A tavasz első biztos jele....

ha pénteken délután püfölöd a billentyűzetet, cseng a telefonod és amikor felveszed meghallod, hogyan pöfög egy LC4-es egy nyiregyházi garázsban.

Na az.

Drum Tao

Zach-el ma este elmentünk megnézni az épp itt turnézó Drum Tao tagozatot. Gyorsan besavanyítottunk két sörrel, amíg a hihetetlenül szar, utolsó pillanatban foglalt sorvégi ülőhelyeinket a véletlennek köszönhetően az új, helyszínen módosított nézőtéren középre hozták ki. A másfél órás, akrobatikai elemekben is bővelkedő show maximálisan magábaszívott, már a harmadik percben potyogott a könnyem, annyira szíven talált. Egyébként felháborít a tény, hogy japán kislányok, akik fele olyan magasak mint én, és negyedannyit nyomnak; baseballütő méretű dobverőkkel, autó méretű dobokat püfölnek fáradhatatlanul másfél órán át, én meg elfáradok a tapsolásban. A show interaktív volt, többször bevonták a közönséget, akiknek jobb híján tappsal kellett válaszolni a feldobott ritmusra és igen, jobbára beégtünk. A dobok mellett persze tradicionális japán hangszereket és japán népdalokat is megismertünk, és másfél óra után úgy álltunk fel, hogy nekünk bizony közünk nincs a doboláshoz. Ha nem hallottál még élőben Taiko-t, Shamisen-t, vagy Koto-t, esetleg azt sem tudod miről van szó, akkor feltétlenül kapd el a következő showt, hiszen szerencsétlenek már 1o éve úton vannak.

Főzőcske, de okosan

Az elmúlt három szombatot rendre sörfőzéssel ütöttük el, így pont itt az ideje, hogy egy kicsit mélyebben is belemásszunk a témába. A sörfőzés roppant komoly előkészületeket és odafigyelést igényel így a hangulat megalapításához elengedhetetlen, hogy ha már a rettenetes mínuszok ellenére fittyet hánytunk a hóra, és kitoltuk a bölcsiből a motort, drifteljünk el Z-manhez, a sörfőzés nagy doyenjéhez. A fagyhalál ellen gyorsan verjünk be egy St.Germain-Vodka-Citrom vitaminbombát, ezzel is megolajozván a sikeres sörfőzést.

Továbbá ne hagyjuk, hogy figyelmünket elvonja az emeletről előbújó, egész este dorbézoló kócosan másnapos diáklány csoport (tehát 2 fő), fókuszáljunk a sörre.

A mai recept a Mocha Porter lesz, amit a Rogue főzdétől klónoztunk. He?

Színre a Porter a Stouthoz (pl Guiness) áll legközelebb, valamivel vilagosabb, de szerintem ezt ember nem mondja meg. Erre is van skála természetesen a European Brewery Convention (EBC), jóvoltából amely a színhez egy számot rendel, íme (Wiki):

Mondjuk a magamfajta söramatőrnek, akinek van "világos", meg "barna", annak aztán édesmindegy, lényeg, hogy buli legyen. A Mocha Porter pedig egy kis kávés ízzel is rendelkezik, annak ellenére, hogy hihetetlen tudom, de kávét nem daráltunk a gabonához. A Rouge klón pedig egész egyszerűen azt jelenti, hogy tőlük nyúltuk.

Tehát válogassunk össze hat féle gabonát, ami az alábbi öt legyen. Az arányok tekintetében nyugodtan lehetünk kreatívak, pláne ha hozzám hasonlóan még mindig zavarban vagyunk a font-kg, uncia-gramm váltásokkal.

1.75 lb 2-row 1.5 lb C120L 6 oz. Chocolate Malt 4 oz. Munich malt 2 oz. Black Barley Az őrölt gabonakoktélt tegyük egy hálós zokniszerű tasakba, majd kérjük meg csinos segítőnket (ez elengedhetetlen), hogy kössön görcsöt a zacsinkra, és segítse bele egy erre alkalmatlan lábasba. 2.5 gallon vízzel forraljuk fel, majd 155 Fahrenheit hőmérsékleten - bármit is jelentsen ezek -rotyogtassuk 9o percig (ezt tudom: másfél óra!) Addig verjünk be két tányér vörösboros marhapörköltet, szivarozzunk, valamint a múlt heti IPA főzetet analizáljuk, vagy kvantitatíve mossuk be. Bátrabbak a még mindig aljas bodzás vodka keverékkel ismerkedhetnek, amely azonban nem várt mellékhatásokat okozhat a későbbiekben a térbeli koordinációban. Miután elérte azt a színt, amikor az ember legszívesebben merítene benne egy korsót és/vagy fejest ugrana, forraljuk fel újra, majd adjunk hozzá 5 lbs. DryMalt malátakivonatot és keverjük el. Újabb forralás után adjunk hozzá 1 oz. liofilizált Amarillo komlót, de semmiképpen se kóstoljuk meg, vagy ha már megkóstoltuk, és túléltük legalább ne próbáljuk elszívni. Forraljuk újra a komlóval további 6o percig, ezalatt készüljünk fel az erjesztésre. Ha eddig nem tettük meg, akkor egy határozott mozdulattal püföljük meg az Wyeast élesztőszacskót, ezzel aktiválva a gombákat. Itt még valamit bele kellene tenni, de itt már ködösek az emlékek, mindenesetre az összes szűrőt, edényt, hőmérőt és valamennyi eszközt a fermentációs hordóval együtt foszforsavas oldatban (StarSan) sterilizáljuk. Ezt ne igyuk meg. A főzetet azonban 7oF-re hűtsük le a lehető leghamarabb, elkerülve a kontaminációt. Válasszunk nyugodtan tudományos megközelítést, hisz Öveges professzor is megmondta, hogy minden valamirevaló háztartásban akad egy menetes réz spirálhűtő. Egy közönséges konyhai szűrővel szabaduljunk meg a gabonából maradt szmötyitől, és próbáljuk a hordóba transzferálni a malátabambit. Ellenőrizzük a főzetet areométerrel, közben morzsoljunk el egy könnycseppet és idézzük fel az egyetemi éveket. Ha szükséges egészítsük ki vízzel, majd adjuk hozzá a mostanra már kipukkadás határán szenvedő élesztőzacskó tartalmát, és azonnal zárjuk le a hordót. A tetejére egy ventillációs kupakot tegyünk, ha nem akarjuk a későbbiekben a pinceplafonról leszürcsölni a nedűt. Kész! Legalábbis mára. Az erjesztés időtartama 2 hét, de ezt már inkább otthon várjuk meg. Egészségünkre váljék!