Medve Megvadul

Kedves Olvasók,

A Miracle Ride motorostalálkozóról készült beszámolót megtekinthetitek az augusztusi Wild magazinban. Aki tudja vegye meg, és támogassa ezzel is a hazai offline média egyik állócsillagát.

Köszönöm!

Az Oltárijó kör 1.

A terv:

Sitty-sutty, péntek reggel elintéztem minden adminisztratív papírmunkát aztán fél 11-kor hátrahagytam a labort, hogy a 81-esen északra indulva megkerüljem az Ontario-t. Az út amerikai szakasza olyan sok újdonságot nem nyújtott, bejártam már párszor, de a Thousand Islands régióig nem jutottam még el.

Hihetetlenül hangzik tudom, de Ezersziget pedig nem egy mártás, hanem egy fasza hely. Olyan hely, ahová az ember szívesen költözik nyugdíjas korára, hogy egy szigeten egy szép házban élvezze élete alkonyát. Legalábbis ezt szűrtem le abból amit egy helyi matuzsálem mesélt el. 

Minden nap miután felkel behajózik a kikötőig, ott átszáll egy golfautóba, amivel elzümmög a kocsmáig, ott megy a bridge koraestig, majd visszapöfékel a szigetre. Jegyezd meg, ilyen az élet itt a fantáziátlan nevű Thousand Island Park településen. 

De elég egy pár óra a Paradicsomból, különben elcsábulok és elfoglalom az 1793 sziget valamelyikét, megalapítom a  Medve Köztársaságot és bevezetem a meztelen csütörtököt. Mondjuk szerintem simán fel lehetett volna kerekíteni kétezer szigetre, ha belevesszük a homokpadokat is, de hagyjuk is az amerikai megalomániát, ruccanjunk át inkább Kanadába.

Reményekkel telve mosolyogva álltam be a sorba, majd amikor Péterfy Bori már harmadjára kattant a lejátszóban, épp azon gondolkodtam, hogy bizonyára holnapra összeomlik az USA, és ma MINDENKI Kanadába akar szökni. De elképzelhető, hogy egy átlagos pénteki nap, csak hát nekem szokatlan volt ez a migrációs szándék. A sors Vámos Vickyhez irányított, aki miután kinevette valóban nevetséges vízumomat, érdeklődött, hogy egy szerencsétlen magyar cserediák amerikai autóval mit keres Kanadában, majd megkért hogy szíveskedjek félreállni, elhagyni a gépjárműt és konzultáljak egy immigrációs tiszttel, valamint biztosított hogy amenyiben továbbmennék megállás nélkül úgy indokoltnak látja éles lőszer bevetését.

"Itt a baj már nem kicsiny" éltem a klasszikus szófordulattal és beálltam az immigrációs interjúra várók nem rövid sorába. További órák teltek el, mire Határőr Harry, akin több volt a géppisztoly mint maga Harry egy rövid interjúra invitált egy szobába, hogy nyugodtan tudjunk "beszélgetni". Mit akar, mit csinál, hova megy és egyáltalán miért? kérdéskört a velejéig kibontottuk. Még a barátnője is szóba került, aki lupusos, és hogy mit tegyen. Megmondtam mit szedjen, mit ne szedjen, ezzel végre teljesen hitelessé váltam a szemében. Záróakkordként elkérte a kocsikulcsot, és megkért várjam meg, amíg átvizsgálja a kocsimat. Bent üldögéltem, csak ekkor hasított belém a felismerés, hogy a kempingcucc nagy része még a csomagtartóban van, sátor, hálózsák, nyársak, kések és egyéb, egy komplett vadkan kizsigerelésére és feldolgozására alkalmas eszköz. Itt már lelki szemeim előtt megjelent a kanadai sitt, ahol két részeg kopasz szakállas favágóval meg egy rötyivel összezárva próbálom kivárni, míg anyám leteszi értem az óvadékot. Határőr Harry azonban megértő volt és a kulcsot átengedve beengedett az országba.

Így az Ezersziget kanadai oldalára fordított idő a vámosoknál maradt, de pár helyen meg tudtam állni fotózni, aztán sutty irány Toronto.

