Syracuseban).Hál istennek van már jégeralsóm, és "second skin"-nek hivott membránfelsőm, amit hivjunk jégerfelsőnek. Mindezeket, ha magamra öltöm, akkor ugy nézek ki, mint egy hormonzavaros batman ( ejtsd: batman), de legalább melegen tart ezekben az enyhe syracuse-i telekben. Éreztem én, hogy Ausztráliát, vagy Hawaii-t kellett volna erőltetnem postdoctori poziciokban, de hát mint tudjuk világ életemben szerettem a kihivasokat. Még ma is kisért a munkába menet látott vizszintesen repülő emberek látványa, valamint a Chevy Blazerrel bekanyarodni próbáló soccermom, aki miután térdig érő latyakban hiába próbált kormányozni, majd felváltva fékkel, gázzal a kanyariven tartani a verdát, mindezt megunva, egész egyszerüen elengedte a kormányt, és becsukta a szemét:-D De hát mit is várok ilyen szintü kreszvizsga után. De most már itthon, a meleg lakásban egy forró tea mellett nézem, ahogy ez a két punetti halálra püföli egymást - látszólag. Ez van, erre van igény.

Amig felengedek, addig mesélek. Bár most már sokan tudjátok, de a legfurcsább hir az egyetemi honlappal kapcsolatos. Nem kenyerem az öntömjénezés (aha, persze), de muszáj itt is elmesélnem. Megérkezésem után nem sokkal jött egy fotós csoport, hogy különféle mozgalmas akcióképeket készitsenek a laborról. Aztán az egész feledésbe is merült, egészen péntekig amikor megpróbáltam kinyomozni, hogy akkor most melyik department melyik division-jéhez is tartozunk hivatalosan. És akkor szembetalálkoztam magammal, amint a Department of Medicine honlapján, utolérhetetlen mosolyommal az egyetemet reklámozom:-D Ez van, erre van igény, hahahaha.
Mindenesetre megnézném azokat a képeket, amiket ez megvert:-D. Álmomban sem képzeltem volna, hogy az én arcommal kell eladni egy amerikai egyetemet, de ha ne adj isten nem söpröm be a Nobelt pár év múlva, azért jó tudni, hogy van még merre épiteni karriert :-D
Voltunk motorkiálltáson hétvégén, amit vasárnap délutánra sikerült beiktatnunk. Elvittem a fényképezőgépemet, mert sok a panasz, hogy kevés képet publikálok, de amint az első döntöttvillás istennyilát akartam lekapni, rájöttem, hogy nincs elem a gépben. Hál istennek Gábor mindig felkészült, és lekattintott nekem pár bringát. A szolid szériamotorokon kivül természetesen volt egy-két épitett vadállat, ami mutogatásra pont jó, de még itt Amerikában, a széles utak hazájában sem lehetne bekanyarodni, például ezzel a gőzössel:

A klasszikus stiluselemek (Springer-villa, biciklinyereg) hál istennek újra hóditanak, igy ebben sem volt hiány

Volt itt a T3 franchise szerves részévé vált Indian, bár a gyár visszatérése sajnos még mindig várat magára

A BMW pedig már évek óta közvetiti a trendet, hogy a szépség és a szimmetria nem kell, hogy kéz-a-kézben járjon:
Egyébként majd' összes kiállitott motoruk bájosan bandzsa volt. Másfél óra alatt nagyjából körbe is jártuk az Interwheel nagyságú kiállitást, ahol volt párducmintás kevlárdzseki, és bőrálarc is, aminek funkcióját most itt nem is nagyon akarom kitalálni. (persze egy levágott ujjú bőrkesztyüt azért nem hagyhattam ott:-D) Természetesen nem maradhattak el az Amerikában egyre divatosabb trike épitések is, mindenféle variációban, mindenféle motorból. Az új trend most az elől két kerék, hátul egy, ami még mindig jobb a normál trike felállásnál, ha a fékerőt nézzük de szerintem a trike továbbra is egyesiti az autó és motor minden rossz tulajdonságát:-D
És ha már motoros témában vagyunk. A kedvenc sorozatom most a Sons of Anarchy, amely nem (csak)azért lett a kedvencem, mert motoros környezetben játszódik, hanem mert nagyon jó dráma is egyben. Magával ragadó, izgalmas, ráadásul jó zenékkel, a szereplőgárdáról nem is beszélve, Ron Perlman, Katey Sagal (avagy Peggy Bundy nagy visszatérése), Henry Rollins mint vendég szereplő satöbbi. Amiért ezt most szóba hoztam az a második évad záróepizódjában lezajlott beszélgetés a főgonosz (aki tényleg végiggonoszkodta az évadot: erőszak, rablás, drogok, fegyverek, gyilkosság, ilyesmik), és lánya közötti beszélgetés, ami nagyjából a következőként zajlott le:

-lányom, el kell innen mennünk hogy újrakezdhessük...
-de hát hová mehetnénk apám?
-haza
-haza? úgy érted Budapestre?

heheheheh, na ezt nevezem én országimázsnak:-D
-

-

A zenéről pedig, felül a telitalálat főcimdal, alul pedig íme a két fergeteges finálé fergeteges dala. Igazi alulról húzó bluesok, a jobbik fajtából, esős/havas délutánra éppen ideálisak, jó lazulást mindenkinek!
az első:
-

-
és a második:
-

-

horgolt boncasztal

Hát nem ilyen ajándékra vágyik minden kutató, aki egereket vág fel faroktól orrig?

nem.