Itt táblák már km/h-ban mutatják a korlátozást, és sok minden más is meglepően európai volt. Nyomtam a pedált végig a parkwayen, és élveztem a kanadai tájat. Hallgattam a 1o7.1-et, és röpke 7 órával az indulás után elérkeztem az elővárosokhoz, ahonnan megdöbbentő látvány tárult elém. Megjelentek Toronto felhőkarcolói erdőkből kinőve, mintha a Logan futása egyik díszlete elevenedett volna meg. Sajna még nem kormányozok jól lábbal hogy 12o-al repesztve fényképeket tudjak csináljak a volán mögül, de valahogy így kell elképzelni:

Syracuse Nationals 2011

Ezen a hétvégén a Fair-re mentünk ki, hogy vintázs amcsi kocsikra csorgassuk a nyálunkat. Ahhoz képest, hogy a keleti part egyik legnagyobb találkozójának számít, és a szombatot választottuk ki, amely a főnapként szerepelt tüzijátékkal, ökörsütéssel, tombolával (ahol egy kit HEMI V8-ast is  kisorsoltak), ennek ellenére már sokan pakoltak mire odaértünk nem kis értetlenséget okozva ezzel. Szerencsére nagy nehezen találtunk egy büfét, ami még csak félig csomagolt össze, szóval gyorsan kikértük a zsírburgereket hideg Budweiserrel. Mindenesetre még így is sok látnivaló maradt, és az oszladozó tömeg miatt könnyebb is volt fotózni ezeket a gyöngyszemeket. 

Apjuk! Ugorjá le a piacra fél kiló krumpliért, de k.rva gyorsan!

A trend, ami a motoroknál is észrevehető, hogy már nem kell a nagyapa elhagyott fészerében rozsdásodó 1935-ös Fordot restaurálnod hosszú-hosszú évek alatt vérverejtékes munkával, bármilyen típushoz megtalálod az eredeti, vagy  "majdnem eredeti" utángyártott alkatrészt, karosszéria elemet 1908-tól napjainkig. 

Ha viszont arra is lusta vagy, hogy összerakd, akkor műhelyek százai várják a vastagpénztárcájú ficsúrokat, akik még hisznek abban, hogy egy hot-roddal bármilyen bugyit meg lehet olajozni. 

már a kutya sem igazi...

A vásárló olyan színú kocsit választ, amilyet csak akar, feltéve ha rozsdásfoltost akar

Mindenesetre jó volt egy helyen olyan autókat látni, amelyek többnyire nem voltak fiatalabbak 40-nél. Íme itt is ez az ifjú hivatásos titán 68-ból, ő egy elég fiatal résztvevőnek számított, bár már vártuk,hogy mikor szál be egy  mellékszereplő a Kojak-ból, vagy a San Francisco utcái-ból.

Persze belefutottam gyerekkorom kedvenc hősébe is, hiszen amikor a Hazárd megye lordjai áttörték a vasfüggönyt minden kissrác álma egy Dodge Charger volt. Lee tábornokkal ugyan nem futottam össze, de fekete testvére itt volt, és gyönyörűbb volt mint valaha.

Vadásztunk sárga fekete csíkos bumblebee Camarokra is, íme időrendi sorrendben:

Majd elértük a börzét, ahol végre az igazi arcok árulták az igazi portékákat. Egy csóka például vintázs benzinkutakat, ha esetleg a műhelyedbe/nappalidba/fürdőszobádba akarsz egy kis elhagyatott sivatagi hangulatot csempészni.

A hazaindulás előtt csatangoltunk még egy-két órácskát a fojtogató benzinszagban a placcon szunnyadó fenevadak között, ahol méterről méterre esett le az állunk a gyönyörűségektől, amik miatt mégiscsak megérte kijönni. Rákendról!

Végre...

eljött ez a csodás nap, hiszen mostantól nem kell visszafognom magam, szabadon káromkodhatok a laborban, anélkül hogy káromkodnék. Kiöntötték? eltörték? letörölték?  felgyújtották? Csak mondd ki a varázsszót. Áldassék a te neved Dave and Buster's, zengjenek a fanfárok. Mit is mondhatnék: FAWESOME!