Masodik felev

Ujra itt, ujra blog. A bezarasra tett kiserletek kudarcot vallottak, ezert tovabb zakatolunk.

Mar csak azert sem lenne ildomos, mert mar 8 orszagbol olvasnak, valamint ez a Magyarorszagterkep is szivmelengeto szamomra: (kulonosen azert , mert igy mar biztos, hogy nem anyam hozza egyedul a napi tobbszaz klikkelest)

Nagyon jo volt otthon. Sajnos nagyon keves idom volt, meg ugyanennyit siman maradtam volna, es a programokkal sem lett volna gond. A visszaut eleg erdekesen indult most is. Kezdodott a nigeriai diakkal, aki egy Delta gepen a leszallas elott kitalalta, hogy o teljesen mashova akar menni. Erre tovabb szigoritottak az igy is kinos ellenorzest a reptereken. Indulas elott par nappal egy New Jersey-i repteren egy csoka valahogy ellenorzes nelkul jutott be az Allamokba, ami ugye csak filmekben volt eddig lehetseges. Erre tovabbi szigoritasokat vezettek be. Nem tudtam mire keszuljek, mar vartam az Emlekmasban feltunt test-szkennert, es/vagy Miss Fanderfrugen biztonsagi tisztet, aki miutan felcuppantotta lila gumikesztyujet, csőbombat keres a rektumomban.

A szigoritas tenyleg kemeny volt, nem tudom hanyszor toltam le a gatyamat, de tobbszor, mint otthon:-D Legkozelebb seggpuceran megyek haza, egy atlatszo kezipogyasszal, es slussz. Harmadjara mar nem is zavart a vamosok furcsallo pillantasa, amikor kivettek a fuzer szaritott pirospaprikat, meg a 4 tucat bonbonmeggyet a zsakombol. (az ipari mennyisegu Turo rudirol nem is beszelve) Termeszetesen ezek szuvenirek voltak, csak hogy a kinti kollegak is tudjak mi a dorges itthon. (el nem tudtak kepzelni, hogy a konyakmeggy, mint ilyen, letezik) Miutan a budapesti tranzitban megettem eletem legdragabb pizzaszeletet, vasaroltam par magyar firkalapot es bögymagazint, majd probaltam a csekkololanyt rabirni, ugyan adja nekem a veszkijarat szeket (extra labter). Nem sikerult, de fent a gepen mar a sarmom is jobb, igy megkaptam, majd lehuppantam nyujtott labbal Gabor melle, aki Virginiaban el , es programozo. Ennyit tudtunk meg egymasrol, majd felszalltunk, mp3 be, duborgott az Aebsence es alvas. Neha felkeltem kajalni, de tobbnyire aludtam, meg az "Idoutazo feleseget" is ataludtam, de a repules vegen egy "How I met your mother"-t elkaptam. Leszalltunk, majd a pilota bemondta, hogy bar nagyon faszan hozta a kesest, most megis allunk itt egy kicsit, mert a kapunkban all egy masik gep. Ket oram volt az atszallasra, ebbol az egyik villamgyorsan elolvadt a gepen ulve. Amint kialudt a "kapcsold be az ovet" lampa, en mar ugrottam is ki, es szelsebesen rohantam a vamhoz. Persze Amerikaban egy vamor is eleg ahhoz, hogy 3oo embert leellenőrizzenek, szoval bealltam a sorba, elottem kb 5o ember akikre egyenkent 5-1o percet szant a vamos, kesobb lattam miert. Egy idos neni instrualta ott az embereket, szo nelkul felmutattam neki 6:3o kor indulo atszallojegyemet (5:45kor), aki kiemelt, es a frissen formalodott 6:3o-as sorba rakott. A vamoshoz kerultem kb 6:1okor. A J1 vizummal valo bejutas nem egyszeru, de mondtam Brandonnak, ha meg egy orvosi kerdest feltesz a reumas nagynenjevel kapcsolatban lekesem a a gepet, es akkor a vizummal is feleslegesen bajlodik. 2o perc maradt, ami hidd el nem sok. Meg fel kellett vennem a borondot, atvinnem a belfoldi kapuhoz, aztan ujabb ellenorzes (gatya le) es meg kell talani az atszallokaput. Mar-mar ismerve a terepet egy gepard furgesegevel ugraltam at a foldon hevereszo szerencseseket akiknek orakat kell varni az atszallasukra. Elertem a gepet, meg egy gyors telefon, majd mar rangattak is be a gepbe, hogy ejnyebejnye, indulni kellene mar. (Gabor remelem, te is elerted!) Persze a szokasos csucsforgalom a JFK-n, ezert orakig alltunk a kifuton felszallasra varva, ekkor mar tenyleg nem volt oszinte a mosolyom. Azert Syracuseban a pilota terdig ero hoban is profin tette le a seggunket, es ennyi. sitty sutty elszall 16 ora utazassal:-D. A tranzitban mar oszinten orultem a syracuse-i lanyoknak, akik -3 fokban sem restek forronaciban grasszalni. A csomagok is elokerultek nagy nehezen, es Gabiek ertem jottek, egyem a szivuket, meg vacsorat is hoztak, ettol lett kerek az este. Otthon kicsomagotlam a borondot, ami valahol allhatott a hoesesben egy-ket oracskat, mert a ruhaim es a januari Kiss Annamaria (aki nem tudom ki a tokom) mellei is szetaztak. Mindegy, alvas, mert masnap indul a masodik kor...

-

-